Így válik a tradíció trenddé

A költő életében közel ezer verset jegyzett, amelynek java része fennmaradt: nagyjából 850 Petőfi-versről tudunk, amelyeket biztosan ő szerzett. Ebből a terebélyes életműből válogattatok össze – Hrutka Róbert segítségével – a pályázathoz 200-at, amelyeket megzenésíthettek az alkotók. Mi alapján, milyen szempontok mentén került ki ez a 200 vers a fellelhető 850-ből, a megzenésíthetőségen túl?

Mindenképpen cél volt az, hogy ne csak azokat az ismert sorokat halljuk vissza, amiket mindenki gyerekkora óta kívülről fúj Petőfitől. De szerencsére a bicentenáriumi 200-as szám nagy teret engedett a klasszikus szövegektől a tőle ismeretlen kuriózumokig. A PIM főmuzeológusainak javaslataiból Hrutka Róbert zenész-dalszövegírót kértük fel a feldolgozandó versek kiválasztására, mert a versek megzenésítésének fő szempontja a szövegek muzikalitása. Nagyon lényeges szempont volt a versek zenei lüktetése, dallama, hangulata és a költőre jellemző témák is, mint a szerelem, a szabadság és az élet élvezete.

Figyelembe vettük a versekben rejlő prozódiai lehetőségeket is, amelyek a költemények verseléséből fakadtak, és hogy a költő teljes életművét reprezentálja a gyűjtemény. Érdekes lehetőséget kínáltunk a szerzők számára azzal is, hogy lehetett nem egybefüggő versrészletet is választani, minimum négy olyan sort, amely tartalmi szempontból meghatározó a dal teljes szövegét illetően. Érdekelt bennünket, hogy hogyan fejtik tovább az idézett sorokat a szövegírók, ez például izgalmas kísérlet volt.

Voltak-e „slágerversek” a mezőnyben, azaz olyan darabok, amelyeket kiugróan sokan választottak a dalok forrásául?

Igen, egyértelműen voltak ilyenek. A legnépszerűbb a Lennék én folyóvíz című vers volt, amit akár egy kurrens dalszövegíró is írhatott volna. De sok olyan dal született, amely valamilyen hangulatot ad vissza: nyilván nagyon sok a szerelmes dal, és vannak kifejezetten életigenlő szerzemények is. Néhány a legnépszerűbbek közül: Ideál és való, Csal, Kutyák dala, Fiam születésére, Ma egy éve, A Dunán, Nem megyek én innen sehova. Érdekes a nehezebb, melankolikus szövegek népszerűsége is, mint például a Halálvágy, az Élő halott, a Szeretném itt hagyni. Ezek ellenpontjaként viszont sokan dolgozták fel a Dínomdánom vagy a Faluvégén kurta kocsma című, kifejezetten mulatásra hívó klasszikusokat is.

A kiírásra összesen 700 pályamű érkezett, amelyből 200 alkotást tartott elismerésre érdemesnek a zsűri – láthatóan sok hazai zenészt megmozgatott a projekt. Mit gondolsz, miben állhat a Felhő Projekt sikere, és miért lehet vonzó Petőfi költészete a kortárs zenészek számára?

Fontos megjegyezni, hogy Petőfihez nyúlni azért is hálás dolog, mert a témái nagyon hétköznapiak. Tele vannak humorral, közérthetőek, sokan tudnak azonosulni velük. Ezen kívül jellemzően minden témája örök érvényű, és nem kell őket kontextusba helyezni ahhoz, hogy megálljanak a lábukon.

Petőfi versein átsüt vibráló személyisége, ő a lehető legjobb értelemben volt populáris ember – ehhez társuló életmóddal, értékrenddel, érdeklődéssel, szenvedéllyel, feszítő energiával, fiatalos lendülettel és világlátással, ebben pedig nagyon könnyen magukra ismernek a zenészek. Szállóigévé vált a mondás a zenészek között: ha Petőfi ma élne, minden bizonnyal rocksztár lenne. A született dalok hangulatán érhető leginkább tetten az, hogy a dalszerzők mennyire közel kerültek a költő szellemiségéhez. Az eredmény egészen meglepett minket. Reméltük, hogy sikeres lesz a pályázat, de azt nem, hogy ennyire.

Jellemzően milyen műfajú dalok születtek a pályázatra?

A könnyűzenei műfajok teljes tárházát felvonultatták a szerzők a jazztől a rapig, a poptól a népzenéig, de például nagy örömünkre reprezentált volt a metál és különböző alfajai is.

És úgy tudom, voltak zenészek, zenekarok, akik több művel is jelentkeztek, sőt akadt olyan alkotó is, aki egészen grandiózus tervvel rukkolt elő, és egy egész lemezt szentelt a projekt keretében Petőfinek.

Sok szerző küldött be több dalt is, de egy pályázótól legfeljebb három volt támogatható a kiírás szerint. Ennek ellenére többen küldtek be négy-öt dalt. Három olyan szerző is van, aki a pályázat okán egy egész lemezt adott ki Petőfi-versekkel vagy -versrészletekkel: Petruska András, Dely Domonkos és Pély Barna is. Érdemes kiemelni még például Pejtsik Pannát, aki a teljes János vitézt zseniális módon sűrítette bele egy dalba.

Mi lehet a jövője a Felhőnek a Petőfi-emlékév végével? Mik a terveitek, hogyan fejlesztenétek tovább a projektet?

A Petőfi Felhő Projekt egy sikeres kísérlet volt a könnyűzenei szcéna és a költészet összekapcsolására. A pályázatra beküldött dalok a koncertrepertoárokban is megjelentek, így elértük a célunkat. A Petőfi-bicentenárium alatt sikerült a költő verseit a popzene segítségével eljuttatni a nagyközönséghez, illetve népszerűsíteni Petőfi rock and roll-szellemiségét, amely fontos hagyatékunk, kulturális egyediségünk.

Amennyiben forrásunk és lehetőségünk adódik rá, a jövőben is élni fogunk ezzel az eszközzel. Hisszük, hogy ezzel két legyet ütünk egy csapásra: a hazai popzene egy magasabb gondolati szintre emelhető, és értékes alkotásokat sikerül közelebb vinni az emberekhez. Így válik a tradíció trenddé, ráadásul organikusan.

A pályázat sikereiről korábban itt írtunk.

Nyitóképen Dénes Adél, a Petőfi Kulturális Ügynökség programigazgatója. Fotó: Hartyányi Norbert