Pénteki kultúrrandi Böszörményi Edit tengeri régész GIS-szakemberrel

Hamarabb tudtál merülni, mint járni. Honnan ered a víz világa és a búvárkodás iránti szerelmed?

A Debreceni Búvárklub uszonyos és búvárúszójaként nőttem fel. Minden napot a vízben töltöttem, iskola előtt és után is az uszodába jártam. A víz mindig az életem része volt.

Hogyan terelődtél a búvárkodástól a művészetek, a történelem, a tudományok, majd a tengeri régészet és a földrajzi információs rendszerek (GIS) felé?

Szerettem festeni, rajzolni és építeni, ezért a művészeti középiskola mellett döntöttem. Ezekben minden tantárgyat tanítanak, de plusz órákon különböző önkifejezési eszközökkel is megismerkednek a diákok. Ezt fontos kiemelni, mert sokan azt hiszik, hogy egy művészeti iskola nem biztosít versenyképes jövőt. Az egyik kedvenc tárgyam a kémia volt, és ugyanúgy tanultam matekot, mint más középiskolák diákjai, sőt azt hittem, sosem lesz vége az ábrázológeometria-óráknak, amik a térlátást hivatottak fejleszteni. Azok az órák a későbbi térbeli információs szakember számára is jó alapot jelentettek. Az egyetlen hátrány számomra az volt, amikor tanulmányi programokra és munkákra jelentkezésekkor úgy gondolták, hogy aki fest, az nem tudhat programozni, és azt kérdezték, hogy aki nyelvet tanult, hogyan fog GIS-t alkalmazni… Ezeken az akadályokon az a tapasztalat segített át, amiket a különböző képzéseken, például a festészettel való ismerkedés során szereztem.

Mindig problémát okozott, hogy egyetlen dolgot válasszak, amivel foglalkozni szeretnék. A középiskola után készen álltam rá, hogy meghódítsam a világot, de mégiscsak egyetemre kellett menni. A keleti nyelvek és kultúrák szakot választottam. Úgy gondoltam, ez majd jó alapot ad a világ bejárásához és megismeréséhez. A tengeri régészeti tanulmányaimhoz pedig a Southamptoni Egyetemet választottam, mert ők a Nemzeti Óceanográfiai Intézettel (NOC) együtt tanítanak. A GIS-re specializálódtam, a szakdolgozatomban Délkelet-Ázsia víz alatti kulturális örökségével foglalkoztam. Az egyetemnek nagyon komoly szoftverei és eszközei, például lézerszkennere volt, az NOC hajóján megtanultuk a szonárok és radarok alkalmazását, majd a tanáraink projektjein megtapasztalhattuk, mire lesz szükség az egyetemen után. A diploma megszerzése óta GIS-szakemberként dolgozom.

Mivel foglalkozik egy tengeri régész?

Ember és a víz kapcsolatának különböző oldalait kutatja. Van, aki viking hajótemetőket, van, aki víz alatti hajóroncsokat, más a hajóépítés technológiai változásait és fejlődését, megint más víz alatti drónt (ROV: remotely operated vehicle) kezel, vagy GIS-en keresztül adatokat analizál.

Mit szeretsz a legjobban a tengeri régészetben?

A történeteket, amiket elmesél, és a mérnöki találmányokat, amiket évezredeken át megismertünk. Néha kicsit olyan, mint az időutazás. Erre az a kedvenc példám, amikor felfedeztem egy kis tengeri kultúrával foglalkozó múzeumot Angliában. Régi képeken és rajzokon keresztül mutatták be, hogyan építették a hajókat generációkkal ezelőtt. Néhány hónapja pedig Vietnámban jártam egy hajóépítő közösségnél, ahol pontosan azzal a technikával dolgoztak, mint amit a múzeumban dokumentáltak.

Mi kell ahhoz, hogy valaki belevághasson ebbe a hivatásba?

Kitartás és minél több nyelvtudás.

Víz alatti kulturális örökségvédelemmel is foglalkoztál. Erre vonatkozóan nagyon tetszett az a megállapításod, hogy egy tengeri régész számára a valódi kincs az információ, a világ legnagyobb múzeuma pedig a tenger. Kifejtenéd ezt?

Mivel a Föld nagy részét vizek borítják, ez a legnagyobb hely, amit meglátogathatunk, és beláthatatlan, mennyi felfedezni valót rejt. Az emberek leggyakrabban víz alatti kincsekről, például elsüllyedt aranyról kérdeznek. Az aranyérmék is érdekes és értékes információval szolgálnak a kereskedelemről, az utazásokról, néha a csalásokról, de szerintem nem értékesebbek attól, hogy aranyból készültek. De ezt egy olyan világban nehéz megértetni, ahol az értéket mindig pénzzel mérik.

Délkelet-Ázsia a nagy kedvenced. Miért pont arra a térségre esett a választásod?

Gyerekként arról álmodtam, hogy bejárom a világot. Ezt akkor olvasással tudtam megtenni. Rátaláltam egy könyvsorozatra, amit különböző kutatásaik érdekében külföldre költöző szakemberek írtak. Nemcsak a tudományos munkájukról szólt, hanem arról is, hogyan illeszkedtek be, milyen furcsaságokat kellett megszokniuk, és hogyan küzdöttek meg a nehézségekkel. A Kelet és Ázsia megismerése talán akkor vált számomra megszállottsággá, és később az ELTE-n ugye keleti nyelvek és kultúrák szakon végeztem. Ez megnyitotta a lehetőséget, hogy ösztöndíjjal Ázsiába költözzem. Kezdetként egy évet töltöttem Indonéziában…

Később mely országokban jártál a munkád miatt?

Hongkongban, Thaiföldön, Malajziában, Vietnámban, Kambodzsában és Ausztráliában. Sok másik országba rövidebb időre jutottam el, és az Egyesült Királyság számos zugát is bejártam, mivel a posztgraduális tanulmányaim és a karrierem nagy része oda köt.

Mik voltak a kedvenc projektjeid?

Teknőstojás-számlálás Malajziában, nemzetközi víz alatti tréning Vietnámban, a 2001-es UNESCO-egyezmény megvalósítása fejlődő országokban és új GIS-alkalmazások fejlesztése különböző munkákra.

Magyarország vizei is büszkélkedhetnek fontos leletekkel?

Természetesen. Balog Tamás publikációit, könyveit és a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület tevékenységét ajánlom az olvasók figyelmébe. A kedvencem a Parlament előtt meglátogatható Lajta Monitor Múzeumhajó és Margitay-Becht András könyvei a dunai hajózásról. De más régészeti tevékenység is folyik hazai vizeken. A Duna fontos lelőhelye izgalmas emlékeknek, és tudtommal a ráckevei Árpad Múzeum számos Duna menti kultúrát bemutató kiállításnak ad otthont.

Említetted, hogy a földrajzi információs rendszerekre specializálódtál. Ez pontosan mit jelent?

A tengeri régészetnek azokkal a témáival foglalkoztam, ami GIS-alkalmazásokat igényel. Az időm nagy részét a Nemzeti Óceanográfiai Intézetben töltöttem, és eleinte hosszú napokat a számítógép előtt ülve tanultam meg a legfontosabb alkalmazásokat. Később adatot gyűjtöttem a part mentén, majd hajóról is. Aztán azzal foglalkoztam, hogyan lehet az adatokat annak érdekében feldolgozni, hogy más munkafolyamatokban használhatók legyenek.

Régészekre általában egy másik folyamat: fejlesztés, építkezés során van szükség. Az egyik munkám egy olajfúró torony tervezett felállításához kapcsolódott. Ilyenkor a cégnek pontos tervei vannak arról, hol fog építeni, fúrni, és hova teszi a kiásott anyagot. Ez a víz alatt is ugyanúgy néz ki, mint szárazföldön, csak a szél helyett az áramlatok hordják szét a törmeléket. Az nem megoldás, hogy azt mondjuk: ez itt értékes régészeti és természeti terület, építeni tilos. A torony fel fog épülni, a feladat pedig az, hogy mindenki számára kedvező megoldást találjunk. Felmérjük, mi található a célterület környezetében, milyen hatással lesz rá az építési és fenntartási folyamat, és hogyan lehet a lehető legkisebb kárt okozva kivitelezni a tervet. Leegyszerűsítve: ha a fúrótorony épp egy fantasztikus hajóroncsra épülne, tegyük arrébb kétszáz méterrel, mert a geológiai leletek alapján az is jó. A kiásott törmeléket pedig ne jobbra, hanem balra helyezzük, mert az áramlat mindig nyugati, és emiatt a törmelék betemetné a területünket. Ezt természetesen nagyon sok munka előzi meg: geológiai minták vizsgálata, a tengerfenék és a természeti értékek feltérképezése. Majd a sokrétű adatokat feldolgozzák, analizálják. És ezzel még nem ér véget a feladat: a folyamatot kidolgozott tudományos riportban kell összegezni, és mivel a döntést nem a kutatók hozzák, a mindenki számára érthető, jól illusztrált összefoglaló is fontos. GIS-szakemberként az a feladatom, hogy érthető és hozzáférhető módon osszam meg az információkat.

Nagyszerűnek tartom, amikor a kulturális és a természeti értékeket nem külön csoportok képviselik, hiszen közösen többet lehet elérni. A tanulmányaim során elsősorban óceanográfusokkal dolgoztam együtt.

Pillanatnyilag nem a régészet áll a munkád középpontjában. Mivel foglalkozol?

Az elmúlt években GIS-rendszerek felépítésén dolgoztam startup cégeknek. A cégek típusából adódóan a semmiből kellett minden csoportot és feladatot ellátó rendszert építeni. Kisebb és nagyobb csoportokat menedzseltem, számos kihívás állt előttünk. A munka része adatbázisok és szerverek felállítása, automatizálás, szabályok kidolgozása céges tevékenységre szabva, adatmigráció, jogszabályok követése. Azt hiszem, a kedvenceim az új eszközökkel való kísérletezés és a tesztelés, az automatizálás és új platformok építése az operációk automatizálásához.

Jelenleg hol élsz?

Délnyugat-Angliában, a Jurassic Coaston.

Inspiráló, ahogy a világhoz és a benne rejlő lehetőségekhez viszonyulsz: sosem kötődsz egy helyhez, hanem azt tartod szem előtt, hogy mit akarsz csinálni, és a világ végére is elmész érte. Most épp mi érdekel a legjobban?

Bár tavaly rengeteget utaztam, már megint nagyon hiányzik a felfedezés élménye. Úgy érzem, az elmúlt évek nyomása részben visszatartott a teljes körű szakmai fejlődéstől, ezért a kutatás és a fejlesztés irányába szeretnék továbblépni. Ez több irányú. Az egyik lépés az, hogy elkezdem erősíteni a mérnöki készségeimet, hogy a GIS-hátteremet jobban tudjam alkalmazni a kutatásban. A téma az emberi tevékenységek hatása a tengeri környezetre és élővilágra, különös tekintettel a part menti fejlesztésekre és a kék gazdaságra.

Egyéb szenvedélyeidhez kanyarodva: gimnázium után ötvös-zománcműves képzésben vettél részt. Szoktad még használni az ott megszerzett tudást?

Néha készítek terveket, amiket félreteszek, hogy majd dolgozom rajtuk, ha egyszer valaha letelepedem, és műhelyt állítok fel. De a mobilműhely feltalálása jobb lehetőség lenne számomra. Elsősorban ékszerszetteket tervezek, de a megvalósításukra csak sok év múlva lesz lehetőségem.

Mostanában új üveg-újrahasznosítási technikákat tanulmányozok. Például olyanokat, amelyek gyakorlói sokszor művészi és dekoratív célokra adják tovább a különleges színű üvegeket. Ennek kapcsán is gondolok a zománcművességre, habár ez teljesen eltér annak hagyományos formáitól.

A víz mellett a szárazföldön is aktívkodtál: országos bajnok ultramaraton futó vagy. Ma is fontos része az életednek a futás?

A futás a legkézenfekvőbb mozgásforma, így természetesen most is az életem része. Nem járok versenyekre, és be kell ismernem: nemcsak hogy nem vagyok reggeli típus, de ha tehetném, mindig reggel mennék aludni, ezért ritkán veszek részt szervezett futóeseményeken. Általában éjjel, a helyi deltatorkolat környékén járok futni. Szerencsés vagyok: ez a környék az UNESCO és a helyi szervezetek által is védett terület, és az ország egyik legnagyobb telelőtérsége a madarak számára. Nagyon szeretem hallani a rengeteg madár hangját, számolom a rókákat, figyelem az utat keresztező borzokat, és igyekszem tőlük a távolságot tartani.

De azért ellátogattam már néhány szervezett futásra is. Mivel a munkám miatt sokat utaztam Észak-Írországba, gondoltam, kipróbálom a Belfast Maratont, és olyan fantasztikus élmény volt, hogy a négy hónappal későbbi félmaratonon már a munkahelyi csapattal, jótékony célból vettem részt.

Milyen terveket szövögetsz?

Hatalmas változásokat tervezek erre az évre. Visszatérek a felfedezésekhez, a kutatáshoz, és sokkal több időt fogok szánni önfejlesztésre, sportra.

#pénteki kultúrrandi