Pénteki kultúrrandi a Pandóra Projekttel

A Kikeltető tehetségkutató azon 16 előadó közé is beválogatták őket, akik lehetőséget kaptak a Kikeltető klubesteken megmutatni tudásukat a frissen nyílt Turbinában, valamint megnyerték a Szabad a Színpad tehetségkutatót. Legfrissebb büszkeségük, hogy elnyerték az NKA 2021-es induló zenekari támogatását. Táncolható, mozgalmas zenéjükkel fel kívánják szabadítani közönségüket, hogy velük együtt énekeljék, ugrálják ki problémáikat. A Pandóra Projekt alapítói, azaz Major Dóra és Végh Janka Zsuzsanna együtt válaszoltak kérdéseinkre.

Kezdjük kicsit az elején: hogyan találtatok egymásra, hogyan alakult meg a Pandóra Projekt?

2020 őszén egy könnyűzenei menedzserképzésen történt az első nagy egymásra találásunk – akkor még nem volt egyértelmű, hogyan lesz ebből az ismerkedésből bármi, de ez nem is fogalmazódott meg bennünk közös célként. Csak jól éreztünk magunkat a másik társaságában, elkezdtük megnyílni, zenélgettünk néha egy ukulelével a szobában, majd hirtelen felindulásból karanténkoncertet adtunk az Instagramon, ami olyan jó élményként maradt meg, hogy elkezdett pörögni az agyunk, hogy ezt valahogyan folytatnunk kéne. Imádunk alkotni.

Hogyan talált meg titeket a zene, mikor lett az életetek része?

Tulajdonképpen mindkettőnk mögött hosszú évek munkája áll a zene és az előadó-művészet terén, hegedültünk, kamarafurulyáztunk, néptáncoltunk, énekeltünk, színészkedtünk, valójában a színpad volt mindig is az igazi közegünk.

Janka alapvetően zárkózott típus, mindig is egyedül akart zenélni, Dórát pedig hajtotta a kíváncsiság, hogy minél több emberrel kapcsolódhasson éneklés közben is.

A Facebook-oldalatokon ezt találtam: „Inspiráló indie folk duó csillámokkal.” Ha olyannak kéne bemutatnotok a zenéteket, aki nem ismeri, mit mondanátok, milyen a Pandóra Projekt?

Magyar népzenei motívumokkal díszített energikus táncházas indie-folk vagy ethno-pop, ami egyaránt felszabadítja a zenészt és hallgatóját. Kicsit olyan, mint a Bohemian Betyars, ősi női energiákkal.

Szintén a facebookos bemutatkozásban találtam, hogy szövegcentrikus dalokat írtok. Mik szolgálnak témául, milyen üzeneteket közvetítetek a zenétekkel?

Szerelmi csalódások, problémákat kiéneklős, kikiabálós, kitáncolós, kiugrálós: kiadunk minden rosszat, és a koncertjeink után mindenki felszabadulhat, mi és a közönségünk is.

Kiegészítitek egymást? Kinek mi a szerepe a Pandóra Projektben?

Igen, tudat alatt osztottuk fel, igyekszünk fejlődni kitalálás, alkotás, zeneiség terén. Úgy érezzük, hatalmas az összhang köztünk, már az elején leszögeztük, hogy a projekt csak addig folytatódik, amíg mi ketten harmóniában vagyunk. Ha képesek vagyunk kommunikálni egymással, meg tudjuk beszélni az esetleges súrlódásaikat, mert nyilván azok is felszínre kerülnek néha. Nehéz néha higgadtan kezelni a véleménykülönbségeket, de mindennek ez az alapja.

Vannak dedikáltan a barátságuknak szentelt napok, amikor a Pandóra nem kerülhet szóba. Egyébként pedig észszerűen, kimondatlanul felosztottuk a tevékenységeket: elsősorban Janka fejéből pattannak ki a dalgyermekek, hangulatkezdemények, Dóra pedig a menedzsmentért, a marketingért, a döntéshozatalért felel.

Szerencsére ott vagyunk egymásnak, hogy felhúzzuk a másikat, ha épp padlón van. Van egy ilyen különleges belső működésünk, hogy egyszerre sosem vagyunk rosszul, így a másik mindig ott áll, hogy feltöltse a lemerült elemeket. Az is ennek az évnek a hatalmas sikere, hogy amióta együtt dolgozunk, mindketten nagyon sokat értünk és változtunk, mégpedig elég jó irányba. Egymás miatt is és magunk miatt is. Kicsit mintha egymás anyukáivá váltunk volna: ettél-e, ittál-e, aludtál-e eleget, fáradtnak nézel ki – szegezzük egymásnak néha.

Hogyan születnek a dalok?

Általában Janka írja szövegeket, de valami boszorkányság folytán Dóra agyával is gondolkozik. Sok szűrőn átmennek a dalok, dalkezdemények. Először mindig Dóra látja és hallgatja meg a dalokat. Van, amikor csak szavakat cserélünk ki, máskor semmit, de persze van, hogy eltesszük még érlelődni. Aztán ha eléggé megbarátkoztunk a dallal, és írtunk rá csodálatos, „pandórás” vokálokat, akkor mutatjuk meg izgatottan a zenekarunknak, akik színesítik, ötletelünk, a színpadon pedig igazából összeáll a dal.

Hogyan alakult meg mögétek a zenekar?

A korlátozások enyhítésével élőben is nagyon sok különféle helyen bemutatkozhattuk akusztikusan duóformában, a Kerekdomb fesztiváltól és az óbudai napoktól kezdve a Gozsdu udvaron át az Amigos a gyerekekért jótékonysági rendezvényig. Nagyon meghitt hangulata van, amikor olyan letisztultan zenélünk, mint ahogyan februárban, a legelején elkezdtünk a szobában énekelgetni, de akármennyire is szeretjük az ukulelét és a hangunkat együtt, éreztük, hogy nagyon sok lehetőség van még ebben az egészben. Már a legelső koncertünk után elkezdtünk gondolkodni, hogyan egészítsük ki a kettes formációnkat, júniusban pedig teljes zenekarrá alakultunk.

Major Gábor gitáron, Doór Mátyás basszusgitáron, Gerendás Ruben gitáron és perkán, Arató Illés pedig dobon egészítik ki és támogatják a duónkat a nagyobb koncerteken. Az A38 Hajón, a Budapest Gardenben, a Művészetek Völgyén és a Turbinában is együtt zenéltünk, és így zenekaros formában olyan, mintha felemelnének minket a srácok. Nagyon sokat köszönhetünk nekik, az Öröm a zene tehetségkutatón kívül a Kikeltetőben, a Szabad a Színpadon és az NKA Hangfoglalón is nagy zenekarral voltunk, és a jövőben is közösen szeretnénk elérni az óriási táncházas hangulatot.

Az általatok írt dalok mellett feldolgozásokat is szoktatok színpadra vinni. Milyen nem saját dalokat szerettek előadni?

Fél év koncertezés alatt kialakult egy olyan hagyomány, hogy azok a dalok, amiket játszunk, olyan előadóktól vannak, akiket nagyon szeretünk és felnézünk rájuk.  Kicsit úgy érezzük, hogy így támogatjuk is az előadókat, és ezzel a gesztussal, hogy „átpandórásítjuk” a dalaikat, megköszönjük nekik, hogy megírták az adott dalt, és koncerteznek velünk, nekünk. A legutolsó kikeltetős koncert volt az, ahol csak saját dalokat játszottunk, és nagyon jó érzés volt, hogy a közönségünk már énekli velünk őket.

Kik, mik inspirálnak titeket?

Magyar népzene, koncertek, pörgés, mindenféle stílus a reaggetontól kezdve az ordibálós metálon át a melankolikus, sarokban sírós, lágy dalokig. Emellett egymást is inspiráljuk, mikor ötletelünk, folyamatosan dobáljuk be az új gondolatokat, és nagyon egy rugóra jár az agyunk. Barátaink és kortársaink, a problémák, sztorik, amiket hallunk.

Mit csináltok, amikor nem zenéltek?

Mindent. Az eyik legfőbb ismertetőjegyünk, hogy egyikünk sem szeret kimaradni semmiből, néha már túlzásba is esünk, nagyon erős nyarunk volt, őszre picit megpróbáltunk lenyugodni, annyira bepörögtünk, inkább kevesebb, mint több sikerrel. 

A zenekar mellett mindketten egyetemre járunk, mellette dolgozunk, elég aktív szociális életet élünk, próbálunk nem megőrülni, és folyamatosan nyitott szemmel járunk, mit hogyan lehetne a szerelemgyerekünkbe beleépíteni.

Hogyan telt az elmúlt időszak számotokra? Ha jól láttam, kezd beindulni a koncertezés.

Hihetetlenül, de tényleg, még nem tudjuk feldolgozni. Pont most számoltuk össze, 21 koncertünk volt, úgy, hogy februárban jött ki a legelső dalunk, és május után nyílt ki a világ.

Mint már említettük, nagyon nehezen tudunk nemet mondani, de most decemberben, mikor egy hét alatt megnyertük a Szabad a Színpad tehetségkutatót, játszottunk a Kikeltető döntőjében és még az is kiderült, hogy a 2021-es NKA induló zenekari támogatottjai lettünk, az egy óriási korona volt az év végére. Szinte felfoghatatlan az a rengeteg koncert, élmény és visszajelzés, amit átéltünk e fél év alatt, nagyon izgalmas volt, de egyben kicsit fárasztó is. Így év végére marad ezek feldolgozása.  

Az NKA-támogatottság milyen előnyökkel jár majd számotokra?

Már mikor 2021 áprilisában a Majdnem híres zenei menedzsment képzésen elkezdtünk beszélgetni a zenekar alakulásáról, az NKA Hangfoglaló egyfajta mérföldkőként lebegett a szemünk előtt. Nagyon hiszünk a vonzás törvényében, rengetegszer elmondtuk, és nagyon sokat is dolgoztunk a dalokon és magunkon, hogy a novemberi Hangfoglalóra a szakma legnagyobbjai elé úgy álljunk ki, ahogyan szeretnénk. Úgy éreztük, kihoztuk magunkból a maximumot, és – jellemzően ránk – visítva ugráltunk, mikor megtudtuk, hogy a rengeteg jelentkező közül azon 20 zenekar közé választottak, amelyek támogatottak lettek.

Szerintünk minden induló zenekarnak ez az álma, egy óriási ugródeszka. Mindenképpen szeretnénk elkezdeni felvenni a már koncerteken hallható dalainkat, videóklipeket, és reményeink szerint nyár végén, ősszel érkeznénk az első lemezünkkel. Emellett továbbra is ilyen aktívan koncerteznénk, nagyon szeretjük a közönségünket, legközelebb január 20-án a szintén Hangfoglalót nyert Damara zenekarral zenélünk a Turbina Kulturális központban.

Hogyan érzitek, milyen utat jártatok be a megalakulás óta?

Nagyon sokat változtunk, szerencsére együtt és folyamatosan tanulunk egymástól. Mindig hangsúlyozzuk, hogy az óriási összhang ellenére – mivel mindketten nagyon erős személyiségek vagyunk – nem mindig értünk egyet, de kiismertük egymást annyira ez alatt az egy év alatt, hogy nagyon jól tudjuk kezelni a másik hülyeségeit. Mindketten engedünk, készek vagyunk kompromisszumokra, mert tudjuk, hogy közösen tényleg mindent megoldunk, nagyon hiszünk egymásban, és szerintünk ez a kulcsa az egésznek. Ahogy észrevettük magunkon, jó irányba lendítjük a másikat, és igyekszünk, hogy a barátság, testvériség, anyuka-gyerek, alkotótárs, munkatárs viszonyban megtaláljuk a balanszot.  

Nézzünk egy kicsit a közeli jövőbe, mondjuk ugorjunk egy évet. Hol szeretnétek látni magatokat?

Annyira fiatal még a zenekarunk, hogy kis lépésekben tervezünk, fokozatosan haladunk, és mikor elindultunk, akkor az elején nagyon meg akartunk tervezni mindent részletesen. És aztán érkeztek a különféle lehetőségek, amik picit más irányba terelték a zenekart. Most, 2021 decemberében rengeteg tervvel várjuk az új évet, nagyon jó érzés azt hallani, hogy a koncertre járó közönségünk már árja, mikor adjuk ki végre a saját dalainkat.

Most már tényleg hamarosan érkeznek, de ha még a stúdiófelvétel előtt szeretne minket hallani valaki, akkor január 20-án jöjjön a Turbinába.

Régóta dédelgetett álmunk a Budapest Parkot megtáncoltani, de említve a kis lépéseket, tudjuk, hogy mindennek eljön majd a maga ideje, addig pedig a stúdiózáson kívül szeretnék sokat próbálni a zenekarral, új klipekkel jönni és „vendégzenekaroskodni”, valamint nyáron fesztiválozni sokat. Szeretünk a jelenre koncentrálni, egymásra hangolódni, még mindig meg tudunk lepődni, mennyire egy rezgésen vagyunk olykor. A legutóbbi koncertünkön is előzetes megbeszélés nélkül megfogtuk egymást kezét.

Nyitókép: Végh Janka és Major Dóra. Fotó: Székely Zsófi

#pénteki kultúrrandi