A Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjasok munkáit a Műcsarnokban bemutató tárlat kijelöli az épp aktuális irányt, megmutathatja, hol tart a fiatal alkotók gondolkodása és művészetről alkotott felfogása.
Az idei kiállítás anyaga a rendkívülitől a meghökkentőig terjed. A múzeumban huszonhat fiatal képzőművész munkái közt barangolhat a látogató.
Az elmúlt időszak jól jelzi, hogy egyre jobban beszivárog a művészetbe a klímaváltozás ügye, a fiatal alkotókat nem hagyja hidegen a felmelegedés és a vele járó problémák. A kiállításon ezzel kapcsolatosan született munkák magas színvonala és esztétikai értéke segít abban, hogy a közönség is minél inkább odafigyeljen a témára.
Szabó Franciska Láthatóság című munkája hétköznapi helyzetet ábrázol. Azokat láttatja, akik a társadalom perifériáján, nehéz helyzetben élnek, s akik mellet nap mint nap elmegyünk. Alig látszanak, amikor meg igen, akkor valamilyen esemény alkalmával értesülünk róluk, valamilyen szerepükben tűnnek fel, anélkül, hogy a személyiségükről, az életükről, arról, hogyan és mit éreznek, bármit megtudhatnánk.
A kiállítás több alkotásánál megfigyelhető ez a társadalmi érzékenység, figyelem, tömeg és egyén egymásnak feszülő viszonya. Filozófiai, mi több, etikai mélységekig hatoló művekkel van dolgunk.
Gúgyela Tamás Fogyatkozás című munkája egyik oldalán a napfogyatkozásra emlékeztető sötétség, másik oldalán a kiszáradt, repedezett földet idéző felület látható. A mondanivaló veszélyesen jelen van.
Gulyás Andrea Katalin Minden rendben van című képén az üres asztal alatt négy négyzet alakban elhelyezett tányért látunk. Ki a négy tányér tulajdonosa? Anya, apa, két gyerek? Hol vannak ők, miért nincsenek a képen? A tányérok helye az asztalon lenne, de az asztal alatt vannak. Nincs semmi a helyén. A tányérok eredeti helyén a semmi van. Minden adott egy nyugodt családi étkezéshez, csak hát a család nincs itt. Elment. Elvitték. Eltüntették. Tagjai nem funkcionálnak többé családként, a határként húzódó asztallap nem engedi át őket, nem engedi, hogy családnak hazudják magukat, amikor rég nem egy család. Nem kaptak engedélyt a névhasználatra. Megdöbbentő, sokkoló, drámai erejű kép.
Paráda Zoltán Kép-más című, embereket különböző pózban ábrázoló szobrai a kitettség, törékenység, magányosság hatását keltik, s ez az alaphelyzet még jobban felerősödik attól, hogy nincs mögöttük tér. Könnyű beleképzelni magunkat ebbe az állapotba, azonosulni az arc nélküli figurákkal. A tömegből kiragadott, kitagadott emberekkel. Kik ők, mi a foglalkozásuk, milyen az életük? Sokat nem tudunk róluk. Sokat nem árul el az arcuk, az arcunk.
Tranker Kata Anyaállat, Anya gyermekkel, Fejek című alkotásai a mitológia egyénien értelmezett játékába vonják be a nézőt. Mozgalmas művek.
Az elvontabb témáktól visszariadó közönség is megtalálhatja a neki tetsző alkotást a tárlaton, bár meg kell hagyni, szinte mindegyik alkotó húsbavágó munkákkal szerepel.
Idén közel kétszáz művész pályázatai közül választották ki Almásy Ivor, Ámmer Gergő, Berkes Ádám Csanád, Bernáth Dániel, Éles Lóránt, Gosztola Kitti, Gúgyela Tamás, Gulyás Andrea Katalin, w. Horváth Tibor, Jagicza Patrícia Linda, Kincses Előd Gyula, Kiss Dániel, Kopacz Kund László, Horror Pista (Máriás István), Melkovics Tamás, Nagy Karolina, Paráda Zoltán, Révész Anna, Rózsa Luca Sára, Schuller Judit Flóra, Sipos Boglárka, Süveges Rita, Szabó Franciska, Szabó Menyhért, Sztruhár Zsuzsa és Tranker Kata pályázatát.
A tárlat április 19-ig látogatható.
Fotók: Kultúra.hu / Csákvári Zsigmond
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
