Filozófiai, pszichikai, szexuális és kulturális vonatkozásokkal is bír, hogy a kiállítás orosz pavilonjában úgy esik a nők fejére az aranyszínű pénz, vagyis a bejáratnál kapott esernyőjükre, mint a mitológikus Danaé fejére az aranyeső. A monda szerint ugyanis azzal termékenyítette meg Zeusz a fiatal Danaét, itt viszont a pénzzel némi kiszolgáltatottság
érzése társul amiatt, ahogy a bejáratnál arra kérik a hölgyeket, hogy a fejükre eső érmék közül vegyenek fel párat, és a dobják bele egy vödörbe. Közben Vadim Zakharov három részből álló installációjának másik két elemében egy-egy férfi jelenik meg, mögöttük pedig a feliratok az előbbi érzést igyekeznek egyensúlyozni: arra hívják fel a férfiak figyelmét, hogy ideje beismerniük gorombaságukat, nárcizmusukat, irigységüket butaságukat.
Igen látványos a német kiállítás is: az idei Biennáléra a francia pavilonban helyet kapó ország ? a két nemzet pavilont cserélt ? négy nemzetközi képzőművész munkáját állítja ki. A legnagyobb hatást a 886 háromlábú székből készült mű váltja ki: Aj Veivei Bang című munkájában azok a háromlábú székek állnak össze képzőművészeti alkotássá, melyeket egész Kínában használtak, minden családban
volt legalább egy, mely generációról generációra öröklődött. A modernizáció azonban véget vetett a hagyománynak: napjainkban már műanyagból, vagy aluminiumból készülnek ezek a tárgyak, melyek formájukat tekintve is azonosultak a tömegkultúra termékeivel. ?Korábban is nemzetközi művészeket hívtunk meg a német pavilon kiállítására, az idei művészek pedig ugyan nem németek, de mind német kötődéssel bírnak. Romuald Karmakar szülei nem németek, de ő maga Németországban született, Dayanita Sing könyvét pedig német kiadó adta ki? ? mondták el a Kultúra.hu-nak a német pavilonnál.
Az élet imitációja (Imitation of Life) néven rendezte be kiállítását Ausztria: Mathias Poledna videóinstallációja egy kitalált mesefigura köré épít egy betétdal erejéig tartó filmrészletet. A képek az amerikai filmgyártás 30-as, 40-es évekbeli aranykorát idézik, melyből aztán a filmgyártás tömegkultúrája kifejlődött. Az installáció rávilágít, hogy ugyan rajzfilmről van szó, téma ellenére agyártás közel sem volt egyszerű: 5000 rajzot kellett készíteni egy rajzfilmhez Los Angelesben, különösen a Disneynél. A produkció központi eleme a dal, melyet a kitalált rajzfilmhős énekel ? a dalt részben az osztrák származású Arthur Freed komponálta. Az osztrák alkotó műve nem csak az európai művészetet állítja szembe az amerikai tömegkultúrával, hanem az Egyesült Államokba irányuló emigrációra is fel kívánja hívni a figyelmet.
A kiállítás Gardinali részén számos ország tárlata megtalálható még: az izraeliek videóinstallációjában mintha a fejekbe üvöltenék a szavakat, a spanyol pavilon középső termébe pedig be se lehet menni az építési anyagoktól ? felhívva a figyelmet arra, hogy a Muránói gyártás mellékterméke milyen veszélyeket rejt magában Velencére nézve. A románok tárgyak helyett színészekkel játszatták el az alkotásokat, a holland pavilonban pedig saját gyártású, angol szavakból, de nem mondatokból álló újságpapírral vonták be az üveg felületeket.
Pezsgő emberi asztalról
Nem csak országok, egyes művészeti csoportok is kiállítottak a Biennálé Giradinibe eső részén: a Der Strich nevű csoport például emberek által tartott - ketten oldalról, ketten alulról a földre támaszkodva ? asztalról kínálták pezsgővel a tömegeket.
