Petőfi-ereklyék a nemzeti könyvtárban

Petőfi Sándor Nemzeti dal című verse a Petőfi-kultusz kialakulása során eggyé vált 1848. március 15-ével, a Pesten kitört forradalommal. A vers keletkezéséről Petőfi a következőket írta naplójában: „A Nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-án írtam azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-én akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a Nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.”

A Nemzeti dal 1848. március 15-i elhangzásának történetét maga Petőfi is feljegyezte: „E költemény buzdította március 15-én a pesti ifjúságot. Elszavaltam először az ifjak kávéházában, azután az orvosi egyetemben, azután a szeminárium terén (most már 15-dik március tere), végre a nyomda előtt, melyet erőszakosan elfoglaltunk, a Hatvani utcában (most Szabadsajtó utca). A szabaddá lett sajtó alól ez a költemény került ki először.”

A költő kortársa, Egressy Gábor színész és rendező, aki az egyik helyszínen hallgatta Petőfi szavalatát, így emlékezett vissza: „Ekkor Petőfi fölemelkedik, mint egy túlvilági alak, mint megtestesült népszenvedés, mint egy ezeréves tantalusi szomjúság – mint végítélet halálangyala. Elüvölti Nemzeti dalát. – E hangok leírhatatlanok. Most is hallom és látom azokat, és örökké fogom látni és hallani, mert e kép és hang elválaszthatatlanok. Leírhatatlan e dalnak hatása a népre, mely nőttön nőtt – s megesküvék Isten szabad ege alatt.”

A
Landerer nyomda korszerű, amerikai Columbian-gyorssajtójának köszönhetően a
vers már aznap több száz példányban terjedt Pest-Budán. Másnap lefordították
németre, majd augusztusban francia nyelvre.

Más
értékes korabeli dokumentumok mellett Petőfi néhány oldalas feljegyzése is
érdekes, amely a forradalmi nap részleteibe ad betekintést Históriai jegyzetek címmel. A kézirat Petőfi Sándor testvérén,
Petőfi Istvánon keresztül került az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményébe.

Petőfi Sándor neve a magyar és nemzetközi olvasóközönség előtt mint a „szabadságharc költője” vált ismertté. Ez a kép éppen a nagy irodalmi szellem és nagy történelmi fordulópontnak a későbbi kultusz által szentesített frigye miatt alakult ki, és valójában jelentősen leegyszerűsítette alakját a közönség szemében.

A fiatalon elhunyt költő pályafutása és irodalmi tevékenysége pedig sokkal színesebb, érdekesebb és igényesebb, mint ahogy az iskolában tanított és kiemelt versek egy-egy sorát felidéző halvány emlékeink alapján feltételeznénk. Állíthatjuk ezt, hiszen kevesen tudják róla, hogy jó nyelvérzéke volt, több nyelven írt és olvasott. Többek között lefordította George James Robin Hood című regényét és Alexander Dumas novelláit. Barátjával, Arany Jánossal együtt tervezték a Shakespeare drámák lefordítását. Petőfi a Coriolanus fordításával el is készült, majd 1848 tavaszán hozzákezdett a Rómeó és Júlia fordításához, de ez a szabadságharc miatt félbe maradt.

Az
íráson, fordításon kívül kiváló érzéke volt a rajzoláshoz is. A jelenleg ismert
rajzai közül különösen jellegzetes, barátjáról és fia keresztapjáról, Arany
Jánosról készült portré. A költő hagyatékában fennmaradt a fiáról, Zoltánról
készült rajz is.

Petőfi
1849-ben csatlakozott Bem József lengyel tábornok erdélyi seregéhez. A katonai feletteseivel gyakran hadilábon álló költő
Bem tábornokban valódi támogatóra, jó barátra lelt. Bem a csatákban tanúsított hősies
magatartása miatt érdeméremmel tüntette ki Petőfit, majd századossá, később
őrnaggyá léptette elő. A csaták eseményét is feljegyző Petőfinek egy Bemmel készült
riport-töredéke is fennmaradt, de ezen kívül ismerjük Bem Józsefről készült
rajzait is.