A Közel-Kelet művészete csak a XIX. századi világkiállításoknak köszönhetően került Európa látókörébe. Az 1840-es években még csak néhány elszánt, elképesztő tudással fölszerelkezett, dervisnek öltözött Kelet-kutató előtt tárult fel a perzsa birodalom öröksége. Vámbéry Ármin volt az első európai, aki bejutott az iszlám védvonala mögé. Dervisruhában járta a Kelet városait, uralkodók, főpapok közelébe került. A kiállítás első meglepetése rögtön a bejárat mögött fogad: egy tárlóban Vámbéry derviskosztümje és személyes tárgyai fogadnak. Ezt a pillanatot választotta a két kurátor, Kelényi Béla és Szántó Iván, hogy Perzsia utolsó másfél évszázadát a művészetén keresztül bemutassa. A korszak, amire fókuszál, az 1796-1925 közötti úgynevezett Qádzsár-kor, ami után egy erőszakos hatalom-átvétel nyomán megszületett a modern Irán.
A ?Két korszak határán? alcím tehát az évezredes művészeti örökség és az ipari tömegtermelés közötti átkapcsolást jelzi. Telitalálat maga a gondolat, hiszen Európa fantáziáját egészen máig az ókori perzsa birodalom öröksége izgatta, a görög városállamok ellen induló tízezres hadsereg és a mögötte felhalmozódott elképesztő kincsek, aztán Nagy Sándor rövid életű birodalma és az utódállamok hosszú, méltóságos haldoklása. A modernizálódó Perzsiával csak egy-egy gyűjtő és a múzeumok keleti kollekciói foglalkoztak. A Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum közel-keleti gyűjteményében például igazi ritkaságok vannak, de mindeddig nem voltak láthatók: nemhogy publikálni, de sokáig felmérni, katalogizálni sem volt idő és pénz. Az Iparművészeti tárlatának most ez a gyűjtemény adja a törzsanyagát, innen származik a legtöbb kiállított tárgy, a többit néhány hazai múzeum és magángyűjtők adták kölcsön. Vámbéry tanítványa, Kégl Sándor orientalista hagyatékában például 59 kéziratos perzsa könyvritkaság maradt, most ezekből is itt láthatunk néhány értékes, illusztrált példányt. Stein Aurél az 1910-es években Kelet-Perzsiában gyűjtött felbecsülhetetlen értékű relikviákat és kéziratokat. A kiállítás egyben tisztelgés is a világhírű magyar Kelet-kutatók előtt, Kőrösi-Csoma Sándortól a mai szakemberekig, akik felfedezték és megismertették az iszlám törvények mögé zárt, gazdag művészeti hagyományokat tovább örökítő keleti kultúrákat.
A főszereplők így a kutatók mellett a tárgyalt korszak mesteremberei, azok, akik évezredes tudást vittek a megmunkált fémbe, textilbe, lakkfelületekbe, kerámiába és a könyvművészetbe, és e korszakváltás alatt megnyílt előttük a tömegtermelés igénye. Eszközöket, eljárásokat vettek át Európától és azokban meg tudták őrizni a jellegzetesen perzsa díszítőművészet, ízlés, atmoszféra elemeit. A kiállítás két szemközti tárlójában ugyanabban az időszakban, az 1800-as évek elején készült fegyverzetek láthatók: egyikben a tradicionális fém páncélok, szablyák, mesteri kardtokok, a másikban ugyanilyen műgonddal készített modern tűzfegyverek. Láthatunk a Selyemút gazdag kulturális hatásáról árulkodó, kínaizáló kerámia tárgyakat egy áttört fal fülkéiben, kézzel csomózott és varrott szőnyegeket, melyeknek csodájára járt a párizsi és bécsi világkiállítások közönsége, iráni selyemből készült magyar öltözetet, csempéket és kalligráfiákat, amuletteket és síita rituális kegytárgyakat. Kinagyított archív fotók hozzák ide Teherán 1900-as évekbeli képét, és megjelenik a fotográfia, ami óriási hatással volt az utolsó előtti Qádzsár uralkodóra ? annyira, hogy a sah Párizsban Nadar műtermében fényképeztette le magát és kíséretét. Ő maga is készített fényképeket és a fia is örökölte e vonzalmat. Mindketten bejárták Európát, egyikük az útinaplójában beszámol a Budapesten töltött napjairól is, a napló most itt látható a kiállításon.
A tárgyak kiválogatása, a koncentrált elrendezés, a hangsúlyok kialakítása igazi nagy kiállítássá avatja a bemutatót. Az a gesztus, hogy a múzeum arab hatású emeleti termeiben helyezték el, emellett a visszafogott, mégis látványos installáció azt eredményezi, hogy minden tárgy önálló életet él, mindegyik külön élményt kínál. A különleges anyag szinte vonz egy következő, nagyobb összeállítást, amiben egymás mellett láthatjuk a perzsa művészet és az e korszakkal párhuzamos magyarországi szecesszió keleti ihletésű szépségeit.
