Pénteki kultúrrandi Kocsis Bence zenekarvezetővel, kreatív rendezővel

Nehéz lenne röviden leírni, hogy eheti randipartnerünk mivel foglalkozik: énekes, dalszerző, menedzser, gyártásvezető, rendező, zenekarvezető. A nevével fémjelzett formációk külföldön is elismertek. A Window-ból és a Saverne-ből is ismert Kocsis Bence szólóprojektje, az OIEE Stays like this című dalához készült klip a legjobb látvány díját kapta a klipszemlén, áprilisban pedig új videóval jelentkeztek: a Still Dey Inside a BBC 1Xtra rádióadón debütált.

Hadd tudjunk meg kicsit többet a kezdetekről: mi volt az eredeti cél, minek készültél?

Elsősorban a rajz foglalkoztatott, sok feladatot is adott apám kreativitásfejlesztő célzattal, például ki kellett egészítenem nonfiguratív dolgokat egy papíron. Ez elég jól lefoglalt, amikor kicsi voltam, és visszagondolva nagyon hasonló ahhoz, amivel foglalkozom: összekötni művészeti elemeket és egy egységet vizionálni belőlük. Zeneszerzés, zenészek, koncertek, videók, grafikák kapcsán egy nagyobb egységben gondolkozni. A zenélés egyébként később került a képbe, de aztán ez lett a fő kattanás.

A zene több oldalról/ irányból is szerves része az életednek. Hogy alakult ez így?

Főleg az említettek miatt, valahogy érdekelt a szervezés része is, így az összes zenekarban, amiket alapítottam, frontemberként és szervezőként is működtem.

Sok mindent csinálsz és csináltál, van-e esetleg olyan, amivel kiemelten szeretsz foglalkozni?

Ez nagyjából naponta változik, azért is csinálok ennyi félét, csak mindig épp máson van a hangsúly, most már persze egyre tudatosabban, hogy ne szórjam szét túlságosan az energiáimat.

A zenei pályafutásom, ami már körülbelül 15 éve kezdődött, elég sok mindent érintett. Sosem mozgatott annyira a mainstreambe kerülés, így mindig inkább az új dolgok felfedezése, az ismétlődés kerülése vitt előre a kreatív folyamatokban.

Amikor több projekt is pörög nálad párhuzamosan, hogyan osztod be a teendőidet?

Próbálok egy fontossági sorrendet állítani és inkább a hangsúlyon variálni. Az új OIEE lemezhez az utóbbi másfél évben készült 10+ dal és 3 videoklip, de ezeket direkt visszatartottam és csak fokozatosan kerülnek ki. Most, hogy a megjelenéssel kell foglalkoznom inkább, több kreatív energiám lett a másik projektekre, például a Saverne-nel is új anyaggal jövünk ki hamarosan.

Milyen téren próbálnád még ki magad szívesen? Gondolok itt valami teljesen eltérő területre is, de akár zenei műfajok kapcsán is érdekel a kérdés.

Zenében bármit el tudok képzelni még a jövőben. Mellette a videó és bármilyen egyéb vizuál dolog érdekelt, de most nagyon pörget a tánc is, nem hiába került előtérbe az új klipekben.

Énekes, dalszerző, menedzser, gyártásvezető, rendező – sok mindent csinálsz, sok minden „vagy”, de elsősorban miként tekintesz magadra?

Összekötöm a pontokat. :)

Számomra a legizgalmasabb fázis egy koncept/projekt kitalálása zeneileg, majd vizuálisan, megjelenések formájában (logó, arculat, klipek, grafikák). Ezeket minden projektnél az elejétől én csináltam mint zenekarvezető, kreatív rendező, persze közben grafikusok, videósok bevonásával. Az se jelentett gondot, hogy egy ponton elengedjek valamit, ha már összeállt egy lemez, kiadtuk, koncerteztünk, de más kihívások jöttek.

Hanna-Focus

Kawhi-Cover

OIEE-ALBUM-COVER-1500x1500-1

 
Előző

 
Következő

Mire vagy a legbüszkébb?

Szinte az összes projekt megfordult külföldön, több állomásos turnékat szerveztem Portugáliába, Spanyolországba, Hollandiába, Németországba és Romániába. Az egyik legjobban eső visszajelzés, hogy stílusbeli különbségektől függetlenül a Saverne, Window és már az OIEE is több nemzetközi feedbacket kapott, a streaming oldalakon is vagy külföldi koncertmeghívások formájában.

Azt hiszem, ez megnyugtató is, mivel a hazai piacra bár általában poposabb felhangú zenét csinálok, esélytelen lenne ezekkel építeni, így viszont látszik, hogy igenis megtalálhatod a közönséged határoktól függetlenül, csak utána kell menni a klasszikustól eltérő, új utakon. Ehhez persze jól kell ismerned az adott projekthez milyen közönség az, akit megszólítanál.

Nyitókép: Kocsis Bence, fotó: Fejér Bernadett