Petőfit olvasva úgy érzem, én vagyok a nép

A Petőfi-emlékév végéhez közeledve lezárult a Petőfi Kulturális Ügynökség egyik legnagyobb zenei és irodalmi pályázata, a Felhő. A felhívásra a legkülönbözőbb zenei stílusokat képviselő előadók jelentkeztek Petőfi-versfeldolgozásokkal, hol egy egész verset átemelve, hol pedig részleteket felhasználva dalaikhoz, néhányan pedig egy egész lemezt szenteltek a lánglelkű költőnek. A több száz beérkezett munkából kétszázat díjazott a szakmai zsűri, amelynek tagja volt Tátrai Tibor Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas gitáros is. Tátrait a Hajógyár kérdezte a bírálási folyamatról és a projekttel kapcsolatos tapasztalatairól.

Tátrai Magyarország egyik legismertebb gitárosaként és dalszerzőjeként sok évtizedes tapasztalatát mozgósítva vetette bele magát a zsűrizésbe. Mint elmondta, a pályázatra könnyűzenei alkotásokat vártak, amelyeknek elősorban a rövid szövegek vagy szövegrészletek állnak jól. „A személyes meglátásom az, hogy minél rövidebb verset használ fel a szerző, annál inkább »beérkezik«, célba talál a dalszöveg a hallgatónál. A felhívás célja az volt, hogy a pályázók könnyűzenei formában jelenítsék meg Petőfi verseit, és könnyűzenében általában nem oratóriumokat, hanem rondó szerkezetű dalokat alkotnak – ennek számtalan megvalósítási formájával találkoztunk.”

A gitáros szerint a hiteles végeredményt, véleményalkotást nyugtázza az, hogy a bírálóbizottság nagyon sokrétű volt, a „könnyűzene teljes spektrumát” lefedték, de irodalmi szakember is részt vett a munkában. A zsűri tagja volt Tátrai Tibor elnöklése mellett Farkas Wellmann Endre író, költő, újságíró; Dénes Adél, a Hajógyár alapítója, a Petőfi Kulturális Ügynökség programigazgatója; Both Miklós zeneszerző, a Napra együttes frontembere; Szalóki Ágnes énekes, dalszerző; Pásztor Sámuel gitáros, dalszerző és Lobenwein Róbert zeneipari szakember is.

Az elbírálás során egytől tízig értékelték a műveket, és bár sok dalt kellett figyelmesen, elemző módon meghallgatniuk, a zenész szavai alapján „élénkítően hatott” a változatosság – számára egyfajta művészeti feltöltődést jelentett a munka, melyből sok inspirációt is merített. „Szépnek látom a művészi stílusok különbözőségének és a mondatok, verssorok megjelenésének sokféleségét. Petőfi gondolatai éppúgy megmutatkoztak egy brutálisan modern harmóniarendszerben, mint egy népies, magyar nótarendszerben – és akár ugyanaz az egy vers is megjelent ehhez hasonló zenei szélsőségekben.”

De vajon miért tudnak a mai zenészek ilyen termékeny módon kapcsolódni a 19. századi nagy költőhöz? Tátrai egyfajta rocksztárként értékeli Petőfit, aki a saját korának átfogó kérdéseit, problémáit olyan alkotói formában tudta közreadni, hogy nagy tömegek figyelmét sikerült a műveire vonnia, mindenki érintettnek érezhette magát általuk. Nem volt ezzel másképp a zenész sem: „Emlékszem, már gyerekkoromban is tökéletesen értettem a sorait, hiszen a nép nyelvén írta őket. Petőfit olvasva úgy érzem, én vagyok a nép.”

Hogy mit tart Tátrai Tibor a legnagyobb kihívásnak a versmegzenésítésben és általában a dalszerzésben, hogy milyen neki tetsző megoldásokkal találkozott a zsűrizés közben, illetve hogy melyek azok a negatív tendenciák, amelyeket a bíráláskor észrevett, megtudható a teljes interjúból.

Tátrai korábban szerepelt a Hajógyár életútinterjú-sorozatában is, amelyben karrierje mellett személyes kihívásairól is vallott.

Nyitóképen Tátrai Tibor gitáros, zeneszerző 2019-ben. Fotó: Horváth Péter