A társulat már harmadik alkalommal visz táncszínpadra magyar művet. Mindhárom produkció különlegessége, hogy a táncművészek maguk is megszólalnak a színpadon, az eredeti mű egyes részleteit ők szavalják el az előadás során.

„Sok visszajelzést kaptunk az iskoláktól, a pedagógusoktól, hogy ez a fajta előadás tetszik a gyerekeknek, értik, hogy mi történik a színpadon, és szívesen nézik, ezért a János vitéz sikere után mindenképpen folytatni akartuk ezt a vonalat. A Rózsa és Ibolya után ismét visszatértünk Petőfihez, azonban most egy olyan előadást készítettünk, ami a felnőtt közönségnek is teljes értékű szórakozást nyújt majd” – mondja Kozma Attila.

A helység kalapácsa komikus elemekkel, variálható, nagy díszletekkel és színes jelmezekkel teli, melyben a humor, a groteszk és a mese elemei keverednek. Az előadás narrátora Kokics Péter színművész, aki végigköveti az eseményeket a színpadon, és az eredeti szöveggel narrálja az aktuális történéseket. „A táncosoknak segítettem beszédtechnikai szempontból is, hogy hogyan hangsúlyozzanak bizonyos részeket, mire figyeljenek, és őszintén mondhatom, hogy rendkívül jól haladt a munka, sokat fejlődtek a próbafolyamat kezdetétől” – meséli a színművész, aki egy rövid jelenetre maga is beáll a művészekhez, és megmutatja tánctudását. Azóta pedig még több lehetőségük volt tökéletesíteni az újonnan elsajátított képességeiket, hiszen A helység kalapácsa premierjét pont egy évvel kellett eltolni a járványhelyzet miatt.

Erzsók asszony, a „szemérmetes” kocsmatulajdonos szerepében két táncművészt, Mohai Cintiát és Szűcs Boglárkát láthatja a közönség, váltott szereposztásban. Márton Richárd János Fejenagyot, azaz a „helység kalapácsát” alakítja.