Első nagyjátékfilmjét családi összefogással alig ötmillió forintból forgatta, a Mentés másképpet már a nyitóhétvégén több ezren nézték meg a mozikban. Eddig szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaki önerőből, támogatás nélkül forgasson filmet, és forgalmazóként elhelyezze az országos mozihálózatokban. Erről az útról, gyerekkori filmélményekről és a fiókban fekvő történelmi filmtervről is beszélgettünk.

Egy gyermekkorától filmesnek készülő srác miért választja az egyetemen a marketingszakot?

Mert másképpen akar filmezni. Alaposan végiggondoltam: a filmes szakokra nagyon nehéz bejutni, és ha sikerül is a hosszas tortúrával járó felvételi, olyan helyre kerülök, ahol nem érzem jól magam. A magyar filmek 95 százaléka egészen mást képvisel, mint ami nekem tetszik. Ezért úgy éreztem, más alapokról kell indulnom, kívülállóként. Egy filmet viszont el kell adni, és ehhez a közgazdaságtan és a marketing jól jön.

Amiatt nem aggódtál, hogy miként szerzed
meg a filmkészítéshez szükséges szakmai tapasztalatot?

Nem, mert soha nem tartottam magam művésznek, elsősorban nem is a filmkészítés, mint inkább a produceri munka foglalkoztatott. Azt gondoltam, én lehetnék az, aki egy ötletre megszervezi a csapatot, és terelgeti egy bizonyos irányba. Így sosem merült fel bennem az aggály, hogy miként fogom megrendezni, hiszen még a forgatás előtt egy hónappal is egy rendezővel tárgyaltam. De kiderült, hogy nem tudom megfelelően átadni másoknak az elképzeléseimet.

Mennyiben más ez az attitűd, mint a
művészi?

Alapvetően eltér. Nem hagyom, hogy a saját művészi
kiteljesedésem fellazítsa a szabályokat.

Nem éppen azzal hozol létre valami újszerűt,
ha áthágod a szabályokat?

Ezzel nem értek egyet. A filmezés egy szakma, amelyre
nem véletlen épült egy egész iparág Hollywoodban. Ennek megvannak a szabályai,
amiket be kell tartani. Bárki képes elsajátítani a filmkészítéséhez szükséges
alapokat, ezt a családommal be is bizonyítottuk.

Milyen filmeken nőttél fel?

A kedvenc filmem a Pókember volt Tobey Maguire-rel, azt nagyon sokszor megnéztem, és inspirált is. Igazán nagy hatással voltak rám Cristopher Nolan filmjei: az Eredet, a Csillagok között, A tökéletes trükk, ezek megdöbbentően izgalmasak és elgondolkodtatók egyszerre. De mindent megnéztem, amire lehetőségem volt. Ahogy idősebb lettem, egyre tudatosabban illesztettem be heti egy mozizást a programjaim közé.

Emlékszel, mikor fogalmaztad meg először,
hogy filmproducer leszel?

Az általános iskola második osztályában, ha megkérdezték tőlem: „Mi leszel, ha nagy leszel?”, azt feleltem: „Rendező, aki parancsolgat az embereknek.” Semmi közöm nem volt a filmezéshez, éppen ezért nem is tudtam, hogy a rendező mit csinál. Amikor kicsit jobban elkezdtem ezzel foglalkozni, kiderült, hogy amire én vágyom, az a produceri munka. A Csillagok között című film vetítésének végén a stáblistán a producereknél az szerepelt: Jonathan Nolan és Cristopher Nolan. Elképzeltem, hogy ők otthon, egy családi összejövetelen kitaláltak valamit, és egymást segítették ennek megvalósításában. Ültünk a moziban a testvéremmel – akivel reklámfilmeket szoktunk forgatni közösen –, és arra gondoltam: ezt mi is meg tudnánk csinálni. A Mentés másképp végén pedig az szerepel, hogy producerek: Rózsa Olivér és Rózsa Gábor.

Ha a gyerekek azzal állnak elő, hogy filmezni szeretnének, a szülők legtöbbször azt felelik: előbb keressetek valami tisztes szakmát, amiből meg lehet élni. Nálatok ilyesmi fel sem merült?

Hála istennek nem. A csaknem ötmillió forint, ami a film költségvetését jelentette, Olivér és az én pénzem volt. A szüleim látták, hogy megteremtjük a szükséges anyagi fedezetet, ráadásul üzleti tervet készítettünk, amiben felvázoltuk, hogyan jön vissza a befektetett összeg, és felmértük a kockázati tényezőket is. Szerencsés, áldott helyzetet és védőhálót jelentett, hogy a szüleink támogattak bennünket. Azt gondolták, hogy ha nem sikerül, majd a diplomámmal elhelyezkedem.

Hogyan lehet ezzel a filmes hozzáállással
boldogulni ebben a szakmában?

Szerintem sokkal jobban, mint a hagyományos elképzelésekkel. Olivér, a film operatőre nem használt focus pullert (segédoperatőrt – a szerk.); ő pakolta arrébb az állványt, és ő tekerte a lencsén a fókuszt. A szakmabeliek elképzelhetetlennek tartották, hogy belevágunk egy mozifilmbe focus puller nélkül. Mi meg nem értettük, mi a gond, hiszen a videóknál, reklámfilmeknél sem használunk segítőket. Egy focus puller díjazása több, mint a Mentés másképp teljes költségvetése. Kellene naplóvezető, scriptes, és nálunk is volt erre ember, aki, ha kellett, arrébb pakolta a székeket a díszletben, és még három-négy dologra ügyelt. Felrúgtuk a szabályokat, és amikor láttuk, hogy valamit meg kell oldani, akkor kézbe vette, aki a legközelebb állt hozzá. Ezt szabadságként élem meg. Mindenki tudta, mi a dolga, tehát ez nem vezetett szervezetlenséghez. Azóta voltam jóval nagyobb költségvetésű forgatáson, és egészen megdöbbentett az a komótos tempó, amivel haladtak. „De sok pénzetek van!” – gondoltam.

Mikor született meg a Mentés másképp
forgatókönyve?

Az ötlet Olivér fejéből pattant ki négy évvel ezelőtt, egy családi beszélgetésen, ám ő egy élethelyzet megoldására javasolta, én viszont megláttam benne a film lehetőségét. A mozi arról szól, hogy egy depressziós lányt a környezete úgy próbál kihúzni ebből az állapotból, hogy a lány nem tudja: kezelés alatt áll. Élményekkel, hatásokkal manipulálják az életét, hogy beindítsák a szükséges hormonok termelését.

Amikor már nagyon szerettem volna összehozni egy filmes csapatot, elkezdtem forgatókönyvírót keresni. Hamar kiderült, hogy nem találok hozzám hasonlóan gondolkodó embert, így arra jutottam: megírom én. Aaron Sorkin állítólag egy szalvétára kezdte el írni a Demi Moore, Tom Cruise és Jack Nicholson főszereplésével készült Egy becsületbeli ügy forgatókönyvét. Akkor jelent meg a hollywoodi filmíró mesterkurzusa online, gondoltam: „Zseniális, akkor tanulok tőle!” A képernyőre tapadva néztem végig a negyven-egynéhány órás oktató anyagot, szótáraztam az angol szakkifejezéseket. Úgy jegyzeteltem, akár egy órán. És rájöttem: ezek fogások, amiket meg kell tanulni és be kell tartani. Elkezdtem hollywoodi tankönyveket rendelni, és amikor úgy éreztem, ezt megtanultam, akkor gondoltam, kipróbálom élesben. Továbbfejlesztettem az ötletet, és így született meg Alternatív terápia munkacímen a forgatókönyv. A munkafolyamat, a jegyzetelés, a cetlizés éppen úgy zajlott, ahogyan a film főhőse készíti el a „kezelési tervet”.

Fel sem merült, hogy benyújtsd a forgatókönyvet a Filmintézetnek?

Dehogynem, csak nem tehettem, mivel ahhoz filmes végzettség kell. Egy évig kerestem producert, aki felkarolja az ötletet. A legtöbben azt mondták: „De jól írsz!”, mégsem vállalták. Kevés a lehetőség, és azt többnyire ismert, jó kapcsolatrendszerű filmesek nyerik el. Ráadásul a rendezők többsége a saját ötletéből akar filmet csinálni vagy már bevált alkotói csapattal dolgozik, és nehezen nyit a fiatalok felé. Komoly gyomrosokat kaptam, és nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudok bekerülni ebbe a körbe. A barátnőm (Tulipán Viktória, a film gyártásvezetője – a szerk.) vetette fel: miért nem csináljuk meg mi? Eleinte még keresgéltünk rendezőt, de aztán rájöttem: pontosan tudom, mit szeretnék. Ez a film volt az én rendezői iskolám.

Mennyi ideig forgott?

Nettó 15 nap, de összességében egy évig dolgoztunk, a járvány miatt megszakításokkal. Nem szeretek vágni, de nem volt pénzünk szakembert szerződtetni. Vágás közben úgy érzem, elveszítem a filmet. Annyira sokszor kell megnézni az anyagot és annyiféle lehetőség van, hogy a századik javításnál eltűnik a film: a játék, a poénok. Éppen az hiányzik ilyenkor, amit szeretek a filmezésben. Viki sokkal jobb ebben, egy alkalommal mellém ült, és olyan dolgokra mutatott rá, amiket én nem vettem észre. Viki javaslatai alapján újravágtuk, rövidebb és feszesebb lett.

Egy kamerával forgattatok. Ez szokatlan?

Nem annyira, belekalkuláltuk az időbe. Amikor gyorsan kellett haladnunk, akkor volt segítőnk: Grúden Lóránd debreceni operatőr, aki önként vállalta a feladatot. Lámpánk is csak annyi volt, hogy két kamerát bevilágítsunk.

Erős Márton szerezte a film zenéjét, ami sajátos
hangulatot teremt, ritmust ad a jeleneteknek. Miért tartottad fontosnak, hogy
saját zenét használjatok?

A filmeknél nagyon fontos a zene. Nem akartam tolakodó, gagyi háttérzenét csak azért, hogy legyen valami. Két opció volt: keresünk egy tehetséges zeneszerzőt, de ha nem járunk sikerrel, akkor kitaláljuk mi, hiszen az öcsémmel alapszinten zongorázunk, gitározunk. Szerintem az utóbbi évek legjobb magyar filmzenéje lett. Marcitól hallottam korábban a YouTube-on különböző szimfonikus átdolgozásokat, amiket nagyon szerettem. Egy tehetségkutatón mi készítettük a győztes videóklipjét, és az Marci és a bátyja volt. De akkor még nem raktam össze, hogy a két személy ugyanaz. Amikor a filmhez kerestünk zeneszerzőt, rákerestem Marcira, és kiderült: már forgattunk együtt. Neki az volt az álma, hogy filmzenét szerezzen, szóval szerencsésen alakult.

Mennyire volt nehéz a filmmel bekerülni a
mozikba?

Kétféleképpen kerülhet egy film a mozikba: forgalmazót kell találni vagy forgalmazónak kell lenni. Mi az utóbbit választottuk, de nem fogadtak bennünket tárt karokkal, meg sem nézték a filmet. Milyen piac az olyan, ahol meg sem nézik, mit árulunk? Naponta telefonáltam a Nemzeti Filmirodába, ahol több kérdésemre nem is tudtak választ adni, hiszen számukra is új volt, hogy valaki az alkotástól a moziba kerülésig végig akar vinni egy filmet. Az államilag támogatott filmeknek van kitaposott útjuk a forgalmazás felé. De mi nulláról indultunk. Az eladás ügynöki meló, Viki segített benne. A filmiroda oldaláról letöltöttük a mozik nyilvántartását, és megkerestük őket. Eleinte lepattantunk, de Viki kitartó volt.

Szembesültetek azzal, hogy néhányan amatőr
filmként aposztrofálják az alkotást?

Nem szeretem ezt a bélyeget, hiszen tíz éve foglalkozunk filmekkel – reklámvideókkal, klipekkel –, a színészek pedig tapasztalt, profi művészek. Attól, hogy nincs diplománk, még nem vagyunk amatőrök, éppen ezért jó a független filmes kifejezés.

Milyenek a visszajelzések?

A nézők a reményeinken felül szeretik a filmet, rengeteg pozitív visszajelzést kapunk, a filmes oldalakon is nagyon jól áll a Mentés másképp. Nem is hittem, hogy ilyen sikeres lesz. Mi a közönségnek akartunk filmet csinálni, és – szomorú, de – az emberek többsége azzal jön oda, hogy „nem szeretem a magyar filmeket, de ez nagyon tetszett”. Nekünk épp az volt a célunk, hogy valami megszokottól eltérőt csináljunk.

Mik a további célok?

A marketingben kell fejlődnünk. A gyártást bármikor vállalnám újra ugyanekkora vagy egy kicsit magasabb költségvetésből, hogy senki ne dolgozzon ingyen. Most azt érzem: pénz nélkül lehetetlen elérni, hogy az emberek egyáltalán értesüljenek a filmről. Egyetlen kritika sem született róla, amit őszintén nem értek. Így néztek meg minket a nyitóhéten háromezren. De nincs pénzünk plakátra, hirdetésekre, csak a szájhagyományban bízhatunk. Csakhogy a nagy mozik két hét alatt kipörgetik, és otthon egy laptopon vagy tévékészüléken nem lesz ilyen az élmény.

Egy közönségtalálkozón említetted, hogy
megkerestek független filmesek, hogy tanácsot kérjenek. Kitapostátok az utat?

Szeretnénk segíteni a hasonló helyzetben lévőknek. Egy
független filmalap létrehozásán gondolkodom, amely párhuzamosan futtathatna
alacsony költségvetésű filmeket, és ezek előteremthetnék a forrást újabb közönségfilmeknek.

Van forgatókönyved a fiókban?

Történelmi filmet szeretnék forgatni, hogy megmutassam: ahhoz sem kell nagy pénz. De külföldről is van érdeklődés a Mentés másképp iránt, szóval egy ideig még ennek a filmnek az útját egyengetjük. Jó lenne, ha legalább a befektetett pénz visszajönne, hogy azt egy újabb alkotásba forgathassuk.

Kinek a bőrébe bújnál egy napra? Percek óta gondolkozom… Ez így már nem villámkérdés. Nincs ilyen.
Milyen könyv van az éjjeli szekrényeden? Bán Mór: Hunyadi
Milyen zenét hallgatsz, ha jókedvre vágysz? Punk, Machine Gun Kelly.
Ki a kedvenc filmes karaktered? Peter Parker volt, most talán Butcher a The Boys sorozatból.
Milyen tevékenységgel tudsz a legjobban kikapcsolódni? Kertben olvasás, séta a barátnőmmel, filmnézés.

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu

#pénteki kultúrrandi