Fotózás, tánc, bútorépítés, performanszművészet, ének, gitár, zongora, plakáttervezés, kollázsolás – a Pakosz testvérek soha el nem fogyó kíváncsisággal próbálják ki magukat újabb és újabb művészeti területeken, amik aztán lépten-nyomon visszaköszönnek festményeikből is. Az alkotás szépségéről, inspirációkról és első saját stúdiójukról is meséltek nekünk.

Hogy jött az életetekbe a képzőművészet? Mi indította el mindkettőtöket ugyanezen az úton?

Geri: Mindig is szerves része volt, ugyanis Édesapánk öccse festőművész és restaurátor volt. Pakosz-festményekkel volt tele a ház. Sajnos az ő története tragikus véget ért, így a szüleink mindig is féltettek bennünket ettől a pályától. Többek között ennek hatására is választottam más pályát. Közgazdasági egyetemet végeztem, majd egy olajcégnél dolgoztam két évig. Az irodai munka során tudatosult bennem, hogy rossz pályán vagyok. Nem találtam a helyem abban a közegben, és ez napról napra nyilvánvalóbbá vált számomra.

Egy napon minden terv nélkül felmondtam és az alkotás felé fordultam.

Hatalmas energiával vetettem magam a festészetbe, úgy éreztem, visszaszereztem az irányítást az életem felett. Szembementem az elvárásokkal és újra szabadnak éreztem magam.

Anna: Én marketinget tanultam, és gyorsan belecsöppentem egy dinamikus környezetbe. Eleinte élveztem, de az évek során azt vettem észre, hogy elkezdem megkérdőjelezni a munkám értelmét. Egy este kollázsolni kezdtünk egy barátnőmmel, és ez az élmény nagyon meghatározó volt. Azt hiszem, ekkor tudatosult bennem az alkotás óriási öröme és a vágy. Környezetváltozásra volt szükségem, így Tel Avivba költöztem, ahol a művészet szerves része lett az életemnek. Találkoztam sok helyi művésszel, tanultam festészetet és fizikai színházat, és dolgoztam kurátorként is.

Geri, te is kipróbáltad magad más művészeti területeken?

Geri: Igen, az évek során sokban. Körülbelül két évig csak a festéssel voltam elfoglalva. Majd elkezdett érdekelni másfajta alkotási forma is. Sokáig hobbim volt a fotózás, szeretek alkalomadtán fából bútorokat építeni, valamint egy éve elkezdtem zongorázni is. Most éppen az új művészeti stúdiónkba tervezek plakátokat, amit kifejezetten élvezek. Mindig keresem az új dolgokat, amikkel gazdagíthatom a kreatív tárházamat.

Hogy épült be a mostani művészeti alkotásaitokba az, hogy ennyi területen kipróbáltátok magatokat korábban? 

Anna: Az egyik kedvenc művem egy egyiptomi művészeti tábor volt, amit talán a kollázs-technikával tudnék párhuzamba állítani. Összeválogattam különböző művészeti ágakat, embereket, helyeket, és egy átfogó élményt állítottam össze mindebből.

A festészetben fényképekből inspirálódom, a témáim az aktuális hangulatommal alakulnak. Imádom halmozni az élményeket, és a festéssel képes vagyok újabb és újabb élményeket varázsolni magamnak. Gyakori elem nálam a mozgás, a tánc, valamint az önkifejező, határokat feszegető karakterek. Miközben festem őket, azonosulok velük, részemmé válnak.

Emellett néha olyan momentumok ragadnak meg a legjobban, amiknek kívülről talán semmi jelentőségük sincs. Múlt héten például egy fürdőszobai csapot festettem.

Geri: Szerintem ha sok dologban kipróbálod magad, sokkal bátrabb leszel − megérzed, milyen szabadon, kötetlenül alkotni. Minél több új művészeti iránnyal találkozom, annál több ötlet és technika van rám hatással, melyeket aztán alkotás közben előhívhatok. Ezek a tevékenységek kikapcsolnak. Elveszek bennük, és ezáltal új inspirációt szerzek. Minél jobban érzem magam alkotás közben, annál jobb lesz az összhatás is. Számomra ez a szabadságról és a megengedésről szól.

Pedig gyakran mondják, hogy a legtöbb művész fájdalomból merít inspirációt.

Geri: A fájdalmat is meg kell engedni. A szomorúságban is van szépség, akkor is szoktam alkotni, ha nem vagyok jó passzban. 

Anna:

Az hátráltatja csak a művészetet, ha nem találkozol önmagaddal és visszafojtod a benned lévő áramlatot. 

Geri: Számomra az a szabadság, hogy ha rossz kedvem van, akkor tudatosítom magamban ezt az érzelmi állapotot és elfogadom. Nem akarom görcsösen, hogy elmúljon, nem küzdök, csak hagyom, hogy legyen.

Milyennek látjátok egymás művészetét? 

Anna: Geri nagyon szeret megújulni, és nagyon át tudja élni az aktuális önkifejezési módját. Ebben hasonlítunk is. Abban, amit most csinál, nagyon nagyfokú szabadságot és játékosságot érzek. Naiv módon párosít olyan dolgokat, amik elsőre nem látszanak összeillőnek, nála mégis működnek. Részben ez adja meg az egész szépségét. Gerinek volt idén egy nagy visszatérése, ennek kapcsán készült egy sorozat, amiben jól látszik a dolgok felszabadítása, szétszedése, hogy milyen mélyremenő folyamat volt ez lelkileg és pszichológiailag egyaránt.

Anna kedvenc képei Geritől:

Geri: Anna főleg figurálisan fest mostanság, és nagyon tudatosan választ témákat, célirányos a művészete. Összeállt nála egy egységes stílus, kíváncsi vagyok, merre fog fejlődni a festészete. Ő egy izraeli festészeti iskolában tanult, más technikával, ők a pontos színkeverésre nagy hangsúlyt fektetnek. Nagyon tudok azonosulni az analóg fotóiban található érzékenységgel, a festményeiben a színhasználattal. A kollázsokkal pedig napról-napra inspirál.

Geri kedvenc képei Annától:

Volt már példa arra, hogy együtt alkottatok valamit?

Geri: Eddig még nem, de el tudom képzelni, hogy valamelyikünk elkezd egy képet, a másik pedig befejezi. Lehet, egyszer majd kísérletezünk ezzel.

Anna: Nem festettünk még együtt, de rengeteg más téren kollaborálunk. A most nyíló stúdiónkra is egy közös alkotásként tekintek, legyen szó a tér kialakításáról vagy a programok megszervezéséről.

Az elmúlt héten költöztetek be ide, és már most rengeteg projekt-ötletetek van. Mit terveztek?

Anna: Szombatonként tartunk közös alkotói kört, amikor a résztvevőkkel először együtt mozgunk vagy meditálunk. Ezután pedig adunk egy keretkoncepciót, amiben mindenki egyénileg alkot. Az a tapasztalatunk, hogy erre a kollázs a legjobb módszer, mert ez azoknak is könnyű, akik kevésbé érzik közel magukhoz a festést vagy a rajzot. Vad bulik nem lesznek, csak művészet és önkifejezés.

Geri: Az egyik szobánk jelenleg mini-kiállítótérként működik, ahova szeretnék meghívni művészeket, hogy hivatalos keretek nélkül, kötetlenül mutathassák be az alkotásaikat.

Tervezünk nyílt napokat, amikor közösségi térként funkcionál a stúdió, ahol lehetőséget adunk az embereknek beszélgetni és kapcsolódni.

Szívesen kollaborálnánk akár más művészekkel is. Ezek a projektek még gyerekcipőben járnak, de már most rengeteg tervünk van.

Fotók: Kultúra.hu / Hartyányi Norbert