Pénteki kultúrrandi Keresztény Tamás színész-zenésszel

Most egyedül, egy
szál gitárral álltál ki a közönség elé ezzel a zseniális szövegű számmal, de
valójában nyolcfős a bandátok. Hogyan alakult úgy, hogy ilyen sokan vagytok?
Milyen régóta zenéltek együtt?

A kaposvári egyetemre jártunk együtt színész szakra, a zenekar magja onnan került ki. A 2010-es megalakulás óta persze voltak tagcserék, például a régi dobosunk már nem dobol, hanem énekel; ez neki, nekünk és a közönségnek is jobb. Főleg, hogy aztán lett egy szuper jó dobosunk. Igazából azért lettünk ilyen nagy létszámú formáció, mert szerettünk volna sokan együtt zenélni. Miután 2017-ben nyertünk a Cseh Tamás Programban, megcsinálhattuk az első nagylemezünket, amin rajta volt a Spritzermann is. Ehhez aztán forgattunk egy klipet is, szintén NKA-s forrásból. Ez volt az első olyan dalunk, amely 24 órán belül tízezres nézettséget ért el. Tavaly ősszel, a Dürer Kertben hatalmas bulival ünnepeltük volna a tízéves évfordulónkat, amire nyertünk is támogatásokat, de a járvány keresztbe tett a szép tervnek.

Duplán is, hiszen
alapjáraton meg színészek vagytok. Neked mivel telt az elmúlt fél éved?

A Pesti Magyar Színházban több darabot próbáltunk, és streaming előadásokat vettünk fel. Most egy gyereklemezprojekten dolgozunk, és a vakok és gyengénlátók iskolájával is együttműködünk: verseket és meséket veszünk fel a társulat tagjaival. A zenekarral is volt egy elvonulásunk, amelynek során megírtuk az új nagylemezünket, ez már stúdiókész anyag. A pandémia miatt egyelőre nem tudtuk felvenni a dalokat, de remélem, hamarosan erre is sor kerülhet.

Az látszik, hogy
nagyon aktív, zsizsegő, jövős-menős alkat vagy. Lelkileg hogyan bírtad az
elmúlt időszakot?

Nagyon hullámzóan. Volt, hogy nagyon megizmosodtam, mert csomót edzettem, volt, hogy ráhíztam, aztán meg visszafogytam. Hasonlóan alakult a helyzet a többi területen is. Időnként nagyon konstruktívan, hasznosan, napirendet követve töltöttem az időt, máskor meg napokig csak feküdtem a kanapén, és el sem tudtam képzelni, mi lesz. Néha örültem, hogy sok időm van olyasmire, amire korábban nem, máskor meg már inkább nyomasztónak éreztem, és visszasírtam, amikor még reggel kilenctől este tízig volt elfoglaltságom.

Csitulni látszik a
járvány; talán már nincs messze, hogy újra rákapcsolhass. Milyen tervekkel mész
neki az elkövetkező hónapoknak? 

Szerencsére elkezdtek jönni a különböző
koncertfelkérések, mint például ez a Szeláví! fesztiválos. Már nagyon várjuk,
hogy újra együtt, közönség előtt játszhassunk a BEKVART-tal. Persze egyelőre
még semmi sem biztos, ezért mindenki csak ceruzával írja be a naptárba a
fellépéseket. Van egy családi színházunk is: a Laniakea, amelyet a
menyasszonyommal, Nagy Petrával együtt tavaly, a járvány kellős közepén
indítottunk be, amikor ketten ültünk otthon, bezárva a lakásba. Vannak előrehaladott
és kevésbé kész állapotban lévő produkcióink, nyáron ezeken szeretnénk
dolgozni. Az egyik előadás témáját például éppen a bezártság hozta elő, és
arról szól majd, hogy mi a különbség a vita és a veszekedés között. Míg a vita
konstruktív és elengedhetetlen az emberi kapcsolatokban, a veszekedés nem az.
Erről szeretnénk kisiskolásoknak szóló műsort készíteni, de lesznek
gimnazistákra szabott darabok is. Az egészen piciket sem felejtjük el: kétéves
kortól látogatható gyerekszínházi előadásokat is csinálunk.

Ez valamilyen
misszió nálad, nálatok?

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy már
egész fiatal korban megszólítsuk a gyerekeket a korosztályuknak való
előadásokkal. Az óvodákban, iskolákban legtöbbször nincs idő, tér, kapacitás,
hogy a kapcsolati témákat – mint például amilyen a vita és a veszekedés – a
gyerekek és a pedagógusok közösen feldolgozzák. Pedig ezekkel igen jól lehet
fejleszteni az együttműködési és a kommunikációs készségeket, amelyek
elengedhetetlenek a kiegyensúlyozott emberi viszonyokhoz.

Sok kapcsolatot
megviselt az összezártság. Ti hogyan álltok ezzel? Jól érzem, hogy ez a közös
munka bizonyos szempontból terápia is a számotokra?

Igen, ahogy valójában minden színházi tevékenység az. A pandémia miatt ugyan a mi esküvőnk is tolódik, de továbbra is napirenden van a házasságunk, csak megvárjuk, míg biztosan lehet már tervezni-szervezni. Azt mondhatom, hogy végül erősebben jöttünk ki ebből a furcsa helyzetből, mint ahogy belementünk, és ebben biztosan segített a közös projektünk is.

Most elég nehéz
bármit tervezni, de ha lenne ötéves terved, milyen tételek szerepelnének rajta?

Az a vágyam, hogy az folytatódjon, ami
most van. Jól érzem magam a Magyar Színházban, szeretem a munkáimat. A Laniakea
Színházzal évi minimum egy új bemutatót tervezünk. A zenekarral sok mindent
kipipáltunk már a bakancslistáról, szóval az is mehet így tovább. Lehet, hogy
ez azt jelenti: boldog ember vagyok? 

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu