"Táncolok, tehát vagyok" - vallja Descartes után szabadon Philippe Decouflé, a műfaji kategóriákba nehezen besorolható "nagymester", aki sajátos helyzetnek örvend Franciaországban: gyakorlatilag ő az egyetlen koreográfus és/vagy rendező, aki nem tartozik számadással senkinek.
Decouflénak aztán mindegy, hogy zárt térben vagy szabadban, utcán, kabaréban vagy cirkuszi sátorban rendez (jövőre például a kanadai Cirque du Soleil társulatát) - bárhol képes színházat csinálni, legyen az divatbemutató, erotikus show-műsor vagy július 14-i felvonulás a párizsi Champs-Elysées-n. Bölcs lazasággal kezelt szabadságáért persze keményen megdolgozott: 1992-ben Albertville-ben újraírta a téli olimpiák - nyitó- és záróünnepségeinek - történetét.
"Képregényeken, musicaleken, éjszakai táncos lokálokban és... Oskar Schlemmer, a Bauhaus koreográfusának munkáin nőttem fel." Mindez remekül látszik 1983-ban alapított saját társulatával készített munkáiban. Ebben a szólóelőadásban Philippe Decouflé (ismét) több arcát mutatja meg a magyar közönségnek. 1996 (Decodex) és 1999 (Triton) után 2010-ben harmadik alkalommal érkezik Magyarországra és ezúttal önnön testét állítja a zene, a tánc és a kamerák kereszttüzébe.
Philippe Decouflé látványos táncfilmjei közül az Abracadabra és a The Planet Decouflé című alkotást 2010. feburár 7-én Temps d'Images Fesztivál keretében vetíti a Művész mozi.
"Philippe Decouflé gyakorlatilag minden egyes testrészét az önkifejezés szolgálatába állítja: a szemét, a fejét, a kezét és a lábát. 'Most állok életemben először egyedül a közönség elé, itt az alkalom, hogy bemutatkozzam kicsit. Megmutatok ezt-azt az életemből, közel engedem magamhoz a nézőket'. A Solo meglehetősen távol áll azoktól a nagyszabású produkcióktól, amelyeket az elmúlt évek során megszokhattunk tőle. 'Két évvel ezelőtt egy hatalmas produkción dolgoztam az Egyesült Államokban. De az utolsó pillanatban az egész meghiúsult. Tennem kellett valamit, úgy éreztem, le kell ráznom magamról ezt a terhet, és kedvem támadt valami homlokegyenest mást csinálni'. De Decouflé világa ebben az előadásban is ugyanúgy tetten érhető, legfőként a fények és a videó alkalmazásában."
(Alwa Deluze, Le Parisien)
"Philippe Decouflé táncszínházi világában - erős képzavarral élve - valahol mindig ott lógott a cirkusz. Dominique Frétard, a Le Monde kritikusa az 1995-ös, Petites piéces című koreográfiája kapcsán egyenesen azt írta róla: "Decouflé inkább népszerű szórakoztató, mint koreográfus. Ehhez még hozzá lehetne tenni, hogy illuzionista, a titkok és tréfák mestere." (Halász Tamás, Balkon)
