Mi volt a válaszod kiskorodban a „mi leszel, ha” kezdetű kérdésre?

Egyértelműen videótékás akartam lenni. 1990-es gyerekként pont beleszülettem a VHS aranykorszakába, rengeteget jártam videótékába, volt, hogy órákat ácsorogtam a polcok előtt, nemcsak azért, mert döntésképtelen voltam, hanem egyszerűen magába szívott a miliő, amit ott éreztem, a rengeteg filmplakát, a kazetták borítói, a friss popcorn illata. Volt, hogy pénz nélkül is elmentem a tékással dumálgatni filmekről.

Mikor tisztult ki benned, hogy ez a te utad, ezzel szeretnél foglalkozni?

Nagyon fiatalon elkezdtem álmodozni arról, hogy egyszer majd filmes leszek, de annyira távolinak tűnt ez az egész világ, hogy nem tudtam, hogyan kezdjem el. Folyamatosan filmeket készítettem a haverjaimról a családi mini DV kazettás kamerára. Bármit felvettem, amit tudtam, majd vágtam belőle egy trailert vagy egy horrorfilmet. Volt, hogy nem volt kit felvennem, ilyenkor magamról csináltam filmetűdöket. Belőttem a kamerát, raktam valami súlyt a svenkkarra, hogy azért legyen valami kameramozgás, és beugrottam főszereplőnek.

Mindig is ez érdekelt, de nem hittem benne, hogy karriert tudok építeni a filmiparban. Középiskola után nem akartam még főiskolára járni, ezért pár barátommal kimentünk Londonba szerencsét próbálni. Két évig voltam kint, összegyűjtöttem egy kamerára és egy gépre, amin tudtam vágni. Eldöntöttem, hogy akármennyire bizonytalan a jövőm a filmszakmában, akkor is teljes erővel elkezdek csak erre koncentrálni, mert semmi más nem érdekel igazán.

Milyen tanulási folyamat vezetett odáig, ahol most vagy?

Rengeteg videóklipet fényképeztem, minden olyan lehetőséget megragadtam, amiben narratívával rendelkező koncepciót kellett vizuálisan megvalósítanom. Amerikából vásároltam a filmes könyveket, angol online filmes kurzusokon vettem részt, megnéztem a kedvenc operatőreimmel készült interjúkat, kerekasztal-beszélgetéseket, lényegében mindent, ami elérhető volt az interneten. Úgy gondolom, hogy a tanulási folyamat soha nem ér véget, ezért folyamatosan keresem a lehetőséget a fejlődésre, de a legtöbbet mindig a forgatásokon tanultam. Mindig próbáltam eggyel nagyobbat álmodni, eggyel több lámpát, eggyel jobb kamerát belezsúfolni a költségvetésbe. A legtöbbet mindig a hibáimból tanultam, amiket elkövettem, legközelebb mindig próbáltam még több munkát belerakni a felkészülésbe.

A PUR E csapatának alaptagja vagy. Hogy találtatok egymásra, hogy született a PUR E?

Ez talán életem legszürreálisabb élménye, rengeteg sorsszerű találkozással övezve. Az egész úgy indult, hogy megismertem Somogyi Mártont (Somi), akinek egy közös ismerősünk ajánlott vágóként. Ők akkoriban csináltak közösen Tiszai Andrissal egy online magazint, amihez el akartak kezdeni videókontentet is gyártani, úgyhogy elkezdtünk együtt lógni és tervezgetni. Aztán egy idő után azt vettük észre, hogy egy erős szövetség alakult ki közöttünk, ami több mint munkakapcsolat. Mindenhova együtt kezdtünk el járni, mindent együtt csináltunk. Úgy döntöttünk, hogy jó lenne valamit közösen csinálni, ekkor jött a PUR E megalapításának ötlete.

Tiszai András, Reich Tamás és Brautigam Bertold

Akkoriban még irodánk sem volt, az elején mindig másnál vágtunk otthon. Bedobtam egy taxiba a gépemet, és átvittem Somihoz, ahol hárman hajnalig vágtuk az előzőleg felvett anyagokat. Kaptunk egy felkérést egy online magazintól kontentgyártásra a Sziget fesztiválról. Nyilván egyből megragadtuk a lehetőséget, hiszen a bulizás sem állt távol tőlünk. Ezen az ominózus Szigeten – azt hiszem, valamikor 2013-ban lehetett – ismertem meg Reich Tamást. Ő már akkor ismerte Andrist, mert fiatalabb korában rendszeresen ment Tomiéknak roadolni (zenekari háttérmunkát végezni – a szerk.) a Subscribe zenekarba. Ott lógtunk a backstage-ben, és a koncert kezdete előtt öt perccel Tomi kirohant az öltözőjükből, kezembe nyomta a régi kameráját. Hozzátette, hogy elfelejtettek operatőröket hívni, és hallotta, hogy kamerázom, úgyhogy ugorjak már be forgatni róluk.

Hatalmas élmény volt egy ilyen dinamikus brigádról a színpadon forgatni. Koncert után együtt is ittunk a srácokkal egészen hajnalig, ekkor mondta Tomi, hogy van szabad helye az irodában, amit bérel, ha akarunk, költözzünk be, és felezzük a bérleti díjat. Körülbelül két hétig csináltuk még külön a saját dolgainkat az irodában, majd egyik nap megfogalmazódott bennünk, hogy egybe kell olvadnunk, és akkor hivatalosan is megszületett a PUR E, ami utána évekig ezzel a formációval pörgött.

Azóta nagyon sok víz lefolyt a Dunán, mostanra már nem csak alkotói kollektíva vagyunk, hanem egyben hivatalosan is gyártócég lettünk. Összegyűjtöttünk magunk köré egy rakás tehetséges embert, akikkel azóta jó barátok is lettünk. Így mára már több mint tízen vagyunk a PUR E-ban, és videóklipektől az animációs tartalmakig, a kisjátékfilmektől a reklámokig mindent készítünk.

Mire vagy eddig a legbüszkébb?

Két dologra vagyok a legbüszkébb. Az egyik az, hogy amikor 8 éve létrehoztuk a PUR E-t, négyen voltunk, és mára már több mint tízen alkotunk együtt nap mint nap. A másik, amikor kedves barátommal, Simon Gergő rendezővel két év előkészítés és finanszírozáskeresés után leforgattuk első kisjátékfilmünket, ami a Feltámadás címet viseli, és jelenleg egy lengyel filmfesztiválon versenyez.

Feltámadás

Van esetleg kedvenced a munkáitok közül? Ha igen, miért épp az, mit jelent neked?

Most az egyik kedvenc munkám egy klip, amit Tarczi Tamás rendezésében készítettünk el az Omega Diatribe nevű metálzenekarnak. Alapvetően azért is izgalmas, mert Tomi egy régóta dédelgetett forgatókönyvének a világára építettük, amiből majd szeretnék később filmet csinálni. Ez egy, a jövőben játszódó posztapokaliptikus horror, amire nem könnyű Magyarországon finanszírozást találni. Ezért is gondoltuk, hogy a videóklip lehetne egy pilot verzió, amiben vizuálisan reprezentáljuk azt a világot, amit megálmodtunk. Azért ez a kedvencem, mert nagyon szeretem megalkotni az elborult, sötét világokat, izgalmas kihívás ez operatőrként.

Omega Diatribe: You Can’t Save Me

Egy operatőr gondolkodik munka közben azon, hogy milyen hatást vált ki majd a készülő anyag egy-egy nézőből?

Abszolút, igazából a filmezésnek az a lényege, hogy egy olyan élményt nyújts a közönségnek, ami kiragadja a saját valóságából. Ehhez pedig folyamatosan azon kell gondolkoznod, hogy mire hogyan reagálnak a nézők. Nagyon fontos, hogy olyan atmoszférát alakíts ki, ami elég érdekes vizuálisan ahhoz, hogy lefoglalja. És az is, hogy ne akarj öncélú lenni, mert a forgatókönyv és a rendező elképzelésének az átadása a legfontosabb célod operatőrként. Ahhoz, hogy élményt tudj nyújtani, nemcsak a filmnyelv eszköztárát kell ismerned, de jó, ha az embereket is megfigyeled, mire reagálnak, mi mozgatja meg őket. Amikor valaki rászánja az időt, hogy megnézze, amit készítettél, meg kell tisztelned azzal, hogy a legjobb tudásod szerint fogod szórakoztatni.

Mit gondolsz, milyen tulajdonságok, kvalitások szükségesek a munkádhoz?

Nagyon fontos, hogy kitartó legyél, sok előkészületet és tervezést igényel egy-egy anyag kivitelezése. Ez nem az a szakma, ami folyamatos visszaigazolásokat ad, ezért meg kell tanulnod nem pusztán a sikerekért, hanem magáért az alkotás öröméért csinálni. Szerintem a legfontosabb, hogy azért filmezz, mert ez a szenvedélyed, és ha ez így van, akkor minden kvalitásod és tulajdonságod kialakul, miközben tanulsz és fejlődsz a szakmádon belül.

Mit szeretsz a legjobban abban, amit csinálsz?

Legjobban azt szeretem, amikor a több hónapos előkészítés után a forgatási napon életre kelnek az elképzeléseink. Imádom, hogy minden anyag, amin dolgozunk, különböző, mindegyik egy teljesen más hozzáállást és szemléletet igényel, folyamatosan rákényszerít a megújulásra és arra, hogy megismerd a körülötted lévő világot egy másik perspektívából.

Min dolgozol most?

Több animációs projektünk van, amin dolgozunk a PUR E-ban, ezek edukációs kisfilmek 2D-s, 3D-s elemekkel. Van pár videóklip is, amit most készítünk elő, és van olyan, ami utómunkafázisban jár jelenleg.

Mik most a távlati terveitek, milyen irányba mentek, mennétek? Mik a kitűzött célok?

Szeretnénk egyre jobban belefolyni a filmes világba cégszinten is. Egy olyan gyártócéget szeretnénk a PUR E-ból kialakítani, ahol teljes spektrumon, házon belül lefedjük a gyártási folyamatokat az előkészítéstől a magas szintű utómunka elvégzéséig. Minél több nagyobb költségvetésű reklámot szeretnénk a jövőben készíteni, ahol el tudjuk engedni a fantáziánkat. És ami a legfontosabb, hogy megtartsuk azt a családias hangulatot, ami körbevesz minket, és együtt alkossunk a barátainkkal.

Kedvenc film: Ez a kérdés mindig nehéz, mert rengeteg kedvenc filmem van, épp milyen hangulatban vagyok. De legyen most a Se7en, holnap már lehet, hogy a The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford lenne.
Kedvenc klip: A Foalstól a Late Night Erdély Mátyás fényképezésével, valamint bármelyik Salomon Lighthelm által készített videóklip.
Ha bárkit mondhatnál, kivel dolgoznál együtt: Kedvenc operatőrömmel, Roger Deakinsszel dolgoznék szívesen, és minél többet megpróbálnék tanulni tőle.
Ha nem ezzel foglalkoznál, mi lennél: Fővilágosító, nagyon szeretek a fényekkel dolgozni.
Kinek a bőrébe bújnál egy napra: Eddigi életemben mindig más bőrében akartam érezni magam, azt hiszem, ideje megtalálni a saját utamat.

#pénteki kultúrrandi