Pénteki kultúrrandi Rácz Rebeka keramikussal

Rácz Rebeka nem az a fajta művész, aki szívesen követ bevált sémákat, esetleg horgonyt vet egy stílusirányzat vagy téma mellett. Saját bevallása szerint mindig máshonnan merít inspirációt, és szereti meglátni az új lehetőségeket az élet minden területén, legyen szó kerámiái formavilágáról vagy az utazásairól. Ezúttal vele beszélgettünk.

Autodidakta módon
tanultad a kerámiaművészetet. Hogyan kell ezt elképzelni, hogyan vágtál bele
egyedül a mesterségbe?

Úgy kezdődött, hogy nagyon régóta követtem a kerámia trendeket online. Mivel itthon nem igazán láttam olyan keramikust vagy kerámiát, ami megfogott volna, inkább a nemzetközi híreket figyeltem. Legelőször 10 éve mentem el egy kerámiakurzusra még Barcelonában, majd itthon is jártam workshopokra. Aztán úgy 3 éve összeállt minden: a rengeteg kép, amit online néztem azzal, hogy valamennyi közöm már volt az agyaghoz. Arra gondoltam, hogy ha mindaz a sok gyermeki, naiv kerámiatárgy amit látok, legitim módon van jelen, akkor olyan fordulatot vett a kerámiaművészet a világnak számtalan más területével összhangban, amelynek következtében

felborultak a szabályok és felülíródtak több száz éves hagyományok.

Úgy tűnt, esetleg én is bekapcsolódhatok a kerámia területére – különösebb szaktudás nélkül. Visszatekintve úgy érzem, jó döntés volt energiát áldozni erre, mert visszaigazolást nyertek a meglátásaim, és úgy látom, abszolút helye van annak, amit csinálok.

A hagyományos értelemben
vett kerámiák helyett te színes, bohém alkotásokat készítesz. Mitől lesz egy
kerámia „experimentális”?

Szerintem akkor beszélhetünk kísérleti kerámiáról, ha nem
kötött pályán történik az alkotás. Nekem nincs fix termékpalettám, amelyet újra
és újra elkészítek. Azt csinálom, amihez épp kedvem van, olyan tárgyakat hozok
létre, amelyek szinte minden esetben különböznek a korábbi tárgyaimtól. Úgy
érzem, rengeteg lehetőség van: egyrészt a formákban, aztán ha megvan a forma,
akkor a színekben, díszítésben. Ezen belül is külön terület a mázaké például,
amibe én még csak bele sem kezdtem rendesen, pedig vannak keramikusok, akiknek
az egész életműve a mázakról szól. Nem szeretném lekötni magam egy technikához
vagy formavilághoz, addig szeretnék kísérletezni, ameddig érdekesnek érzem, jól
esik és szórakoztat.

Előszeretettel
készítesz maszkokat, ami tudtommal ritka a keramikusok között. Miért éppen a maszkokba
szerettél bele?

Jó kérdés! Nem tudnám pontosan megmondani. Agyagból nem praktikus használható maszkokat készíteni, így ezek inkább dísztárgyak. Szerettem volna valami újat csinálni, ami nem használati tárgy, de nem is tartozik abba a vicces dísztárgy kategóriába, amiket tavaly készítettem (ready made tárgyak: rágó, banán, telefon stb.). A maszkokban rengeteg lehetőség van, tetszik bennük, hogy jelenlétük sokféleképpen értelmezhető. Egyszerre utalnak erősen ősi hagyományokra, rejtenek az elkészítésükben számos kreatív lehetőséget, és rettentően aktuálisak is.

Mindig is foglalkoztatott a személyiségfejlődés, az emberi interakciók elemzése.

Ilyen szempontból nézve nagyon érdekes a virtuális világ térnyerése az életünkben, főleg az, hogy a közösségi halókon való jelenlét mennyire változtatja meg a személyiségünket, mennyire tud önazonos maradni az, amit kifelé kommunikálunk, azzal, ami belül van. A maszkok szép reprezentációi önmagunk eltakarásának, egy másik én használatának, az állandó adaptációnak – ami részben teljesen természetes tulajdonságunk is.

A legutóbbi
„kollekciód” a 90°, amit nemrég
mutattál be Budapesten. Mesélj erről egy kicsit! Mik ezek pontosan, honnan jött?

Ez volt a címe a legutóbbi kiállításomnak, mégpedig azért,
mert olyan könyvtámaszokat készítettem, amelyekben mind volt derékszög. Régóta
szerettem volna könyvtámaszokat csinálni, mert úgy gondolom, hogy a használati
tárgy és a dísztárgy határterületén állnak, valamint rengeteg formai lehetőség
rejlik bennük, akárcsak például a hamutálakban, amiket szintén nagyon szeretek
készíteni.

Min dolgozol most,
hol láthatunk legközelebb?

Nagyban készülök a karácsonyra, de próbálom nem túlzásba
vinni, és megmaradni a hardcore kísérletezésnél is. Ez az időszaka az évnek
mindig kicsit sűrű, de a változatosság miatt legalább állandóan különféle
aktivitásnak vagyok kitéve.

Elég magányos alkotói módot választottam, így szerettem volna nyitni kicsit, és felkértem kollaborációkra különféle embereket. Én készítem a tárgyat, ők pedig megfestik. Nagyon izgalmas, mindenki szuper dolgokat készített eddig!

A kedvenc műalkotásod: Mindig más inspirál, más tetszik. Egyszerre sok van, de gyorsan változnak. Talán csak könyv volt, amiből tudnék stabil kedvencet mondani, ez már jó ideje a Kirakós játék Cortázartól.

Akit a leginspirálóbb
művésznek tartasz: Azt gondolom, hogy a mai világban annyi információ ér
el, annyi minden hat inspirációként, hogy sosem éreztem a szükségességét annak,
hogy válasszak egyet. Talán azért is, mert nem szeretném, hogy egy alkotó
stílusa legyen felismerhető a tárgyaimon.

Egy hely, ahova szívesen elutaznál egyszer: Turistáskodni nem szeretnék többet, inkább huzamosabb időket tölteni más helyeken. Szerintem már abból is rengeteget lehet tanulni, ha Európán belül egy ideig máshol él az ember.

A kiemelt fotót Simon Zsuzsi készítette.