Egy írónak áldás vagy átok a kényszerű bezártság?

Amíg volt iskola, nagyon jól elvoltam a helyzettel, de a digitális oktatás az egész családot próbára teszi. Így most inkább a nehézséget érzem.

A családjában mennyire volt fontos az irodalom?

Sok könyvünk volt, illetve anyukám sokat olvasott. Az irodalom szeretete egyértelműen tőle jött. Mindig megvette az aktuális kortárs újdonságokat is, szóval ez a közeg természetes volt.  Emellett az írás is fontos volt. Az egyik nagymamám naplót írt, a másik verseket és kisebb történeteket is, de ezek szigorúan családi körben maradtak.

Művészettörténészként végzett, a Szépművészeti Múzeumban dolgozik. Mi vonzotta erre a pályára?

A művészettörténész pályáról semmit nem tudtam. Egyszerűen szerettem a festményeket és a szobrokat, és azt gondoltam, milyen jó lesz az életem, ha úgy élek, hogy ezek mindig körbevesznek.

Melyik a kedvenc alkotása a múzeumban?

Ha erre a kérdésre tudnék válaszolni, nem lennék művészettörténész. De a viccet félretéve, tényleg sok kedvencem van, nem tudnék egyet választani. Ha belegondolok, még az is nehezen menne, hogy minden teremből válasszak egy kedvencet. Na jó, ha mindenképpen kell, akkor legyen Philipp Jakob Straub szépségesen fájdalmas Szent Sebestyén-szobra.

Philipp Jakob Straub Szent Sebestyén Egervárról
Forrás: Szépművészeti Múzeum

Miként érezte meg, hogy az írás több lehet puszta kedvtelésnél?

Évekig írtam naplót, ha így nézzük, mindig volt valamilyen közöm az íráshoz. Hét-nyolc évvel ezelőtt viszont azt éreztem, hogy az az élet, ami felé tartok, mégsem teljesen az enyém, de nem tudtam, pontosan mit akarok. Az írás egy volt a sok lehetőség közül, hosszú folyamat volt, míg végül ezt választottam.   

Novellákat publikált először. A kisprózák elengedhetetlenek, hogy nagyobb lélegzetű regénybe kezdhessen?

Engem csak a regény érdekelt, el is kezdtem írni, de elég hamar rá kellett jönnöm, hogy nem tartok még sehol. Négy évre félretettem a megkezdett szöveget. Rövid prózákat kezdtem írni, kísérletezgettem. Legyen egy jó mondat, egy működő bekezdés, tartson ki valami legalább egy oldalon keresztül, aztán a többit meglátjuk. Valahogy így voltam. Sok szöveget nem is publikáltam ezek közül, párat már kitöröltem. Az első novellát a Műútnak küldtem, ők biztató szavak kíséretében visszadobták (teljesen jogosan.) Eléggé elkeseredtem. Azon gondolkodtam, hogy küldjem el máshová, hátha valakinek tetszeni fog vagy írjam át teljesen. Végül átírtam, és elküldtem az ÉS-nek. 2017 januárjában érkezett a pozitív válasz, arra az érzésre most is emlékszem.

A Mély levegő egy nő útkeresése, aki agresszív férjét elhagyva igyekszik magának és gyermekeinek új életet teremteni. Számos kérdést vet fel a történet. Önt mi foglalkoztatta benne leginkább?

Hogy mi van utána. Hogyan lehet ezt az új életet megteremteni, és milyen buktatói vannak? 

Könnyen megtalálta a hangütést, amelyben például szinte természetes módon bukkannak fel idézetek, párhuzamok a Csillagok háborújából?

Egyáltalán nem, ez is hosszas kísérletezés eredménye. Az első fejezetet legalább huszonötször átírtam, mire úgy éreztem, hogy megtaláltam Vera hangját. A Csillagok háborúja viszont magától jött, én is meglepődtem rajta.

Miért döntött úgy, hogy egyes szám első személyben ír?

Először egyes szám harmadikban kezdtem és múlt időben, de nem tetszett, nem működött. Amikor áttettem első személybe és jelenbe, helyükre kerültek a dolgok.

Könnyedén dolgozik vagy sokszor átír, alaposan átgondol egy-egy részt?

Volt már példa a könnyedségre is, de az a ritkább.

A kötet bekerült a Libri irodalmi díj tíz döntős könyve közé. Hogyan éli meg az ezzel járó figyelmet?

Folyamatosan tanulom ezt az új helyzetet. Úgy érzem,

az a legfontosabb, hogy megmaradjak a tengelyemnél.

Ebben most segít, hogy a férjemmel elkezdtük járni a Kék túrát. Ez most nagyon jót tesz. A földön tart és ritmust ad.

Fotó: Jelenkor Kiadó/Máté Péter

Rögtön egy újabb regénybe fogott. Ebben mi érdekli?

Minden, mert minden új lesz benne. Forma, narráció, nyelv. És a téma is.

Ha hazavihetne egy műalkotást bármelyik múzeumból, melyiket választaná?
Talán egy év gondolkodási idő után tudnék erre válaszolni.
Kinek a bőrébe bújna egy napra?
Egy apácáéba.
Milyen zenét hallgat, ha jókedvre derülne?
Ha szomorú vagyok, inkább átadom magam az érzésnek, és Chopint hallgatok vagy Schumannt, hogy még jobban az legyek.
Milyen könyv áll az éjjeliszekrényén?
Schein Gábor: Ó, rinocérosz.
Ha hivatást váltana, mi lenne?
Keramikus.

Nyitókép: Jelenkor Kiadó/Máté Péter