Az MME 2004-ben indította el a legfontosabb, részben már évtizedek óta ismert sastelelőhelyek egységes módszertannal és egy időben történő, úgynevezett szinkron felmérését, amelyhez az Európai Unió által támogatott PannonEagle LIFE projekt keretében 2018-ban a környező országok természetvédelmi szervezetei és szakemberei is csatlakoztak.
Magyarország területén a sasfajok szempontjából számos kiemelten fontos telelőhely van, amelyeken legnagyobb számban rétisasok figyelhetők meg, mivel a nem vonuló hazai fészkelőkhöz télen északról érkező egyedek is csatlakoznak. A második leggyakoribb itteni faj a parlagi sas, ennek állandó hazai költőállományához szintén csatlakoznak a Kárpát-medence más országaiból származó egyedek is, valamint bár ritkaságnak számít, de minden évben előfordul néhány szirti sas és fekete sas is. A felmérések során a sasok mellett mind a 17, Magyarországon rendszeresen telelő nappali ragadozómadár-faj egyedeit számba veszik majd a szakemberek.
A számlálás kiemelt faja idén az év madarának választott kerecsensólyom lesz. A kerecsensólyom felmérésére és védelmére irányuló tevékenységek az Észak-Alföldön az Európai Unió és a Magyar Állam által támogatott LIFE SakerRoads projekt keretében zajlanak 2023 és 2028 között. A megfigyelési eredmények összesítését követően a sasleltár várhatóan februárban készül el.
Nyitóképen rétisasok (Haliaeetus albicilla) a Hortobágyi Nemzeti Park területén 2023. január 13-án. Fotó: MTI / Kovács Attila
