Bolyongó üstökös a címe a Petőfi Irodalmi Múzeum új kamarakiállításának, amely a Petőfi-kultusz változásait vizsgálja. A formabontó kiállítás négy kiemelt időszakra fókuszálva mutatja meg, milyen volt az ünnep az egyes korokban, mi az, ami generációkon át öröklődött, és mi változott az idők során. A kiállítás egyik kurátorával, Kalla Zsuzsával beszélgettünk.

Miről mesél nekünk ez a kiállítás?

A Petőfi Irodalmi Múzeum 1954-es megalakulásakor megörökölte a Petőfi-ház gyűjteményét, amelyben számos ritkán látott műtárgy is szerepel. Gondolkodtunk, hogy milyen koncepció mentén lehetne ezeket a tárgyakat megmutatni, és arra jutottunk, hogy az ünnepet állítjuk a középpontba. A kiállítás négy évfordulóra fókuszálva mutatja be, hogy miként ünnepelt a magyar társadalom az egyes korokban. Láthatóvá válik, miként változott Petőfi alakja és a Petőfi-kultusz százhetven év alatt.

Belépéskor egy karikatúra fogadja a látogatót. Mit látunk ezen?

Petőfi ünneplésének érdekes szimbóluma ez a kép. A költő halálának 50. évfordulójára készített karikatúra központi eleme a Huszár Adolf-féle Duna-parti szobor, amit két, láthatólag nagyon különböző társadalmi csoport húz maga felé. Ez szimbolizálja az ünneplés sokféleségét. A kiállításon törekedtünk arra, hogy az eltérő narratívákat is láthatóvá tegyük: a hivatalos és az ellen-ünnepségek, a kisebb közösségek megemlékezései és a személyes ünneplés egymás mellett láthatók.

A köztéri Petőfi-szobrok vázlatai

Szembetűnően sokféle Petőfi szerepel a központi tér kompozíciójában is.

Ezek a köztéri Petőfi-szobrok vázlatai. Azért is nagyon izgalmasak, mert leolvasható róluk, hogy egy kor miként gondolkodott a költőről. A Huszár Adolf-szobor szónoki pózban mutatja Petőfit, de sok más testtartást látunk itt a lelkestől az elgondolkodóig. A kéztartások is különbözőek: a valamire felszólító, a valakihez szóló, a valahova lendülő és a teljesen magába vonuló típusra is találunk példát. 

Milyen egységekből áll össze a kiállítás? 

A kiállításnak két másik tere van: az egyikben az 1898-99-es évfordulót és az 1973-as évet helyeztük egymás mellé, míg a másikban az 1923-as és az 1948-49-es időszak szerepel. Nagyon izgalmas a távol eső idők közötti kontraszt. Kissé időjáték is ez, hiszen többségében olyan időpontokról van szó, amelyekről csak történelmi ismereteink vannak. Egyedül az 1973-as év olyan dátum, amit valószínűleg sokan megéltek: ebben már benne van a saját történetük is.

Az 1973-as évfordulóra készült alkotások, tárgyak

Melyek az egyes egységek legfontosabb tárgyai vagy tárgycsoportjai?

A millenniumi rész egyik központi eleme az a Bem-Petőfi körkép, ami saját korában épp olyan hatalmas attrakció volt, mint a Feszty-körkép. A nagyszebeni csata különböző jeleneteit ábrázoló munka igazolja, hogy a szabadságharc 50. évfordulója már eléggé távoli volt ahhoz, hogy el kelljen mesélni, mi történt 1848-49-ben. Aztán itt vannak a szimbolikus tartalmú olajmetszetek is, amelyek azért érdekesek, mert ezeken olyan személyek szerepelnek egymás mellett, akik a valóságban nem találkozhattak.

A másik oldal már színeiben is egészen eltérő. Központi elem a Petőfi ‘73 című film plakátja, amelynek fontos része Lakner László Petőfi-festménye. Ez az idő a tüntetések időszaka, a társadalomban felgyűlt feszültség a Petőfi-ünnepeket is átitatta. Ugyanakkor a kiállított műalkotásokból látszik, hogy az évforduló az éledező képzőművészeti avantgárdnak is erős tapadási pontja: itt láthatók mások mellett Maurer Dóra, Bálint Endre évfordulóra készült művei.

Az 1973-as évforduló az éledező képzőművészeti avantgárd fontos tapadási pontja

Ha a következő terembe lépünk, két jóval közelebb eső időszakról beszélünk, ehhez képest mégis nagy a kontraszt. Az 1923-as fal anyaga komornak tűnik. Ez a Trianon hozta változásnak tudható be. Itt látható a múzeum gyűjteményének egy kiemelkedő darabja, az a Thorma János-festmény, amelyen a halállal beszélgető Petőfi tekint a nézőre. Ez az arc hozta a kiállítás címét is, amely Az apostol műből való: …alatta a sötét homloknak / Két fényes szem lobog, /Mint két bolyongó üstökös, / Mely nem fél senkitől / S melytől mindenki fél. Tekintete / Mindég messzebb, mindig magasbra száll. 

A másik oldal fő eleme Csernus Tibor Orlai festi Petőfit című festménye. Jól illeszkedik ez a munka a szocialista realizmus ideológiai keretrendszerébe, miközben mégis kilóg belőle. A megvalósítása, a kompozíciója, a színei, az egész világa messze felette állnak az ideológiának. 

Csernus Tibor: Orlai festi Petőfit

A magasművészeti alkotások mellett nagy hangsúllyal szerepelnek ezen a kiállításon a popkultúra tárgyai is. 

Ezzel az volt a célunk, hogy ne csak a művészet iránt érdeklődő látogatókat szólítsuk meg. Szeretnénk, ha az érdeklődők találnának olyan tárgyakat, amelyek megszólítják őket, amikre rácsodálkoznak.

A vitrinekben láthatók az ünnep marketingtárgyai, a kitűzők, a bélyegek, a szalagok, a jelvények, az események meghívói. Az irodalom és képzőművészet mellett színpadi bemutatókról, filmekről is beszélünk, szerepelnek karikatúrák is a kiállításon. 

A popkultúra tárgyai a vitrinekben

A falon a Petőfi-ünnepek helyszínei szerepelnek. Ezekből a képekből látszik, hogy az adott korban mely helyek voltak a fontosak, és hogy milyen formája volt az ünneplésnek. 

A központi térben pedig megtekinthetők a Petőfi ‘73 és a Feltámadott a tenger című filmek is, valamint a korabeli ünnepségekről fennmaradt televíziós felvételek között is szemezgethetünk.

Hogyan van jelen ebben a kiállításban a személyes emlékezet?

Vannak olyan évfordulók, amikor nagy számban születnek a saját személyes kérdéseket értelmező Petőfi-alkotások. Ezek között vannak olyan kvalitású művek is, amelyek messze túllépnek a tiszteletadás gesztusán. A központi térben szerepel például Lakner László, Kondor Béla egy-egy munkája, valamint Schaár Erzsébet kisplasztikája, de kiemelkedő még az 1973-as évet boncolgató egységben Maurer Dóra Talpramagyar akciógrafikája, amely szinte már objektként fejezi ki a kor hangulatát. A papírrepülő súlytalan tárgyként elrepül és elvész. A kor szűk levegője válik itt tapinthatóvá, a visszahajlottság, összegyűrtség érzése köszön vissza a munkán.

Lakner László, Schaár Erzsébet és Kondor Béla alkotásai

Aztán vannak a gyűjteményünkben olyan műtárgyak is, amelyeket soha nem állítunk ki, mivel nem férnek bele a múzeumi koncepcióba. Éppen ezért öröm, hogy ebben a tárlatban megmutathatjuk azt a Petőfi-oltárt, ami 1964-ben érkezett a múzeumba. A maga módján egy nagyon érdekes mű: a kidolgozott, művészileg megformált keretből lehet következtetni, hogy ez valamikor egy közösség kultikus tárgya lehetett. Teli van értelmezésre váró részlettel: a faragott, kezüket esküre emelő tömeget, az aradi vértanúk brutális kivégzésének jelenetét, az oltár tetején látható rózsatömböket, a turult, a szalagokat, a feliratokat érdemes alaposan megfigyelni.

A díszes kerettel rendelkező Petőfi-oltár

A kiállítás feliratozása eltér a megszokottól. Miért volt szükség arra, hogy a falakon megszokott szövegek átkerüljenek egy képernyőre?

Ezeket a képeket nagyon nehéz lenne megérteni történetmesélés nélkül. Például az olajmetszetek szimbólumrendszere, alakjai, kompozíciói, történetei bővebb kifejtést igényelnek, szükséges hozzájuk némi magyarázat. Ezeket ki lehet keresni a képernyőn a megfelelő műtárgyra kattintva, így a látogató maga is dönthet arról, hogy melyik az a kép, ami érdekes a számára, amiről többet szeretne megtudni. Nem irányított bemutatásban reménykedünk tehát, hanem abban, hogy aki eljön ide, felfedez magának valamit az adott korból. 

Korabeli fényképek mesélnek arról, hogy az adott korban milyen volt az ünnepségek kerete

Ez a kiállítás mellőz mindenféle multimédiás és interaktív eszközt. Mennyire elvárás ma egy kiállítástól, hogy 21. századi eszközöket is felvonultasson?

A muzeológiában folyamatos vita folyik arról, hogy mennyit és mit lehet ráterhelni a műtárgyakra. Én azt gondolom, hogy éppen ma nagyon fontos igazi, valódi műtárgyakkal találkozni. Ez mindig nagy élmény a múzeumba járóknak. 

Persze nem elvárás, hogy ez a tér pusztán önmagában működjön: múzeumpedagógiai foglalkozás segíti a kisebbeket, valamint szervezünk szubjektív tárlatvezetéseket is, ahol a témához kötődő személyeket kérünk fel arra, hogy meséljenek. Elsőként például november 27-én Margócsy István fogja kalauzolni az érdeklődőket.

A kiállításhoz kapcsolódik egy konferencia is, amely Petőfi utóéletét a különféle médiumokon keresztül próbálja megközelíteni. Az esemény célja az is, hogy összehozzon olyan embereket, akik jellemzően nem szoktak találkozni. Sőt, generációsan is sokszínű lesz ez az esemény, a súlyos publikációs jegyzékkel rendelkező kollégák mellett huszonéves fiatalok is előadnak majd. Megpróbáltuk tehát szélesebbre tárni az ajtót. Kíváncsian várom, hogy mi lesz ennek az eredménye.

A kiállítás május 1-jéig látogatható.

Fotók: PIM/Gál Csaba