Pénteki kultúrrandi Szabó Menyhért szobrásszal

Szabó Menyhért szobraira először a Derkó-kiállításon figyeltünk fel − na nem mintha korábban nem állított volna ki más helyeken − , és egyből lecövekeltünk a szokatlan formavilágú, anyagú és színű arcok előtt. Az átlagember a 'szobor' szó hallatán általában nem rózsaszín vagy babakék gumifejekre asszociál, ezért is éreztük úgy, hogy érdemes mélyebbre ásni a szobrász munkásságában.

Mesélj egy kicsit a kezdetekről! Mikor dőlt el, hogy szobrászattal szeretnél foglalkozni?

A műtermi közeg születésem óra szerves része az életemnek, mivel művész családban nőttem fel. Úgy érzem, hogy predesztinálva lettem erre a pályára, a nevemet is Tóth Menyhért festőművész után kaptam. Középiskolai tanulmányaimat szobrász szakon végeztem. Az egyetemi felvételinél ugyan megfordult a fejemben, hogy festő szakra jelentkezzek, de végül a szobrászat mellett döntöttem. A festészet és a rajz is mindig nagyon foglalkoztatott, úgy gondolom, hogy a különböző képzőművészeti műfajok kiegészítik, erősítik egymást.

Van olyan meghatározó személy, példakép előtted, aki motivál a pályádon?

Természetesen mindig vannak favoritok. Anselm Kiefer grandiózus méretű ólomtáblákra festett képei, vagy a nagyméretű installációi teljességgel lenyűgöznek. A német Neue Wilde csoport brutális expresszionizmusa, Markus Lüpertz és Georg Baselitz festészete és szobrászata is jelentős hatást gyakorolt rám, főleg a figurális szobraim esetében. Eleinte csak albumokból és az internetről ismertem őket, 2016-ban azonban lehetőségem nyílt a Ludwig-ösztöndíjjal Németországba utazni, hogy élőben is megnézhessem a munkáikat. A látottak pedig lenyűgöztek; az alkotói szabadság határtalansága, a kompromisszummentes méretek, az anyagok sokfélesége, az installálás professzionalizmusa és mindent egybevéve a tény, hogy

az autonóm művészet, szobrászat mindenhol jelenlevő és valós érdeklődésre számot tartó, értékes és értékelt műfaj.

A hagyományos agyag, ólom és bronz mellett gumiból is készítesz alkotásokat. Miért választottad ezt az anyagot, miben más a gumival való munka?

Volt egy vízióm. Egy műcsarnoki látogatásom során amint beléptem az egyik nagyméretű térbe, elém tárult az ötlet. Elképzeltem egy óriási emberi arcot, amely a falon lóg, mint egy lenyúzott bőr. Hihetetlen élmény volt. Biztos voltam benne, hogy ezt meg kell csinálnom. Ekkor már alkalmaztam a szobraimnál a gumi anyagát, de csak felületi hordozóként. Ezután jött az ötlet, hogy összekapcsolom az anyagot és a formát. Tulajdonképpen egy szobrászi formakísérletbe kezdtem, ahol a vizsgálat legfőbb tárgya a háromdimenziós szobor viszonylagossága, a struktúra képlékenysége és deformációs lehetősége az anyag függvényében.

Gumiból készült arcaid nagyon expresszívek, többségük kifejezetten gondterheltnek tűnik. Kiről, miről formáztad ezeket?

A nagyméretű gumi szobraim alapjául minden esetben egy klasszikus módon megmintázott fej szolgált. Ezek az eredeti agyagszobrok azonban csak egy köztes fázist szolgáltak, pusztulásra készült mindegyik, hiszen létrejöttük egyetlen célja, hogy a tökéletességre való törekvéssel megvalósított mintáról gumiformát vegyek, majd ezeket a gumilenyomatokat installáljam, torzítsam vagy akasszam a falra.

Az eredmény a tökéletesség torzulása, a távolságtartó fogalmazás mély drámába zuhanása.

Mennyi időbe telik, míg elkészül egy ilyen hatalmas szobor?

A nagy fejeknél először kitalálom, hogy milyen karaktert szeretnék mintázni, ezt elkészítem életnagyságban, majd ennek a mintának a segítségével állok neki a nagy méretben való munkához. Egy ilyen óriás agyagfej elkészítése egy-két hónapot vesz igénybe, és ez még csak az agyaggal való munka. Amikor elkészül a fej, akkor veszek róla egy gipsz negatívot, később ebbe a negatívba kenem a gumiformákat, amelyeket tovább alakítok, így születnek meg a végleges szobrok.

Milyen témák foglalkoztatnak mostanság leginkább?

Az utóbbi időben nagyon elkezdett foglalkoztatni, hogy miként tudnám a gumi installációimat tovább gondolni az emberi figurával, test-fragmentumokkal. Számomra hihetetlenül inspiráló tud lenni maga az alkotói munka. Amikor folyamatosan dolgozok, akkor állandóan jönnek új ötletek. Mivel a szobrászat egy nagyon időigényes műfaj, ezért sokszor nehéz is utolérni a gondolataimat. Minden témát, amivel foglalkozom, sorozatokban készítem el. Ez a fajta gondolkozás is hozzásegít ahhoz, hogy témáimat körüljárhassam, és kellőképpen ki tudjam bontani azokat. Számomra egyetlen alkotásban nem lehet a munka összes aspektusát rögzíteni, ezért kell több oldalról, nézőpontból megközelíteni a problémát.

Min dolgozol jelenleg?

Jelenleg egy szobortorzón dolgozom, de a tavasz egy nagyon izgalmas időszak számomra, a természet újjáéled, a fák és a növények növekednek, kinyílnak és virágba borul minden. Ilyenkor egy erős ösztönös érzés kerít hatalmába, és automatikusan a természethez nyúlok, beviszem a műterembe és beépítem a munkáimba. A legjellemzőbb példa, hogy lenyomatként beépítem plasztikáimba a növényeket, a frissen növő zöld füvet, vagy bármit, ami éppen megtetszik; ágakat, földet, tárgyakat. Előszeretettel használom az agyagot, amely számomra tökéletesen alkalmas a gyors gondolatok rögzítéséhez. Úgyhogy most szabadjára engedem a gondolataimat, érzéseimet, és jöjjön, aminek jönnie kell!