A természet szépsége már sok művészt inspirált, azonban kevesen nyúlnak olyan eredetiséggel a témához, ahogy Sapi teszi. E heti randipartnerünk, a Sapi Jewelry alapítója a legapróbb rügyben és a legkisebb élőlényben is meglátja a szépséget, és olyan lágysággal és szépérzékkel konvertálja azt ékszerekbe, hogy még a bogárfóbiások is rögtön a nyakukba akasztják. Alkotói pályáról, a növény- és állatvilág szeretetéről és kollaborációs tervekről mesélt nekünk az ékszerkészítő.
Olvastam, hogy hatévesen már kézműves foglalkozásokra jártál. Az ékszerkészítés is ilyen fiatalon lett az életed része?
14 éves koromban részt vettem egy ötvös kurzuson a Budai Rajziskolában. Lenyűgözött, hogy egy fémdarabkából mennyi mindent lehet készíteni. Mágikus tudománynak tűnt olvasztani, forrasztani, kovácsolni, hengerelni, polírozni a fémeket, teljesen magával ragadott. Az érettségi után aranyműves OKJ-s képzésen tanultam meg a szakma alapjait, és a századik forrasztás és hengerlés után is ugyanolyan izgalmasnak találtam a fémekkel való munkát.
Hogy kell elképzelni egy ékszerkészítő munkáját? Mik a legfontosabb állomások például egy gyűrű elkészítésében?
Az első lépés mindig a tervezés, amit vagy a megrendelővel közösen, vagy a saját elképzelésem alapján kezdek el. Ezután mindig a tárgy szabja meg, hogy milyen technikával a legegyszerűbb elkészíteni. Sok ékszerem az úgynevezett viaszveszejtéses eljárással csinálom, aminek a lényege, hogy első lépésként viaszból vagy más éghető anyagból mintázom meg az ékszert. Ezt kiégeti és leönti nekem fémből egy öntőmester, és utána az öntvénnyel dolgozom tovább. Ez a technika teszi lehetővé, hogy rovarok, ágacskák és bármi más természeti forma tökéletes lenyomatából készíthessek ékszereket.
Sok esetben viszont egyből a fémhez nyúlok. Ilyenkor azt kell jól átlátni, hogy pontosan mennyi anyagra lesz szükség az ékszer egyes részeihez és a vásárolható lemezekből vagy rúd anyagból mennyit kell hozzá beszerezni. Ezeket az alapanyagokat nyújtom az ékszerhez szükséges méretekre, és végül az összeállítás következik, amikor a darabokból elkészül az ékszer. Ez mindig olyan izgalmas!
Szerinted milyen a jó ékszer?
Ez egyszerű. Az a jó ékszer, amit szívesen viselnek. Szerintem mindegy, hogy azért, mert valaki csinosnak érzi benne magát, vagy mert fontos üzenetet hordoz. Nekem nem a tökéletes kivitelezéstől vagy a szép megjelenéstől lesz jó egy ékszer, hanem attól, ha tudom, hogy valódi kincsként tekintenek rá a belső értéke miatt.
Egyaránt készítesz extrém és hétköznapi ékszereket, akár egyéni megrendelésre is. Melyiket élvezed jobban?
Általában különleges alkalmakra rendelik őket, így a későbbiekben szimbolikus jelentést kap az ékszer. Ezért nagyon megtisztelő, hogy én tervezhetem őket, még akkor is, ha nem kapok teljesen szabad kezet. Ilyenkor nagyon izgalmas az a „nyomozó munka” amivel fel kell deríteni, hogy mi tetszene a legjobban a leendő tulajdonosnak, és hihetetlen érzés, amikor látom a megrendelőn, hogy csillog a szeme a boldogságtól.
De időnként nagyon jólesik minden szabályt elengedni és saját kedvemre alkotni és kísérletezni. Ilyenkor nem aggódom azon, hogy fog-e valakinek tetszeni, vagy hogy nem lesz-e túl nehéz a fülbevaló, hanem tényleg szabadjára engedem a kreativitásom. Ez a két alkotói folyamat ugyanazon a munkaasztalon zajlik, gyakran összeérnek a szálak, és ez új ötleteket eredményez.
Sok ékszeredhez merítesz inspirációt a növény- és állatvilágból. Mik a kedvenc természeti elemeid, motívumaid? Mit jelentenek ezek számodra?
Nagyon megnyugtató számomra a természetben járni, nem tudom megunni. Annyi érdekes részletet rejtenek az erdők, mezők, hogy minden alkalommal találok valamit, ami elgondolkodtat és felkelti az érdeklődésemet. Nem tudnék egy valamit kiemelni, mert az egész rendszert találom lenyűgözőnek. Azt, hogy minden apró részletnek fontos szerepe van és azt, hogy milyen tökéletes egységet alkot ez a milliónyi különböző dolog. A rovarokat régóta rendkívül csodálatosnak tartom, de újabban a gombák keltették fel a figyelmemet.
Egy korábbi interjúdban említetted, hogy neked kell egy sztori, ami beindítja a fantáziádat. Jelenleg milyen témák, történetek foglalkoztatnak?
Az elmúlt évben annyi időt töltöttem a természetben, mint még soha. Tavasszal elköltöztem Budapestről és azóta is vidéki nyugalom járja át a mindennapjaimat. Ez most egy teljesen új életforma számomra, és talán ennek is köszönhető, hogy még az eddigieknél is jobban lenyűgöz a természet működése, mert a szemem láttára történik. Úgyhogy vicces, de mostanában számomra az a „sztori", hogy éppen melyik növény virágzik, vagy hogy milyen gombákat láttam az erdőben. Szóval ez most kicsit átalakult bennem, de nem bánom. Illetve egyedi megrendeléseknél sokat segít a tervezésben, ha egy személyes történeten indulhatok el, mert ezek jobban beindítják a fantáziám, mintha csak azt tudom, milyen színű kő tetszene az illetőnek.
Nem csak egyénileg alkotsz, készítettél közös kollekciót például a Rebu Ceramics-szal is. Mennyiben igényel más alkotói szemléletet ez, mint a „szólóprojektek”?
Nagyon izgalmas egy másik alkotóval együtt dolgozni. Szerintem itt nem is az eredmény a legfontosabb, hanem, hogy betekintést kaphatunk valaki más alkotói folyamataiba és tanulhatunk tőle. Teljesen más, mint egyedül alkotni. Folyamatosan alkalmazkodni kell, és nem csak a tervezés során, mint egy megrendelésnél, hanem az utolsó pontig. Őszintén szólva jobban szeretek egyedül dolgozni, de néha feszegetni kell a határokat, hogy valami új, izgalmas dolog születhessen. Mai napig merítek inspirációt a Rebivel való közös munkából, nagyon felszabadító volt vele dolgozni.
Van olyan, akivel szívesen kooperálnál a jövőben?
Most nincs tervben más alkotó, viszont három szuper inspiráló művésszel közös stúdiót alapítottunk másfél éve, és ők is nagy hatással vannak rám. (SISKO Studio: Nácsa Andrea – NANDI, Sziládi Noémi – KAMAY KO, Papp Virág – VIRÁGÉKNÁL – szerk.) Ők mind más területen alkotnak, és ezért gyakran máshogy közelítenek meg egy-egy problémát, mint én. Nagyon sokat tanulok tőlük, és azáltal is, hogy látom, hogyan dolgoznak. Amióta nem Budapesten élek, kevesebb időt töltök a társaságukban, de folyamatos kapcsolatban vagyunk és hetente találkozunk.
Van kedvenc ékszered, amit minden nap viselsz?
Furcsa, de nincs. Általában a próbadarabokat viselem, hogy teszteljem, hogyan viselkednek hordás közben. Minden darabhoz elkezdek kötődni előbb-utóbb, ezért nem tudnék kiemelni egyet közülük.
Egy elismerés vagy díj, amire nagyon büszke vagy: a 2018-as Ékszerek Éjszakája Autor-díj, melyet Dan Piersinaru, az AUTOR kortárs ékszer magazin főszerkesztője adott át nekem.
Egy hazai művész, akit nagyon inspirálónak tartasz: Lőrincz Réka kortársékszer-készítő
Ez az állat lennél: egy kis kövön napozó gyík
Ez lesz az első dolgod, ha véget ért a covid: megölelni a barátaimat
