A XX. század legbefolyásosabb művészei között számon tartott Picasso és Klee mindössze kétszer találkoztak. Először akkor, amikor Klee (1879-1940) művészek egy csoportjával 1933-ban ellátogatott a tetterős spanyol festőművész párizsi műtermébe. A második találkozó négy évvel később volt, amikor Picasso (1881-1973) kereste fel töprengő német-svájci kollégáját a svájci fővárosban, Bernben.
Több mint 70 évvel később a berni Zentrum Paul Klee múzeum jóvoltából a két mester most ismét találkozik művein keresztül. A Klee meets Picasso (Klee találkozik Picassóval) című kiállításon több mint 180 alkotásuk látható szeptember 26-ig a svájci fővárosban. A múzeum nemcsak a művekkel próbál párhuzamot vonni a két festő között, de a néhai mesterek fiát és unokáját is találkozóra hívta, hogy eltűnődjenek nagy elődeik művészi kapcsolatán.
"A kiállítás valamiféle folytatása Pablo Picasso és Paul Klee találkozójának" - mondta lelkesen az egyik örökös, Alexander Klee, a nagyapja nevét viselő alapítvány elnöke. A 70 éves Alexander Klee és Claude Picasso, a termékeny spanyol festő és szobrász fia még soha nem találkoztak, pedig nem laknak messze egymástól Svájc berni régiójában. Akárcsak híres elődeiknek, akikhez külsőre feltűnően hasonlítanak, nekik is számos közös időtöltésük van, például a fotózás és a művészeti örökségük iránti rajongás.
Az 1947-ben született Claude Picasso szerint a kiállítás "ideális, a művészettörténészek álma". "Monumentális projekt, a művészettörténet nagy pillanata" - jelentette ki, hozzátéve, hogy a tárlat "egy szerelmi balettra" emlékezteti. "Brutális, de hallatlanul izgalmas" - toldotta meg, miközben elbűvölten nézte a két modern mester műveit.
Már azelőtt, hogy találkoztak volna, az idősebb Klee és Picasso festőként nemcsak hasonló művészeti mozgalmakhoz - a kubizmushoz, az expresszionizmushoz és a szürrealizmushoz - vonzódott, de hasonló témákat is dolgoztak fel. Picasso La Buveuse Assoupie (A szendergő ivó nő) és Klee Empfindsame Jungfrau mit das Massliebchen (Érzelgős hajadon margarétával) című képein közös a téma, a forma és a perspektíva.
Klee, aki épp hogy csak idősebb volt, nem titkolta Picasso munkája iránti nagyrabecsülését, és ezt nyíltan ki is fejezte az Hommage to Picasso (Tisztelgés Picasso előtt) című 1914-es, foltmozaikszerű, földszínű absztrakt képével. A svájci festő, miközben átvette Picasso irányzatteremtő stílusának egyes elemeit, távolságot is tartott tőle, a csodálat és az irónia között ingadozva. Naiv gyerekrajzokra emlékeztető Urchs-grafikái egy hatalmas bikáról Picasso drámai Minótaurosz-ábrázolásainak párjai, viszont több portréjában lágyítja azokat az aszimmetrikus vonásokat és metsző tekinteteket, amelyeket Picasso még az absztrakt keretei között maradva is különösen kedvelt.
A Lány korsókkal (Girl with Pitchers, 1910) című olajfestményén Klee modelljét kék vagy kékes árnyalatú négyszögekkel jeleníti meg, de arca felismerhető. Picasso szürke-bézs Femme avec Mandoline (Nő mandolinnal) című kubista képén a formák felbomlanak. A két mester leszármazottai nem mennek bele abba a vitába, hogy ki hatott kire. "Klee tele volt iróniával, de Picasso munkásságát nagyon komolyan vette. Úgy tartják, egy kicsit félt Picasso hatásától" - mondta Alexander Klee.
