Ami nekünk szabadidős tevékenység, az Győri Zoli számára kőkemény munka és hivatás: a játékok nagymestere tervez, fejleszt, tréninget tart és vlogot vezet, és még a szabadnapjait is társasozással tölti. Saját elmondása alapján nem tud olyan játékot ajánlani, ami mindenkinek jó, de mindenkinek tud számára jó játékot ajánlani. Ezen a pénteken vele randizunk.

Kezdjük a legelején. Hogy lesz valakiből játéktervező?

Tudtommal játéktervezést – ami esetemben társasjáték, vagy játékos eszköz tervezés – nem tanítanak iskolában, nem is nagyon van specifikus szakkönyv, ez egy viszonylag fiatal szakma. Így gyakorlás és művelődés útján válik el, hogy ki érez magában tettvágyat a tervezéshez, én például előbb voltam társasjáték rajongó, és csak akkor kezdtem tervezni, amikor már eléggé beleástam magam ebbe a világba.

A modern társasjátékozás világa egy gazdag univerzum, azon belül sok szakmának ad kibontakozást kezdve a kiadványtervezéstől a marketingen át manapság akár az app fejlesztőkig vagy a forgatókönyv írókig. Tapasztalatom szerint, ha valaki nagyon sokat játszik, emellett kreatív és elég kitartó, plusz megvan benne a tehetség és motiváció a játékos ötletei megvalósításához, akkor megszülethet egy kiadott játék.

Jelenleg három társasjátékom van a piacon, ebből a Spicy nemzetközi terepen is szép sikereket ér el, az Igen? pedig itthon az egyik legszebben fogyó magyar tervezésű játék. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a kommunikációs, beszélgetésindító játékok szűk piacán is ilyen remekül bizonyít.

Hogy képzeljük el a munkádat? Miből áll egy „átlagos munkanapod”?

Alapvetően a társasjáték-tervezés csak az egyik területe a munkámnak, vállalkozóként több lábon állok. Engem a „játék” érdekel, és a vállalkozásunk is eköré épül több területen: így dolgozom trénerként, játékmesterként, színészként, vloggerként és tervezőként is. Emiatt nem is nagyon van két ugyanolyan napom.

A játékok tervezéséhez igyekszem inspirációt kutatva, ingerdúsan élni az életem. Sok kulturális élményen veszünk részt, és ha van ihletésem, azonnal leírom. A kidolgozást tudom időzíteni, az ötletek érkezését már kevésbé.

Úgy szoktam fogalmazni, hogy „engedem jönni” az ihletet ezen a téren, mintha egy csapot nyitnék ki és feljegyzem, ami jön.

A játékterv kidolgozása már inkább pepecs munka. Üres lapokra színes tollakkal készül el az első skicc, hogy minél hamarabb legyen egy prototípusom, amivel lehet játszani. Mert a társasjátéktervezés legfontosabb része nem az ötletelés, hanem a teszt. Annak érdekében, hogy szakmailag is képben legyek, tanulok a szakmától, figyelem a társasjátékos világot és a munkanapjaim java részében játszom.

A Mit játsszunk?-ot nem egyedül, hanem feleségeddel, Győri-Nádai Rékával csinálod, akinek a feladata a játékosítás. Ez mit jelent?

A játékosítás, más néven gamifikáció játékos elemek felhasználását jelenti – nem játékos környezetben. Az Eureka Games csapatával dolgozunk együtt, a munkánk lényege, hogy játékos elemeket építünk be céges folyamatokba, élményprogramokat, játékosított üzleti elemeket, akár kampányokat tervezünk. A cél, hogy élményeken keresztül motiváljunk és alkossunk valódi közösségeket ezen a téren is. Szeretjük megmutatni, hogy miként lehet kicsi játékszabállyal színesíteni egy üzleti folyamatot, kommunikációt, kiválasztást… 

Réka is tréner, kreatív szakember, aki emellett a Mit Játsszunk? Vlog marketing kommunikációjáért és közösségi arculatáért is felel, elképesztően jó munkát végez.

A fő célod a „nem társasjátékos” emberek bevonása. Mit gondolsz, hogy lehet őket megfogni?

Szerintem mindenki találkozott már valamilyen társasjátékkal élete során, ez egyrészt előny, másrészt gyakran hátrányt is jelent. Előny, mert a tárgyalt témakör ismert, nem teljesen újszerű, könnyű elképzelni, nem félelmetes. Hátrány, mert ez a bizonyos tapasztalat ritkán pozitív. Sokaknak van negatív paradigmája, képzettársítása a társasjátékokkal kapcsolatban. Például, hogy a játék a gyerekek sportja, a társasok hosszúak, bonyolultak a szabályok, én úgysem tudom megtanulni… stb. A modern társasjátékkultúra ezekre az előítéletekre pozitív üzenettel válaszol. A mai játékok rövidek és könnyen elsajátíthatók, és képesek egyszerre szórakoztatni a belépő játékosokat és lekötni a tapasztaltabbakat.

A kulcs a siker- és játékélmény, hogy a résztvevő már a legelső alkalom során érezzen aktív játékélményt és mindazt a pozitív érzéscsokrot, amit egy jól eltalált játék adhat.

A játékmesteri ajánlás nagyon fontos. Nem tudok olyan játékot ajánlani, ami mindenkinek jó, de mindenkinek tudok számára jó játékot ajánlani. Ha megvan az első pozitív találkozás, könnyedebben nyúlnak újra társasjátékokhoz az emberek.

Az oldalatokon írjátok, hogy több száz játék megfordult már a kezeitek között. Mi kell ahhoz, hogy egy társasra azt mondd, na, ez igazán ütős?

Szoktam mondani, hogy: „Sok a jó játék, de mi a zseniálisat keresünk.” Itt egy iparágról beszélünk, ami ontja a játékokat, könnyen találhatja magát az érdeklődő egy hatalmas polc előtt, amin számtalan játék van, így azt sem tudja, mihez fogjon. A vlogunk többek között ezért is jött létre, hogy iránymutatást adjon, segíthessen az első lépésekben.

Sok jele van az igazán ütős játékoknak, de számomra – és most vállaltan szubjektív leszek – a legfontosabb, hogy akarjak vele még egyet és még egyet játszani, és ez ne tűnjön nehézségnek. Ezt segíti a külcsín, a sodró játékmenet és a vonzó téma. Számomra külön nagy pozitívum, ha egy játék tudja azt a csodát, amiről korábban beszéltem: legyen szórakoztató a kezdőnek és a haladónak egyaránt. Ez művészet.

Nem csak játéktervezéssel, de előadóművészettel is foglalkozol. Mikor lett az életed része az imprózás?

10 éve érdeklődöm az improvizációs színház iránt, és 5 éve dolgozom vele szakmai szinten. Anno a Forimpro társulat indulásával érkezett meg az életembe a rögtönzés színháza, ekkor már rendszeresen tréningeztem Varju Nándor kollégámmal, és onnan váltottam az Itt és Most Társulathoz. Ma már az életem szerves része, és szerintem, amíg élek, valamilyen formában mindig tanulom, tanítom és csinálom majd.

Az impró egyszerre életmód és munka, szenvedély és inspiráció. Csodálatos tanítani és űzni is.

Mindkét terület közös pontja a játék. Hogyan hat egymásra a színházi élet és a társasozás?

Első látásra nem rokonműfajok, de számomra ez a két terület hatékonyan erősíti egymást, sokat merítek az egyik terület működtetéséhez a másikból. Mivel mindkettőben a játékosságot keresem, a szabályokat és azok újraírását, jól tud esni váltogatni a kettőt. Mindkettőben megjelenik a kreativitás, és hogy egyes problémahelyzeteket többnyire többféleképpen is meg tudok oldani, ezerféleképpen kipróbálni magam. Lehetek sok más karakter, gondolatban elutazhatok bárhová a segítségükkel… mindkettőt nagyon szeretem.

Hogy változtatta meg a munkádat az elmúlt hónapok karanténhelyzete?

Offline emberként hiányzott a pezsgő emberi közeg, így most nagyobb teret és szerepet kapott az életemben a játéktervezés, hiszen az elég magányos szakma. Emellett itthon a szokottnál is többet társasoztunk, jött is sok inspiráció és többet tudtam foglalkozni a fiókban fekvő régebbi terveimmel is. Nagyon hiányoztak az élő színházi próbák és impróelőadások, meg a társasjátékos események. Remélem, minél hamarabb visszatérhet az élet a hagyományos kerékvágásba, szerettem úgy.

A legjobb társasjáték, amivel valaha játszottál: Mintha egy filmesztétától kérdeznénk, hogy mi a kedvenc filmje… erre nagyon nehéz válaszolni. Még sohasem sikerült 7 alá szorítani a kedvenceimet. Most aktuálisan pl. ezek: Azul, Five Tribes, Kingdomino, Concordia, Shakespeare, The Castles of Burgundy, Viticulture.
Egy színész, akit szívesen felkérnél egyszer imprózni: Keresztes Tamást.
Egy könyv, amit jó szívvel ajánlsz: Most Grecsó Krisztián 30 év napsütését olvasom, tetszik, ajánlom.
Egy hely, ahova egyszer mindenképpen szeretnél eljutni: Nem vagyok nagy utazgatós, de Norvégiába gleccsernézőbe szívesen mennék.