Társasjátékdíj-átadóra érkezem a Mensa HungarIQa Bajnok utcai irodájába. Miután töprengek egy sort azon, hogy a székhelyválasztás vajon szándékos volt-e, vagy a véletlen alakította, azon is elmerengek, milyen arcokba fogok botlani. Furcsa nerdek, geekek találkozója lesz ez, akik bennfentes kódszavakat mormolva kommunikálnak egymással?
A regisztrációnál aztán megszakad a sehová nem vezető gondolatfolyam, miután szembesítenek a kérdéssel, belsős vagyok-e vagy külsős. Ez megmelengeti a szívemet, talán a szemüveg teszi, de én is tűnhetek Mensa-tagnak. Lányos zavaromban aztán kinyögöm, hogy sajtó, és rámutatok a listából is kilógó nevemre. Az e-mail-címemet firtatják, erre felhúzott szemöldökkel felelek, hiszen azzal regisztráltam.
Na de sebaj, az esemény előtt még megnézem a mosdót, az a biztos. Gumikacsás jel és a szokásossal pont ellentétes irányba záródó vécéajtó fogad. Vajon egy tréfás kedvű lakatos viccelte meg a legokosabbakat, vagy ők bütykölték meg szándékosan, hogy még itt is legyen valami agytorna? Erről a kérdésről gyorsan elterelődik a figyelmem, mert a helyes kézmosás szabályait követem a falra helyezett használati útmutató alapján. Érdekes olvasmány, mondjuk én már óvodás korom óta birtokában vagyok eme tudásnak. Lehet, hogy végre eljött az idő egy IQ-teszt kitöltésére?
Tiszta kézzel és megnövekedett önbizalommal foglalok helyet a nézőtéren, miután megcsodálom a társasjátékokkal tömött polcokat. A felvezetőből megtudom, hogy a mostani esemény igazán különleges, hiszen a kettő különböző hatványaival leírható: 22 díjat adnak át a 24 díjátadó alkalmon, amire 26 darab társasjáték közül válogatták ki a tagok a legjobbakat, természetesen szigorú tesztelés után. Végül a négy kategóriába (kooperatív, családi, haladó és logikai) a három-három legjobb – azaz összesen tizenkét társasjáték, ami a kettőnek nem hatványa, csak szorzata – jutott be, ezekből kerül ki a négy győztes.
Hogy az izgalom fokozódjon, még egy beszélgetésre is jut idő az átadás előtt. Dr. Kovács Katalin, a Mensa elnöke ül le beszélgetni Pierrot-val, aki zenei karrierjét hátrahagyva ma már elsősorban társasjáték-fejlesztéssel foglalkozik. Mielőtt elöntene a sárga irigység, hogy hogy lehet valaki ekkora mázlista, hogy a napjait társasozással tölti, azért feltűnik, hogy a beszélgetés rendesen beragad a bennfentes módba. Így én, aki még mindig a römi-Catan-Ticket to Ride vonalon (vagy vonaton) mozgok, legtöbbször csak értetlenül pislogok. Újra elkönyvelem, a moderálás is egy – tanulható – szakma, amihez nem elég a magas IQ, kérdezni és a beszélgetést irányítani is tudni kell.
A díjátadó után – a cikk végén megtalálhatóan az eredmények – ezért lecsapok Pierrot-ra, hogy megvilláminterjúvoljam arról, amit nem sikerült kihámoznom az előző beszélgetésből. Például azt, hogy mire fel ez a társasjátékbumm.
Gyorsan megtudom, hogy valamikor a kilencvenes évek elején indult el Németországból a hullám, ami szépen lassan, körülbelül a 2010-es évekre ért el hozzánk. Számos disztribútor meglátta a trendben a lehetőséget, azóta is rengeteg külföldi játékot hoznak be Magyarországra, amiknek aztán meglepően gyors a kipörgése: van, hogy csak fél-egy évig találhatóak meg a polcokon.
Pierrot szerint ez alapvetően nem egy jó tendencia, mivel a társasjátékok esetében a WOM, azaz a word of mouth (szájról szájra marketing – a szerk.) működik igazán: amikor a játékosok egymásnak ajánlgatják a legjobb játékokat. Így viszont idő kell, hogy egy új játéknak elterjedjen a híre, gyakori, hogy csak a második karácsonyán robban be egy későbbi slágertermék. Még akkor is így van ez, ha a feltételezésekkel ellentétben a legtöbben nem ajándékba, hanem saját maguknak veszik a társasokat.
A Covidnál látszott ez leginkább, ami még jobban meglökte ezt a piacot: az emberek a bezártságban szinte bármit megvettek, amit ajánlottak nekik. Ez a lufi azóta kipukkant, de az továbbra is érzékelhető, hogy a szélsőségesen izolált társadalmunkban az emberek azért még mindig próbálnak valahogy kapcsolódni. Például társasozással. Ahol sokszor nem is a győzelem a lényeg, hanem a részvétel meg a közös élmény.
De nem mindenkinél. Tizenhárom éves fia például az erős kivétel, aki erősíti a szabályt. Hiszen hiába veszik körül társasok totyogós kora óta – Pierrot-nak irigylésre méltó, 650 darabos kollekciója van and still counting – és feleségével együtt fejlesztik is a további játékokat, mégsem érdeklődik különösebben irántuk. Ha kell, beszáll a tesztelésbe, de nem lett elvakult gamer.
Apja viszont már legalább tizenöt éve a szakmában van, mostanában évente két játékkal is előrukkol. Amikor azt a lehetetlen kérdést teszem fel, mennyi ideig tart kifejleszteni egy játékot, csak jóindulatúan mosolyog. Rengeteg mindentől függ ugyanis, hogy mennyi idő telik el az ötlettől a polcig. Nem mindegy, hogy a társas milyen kategóriába esik, mennyire bonyolult, mennyi alkatrészből áll, milyen méretű. Az összetettebb, kooperatív jellegű társasok például jóval hosszabb tesztelést igényelnek, mint egy egyszerű, kártyaalapú játék.
Mivel ketten, a feleségével csinálják a bizniszt, gyakori, hogy még a vacsoraasztal fölött is az aktuális játékról beszélgetnek. Miután hetek, hónapok után kialakul a játék váza, megcsinálják a prototípust, majd a belső tesztelés után jön egy profi társaság, amely kifejezetten a hibákat keresi. Ezeket később javítják, majd jöhet a közönségteszt. És akkor vesznek egy nagy levegőt, és… elteszik két évre a fiókba az ötletet. Az érési fázis után újra előveszik, és ha még mindig tetszik nekik, akkor egy újabb, akár hónapokig tartó tesztelési fázis jön, mielőtt meghoznák a végső döntést a piacra dobásról.
Eddig nagyjából az ötleteik fele jelent meg, a többi még vár a jobb sorára. A legsikeresebbnek az Irány a Kincses sziget kalózos társasjáték bizonyult, ebből hat-nyolcezer példány kelt el (a két-háromezer példányos eladás már sikeresnek számít – a szerk.). Legutóbb a Cuvee című társasjátékkal jöttek ki, amelyben egy borászatot kell felépíteni, valamint a Caravanserai-jal, amelyben pedig a karavánokkal kell üzletelgetni.
Legújabb, karácsony előtt érkező társasuk a Twilight City lesz, amelyben egy fiktív város diktatórikus kormányzatát kell megbuktatni. A társasjátékok már említett gyors kipörgése ellen nem akciózásokkal védekeznek, hanem inkább úgynevezett expansionöket, azaz kiegészítőket adnak hozzájuk, amelyek módosítják, színesebbé teszik a játékokat.
A Szent Grálja még nincs meg, nem tudja, mitől lesz az egyik játékból bombaüzlet, a másikból meg nem. Trendeket viszont lát, amelyek gyakran együtt is járnak a társadalmi folyamatokkal. Például egyre több az olyan társas, amelyik nem arra megy ki, hogy a játékosok jól kitoljanak egymással, hanem hogy jó stratégiával lehessen győzni. Persze van, amikor a píszíség már átmegy valami egészen másba. Ilyen az, amikor XIV. Lajos csipkéjét fekete nők készítik, vagy 18. századi tudós nőkről van szó a játékban.
Másik nagy trend, hogy egyre több a természettel kapcsolatos társas, amelyekben erdők, mezők, tengerek elevenednek meg. De nagyon mennek most a roll-and-write típusú, jellemzően dobókockás, papírra firkálós, könnyen megtanulható játékok is. És alapvetően érvényes, hogy a készítők nagyon figyelnek a designra, egymásra licitáló, szemgyönyörködtető társasokat dobnak piacra.
Arra a kérdésre viszont, hogy mi az aktuális kedvence, már nem tud válaszolni, hosszú tépelődés után sem. Így a karácsonyi kívánságlista összeállításához kénytelen leszek a Mensa által szelektált és díjazott játékok közül válogatni.
Kooperatív kategória
A légi társaságban utasszállító repülőgépet kell pilótaként elvezetni a világ különböző pontjaira, mindezt társsal együtt. A kétszemélyes társas a 2024 – Spiel des Jahres – Az év játéka díjat is elnyerte, csakúgy, mint a Mensa Társasjátékdíját. A kategória dobogójára még a CoraQuest és a Titokzatos történetek kerültek fel.
Családi kategória
A Sajtra szállásban 1–5 játékos, azaz kis patkány próbál eljutni a sajtnak tűnő Holdra. Az izgalmas stratégiai játékban erőforrásokat kell gyűjteni, hogy beindulhassanak a rakéták. A kategória további szereplői a Sárkányok völgye és Az erdő.
Haladó kategória
A Farkasok egy falkaépítő társasjáték 2–5 játékos részére, ahol csak a legrátermettebb példányok maradhatnak életben. A játék bonyolultsága miatt csak 14 éves kor felett ajánlott, és legalább másfél órát rá kell szánni. Szintén hosszú menet lehet az Amritsar: Az Aranytemplom című társas, valamint Az ismeretlen bolygó is.
Logikai kategória
A Turing machine-ban kódfejtőként kell bizonyítani a kérlelhetetlen logikát, mindezt pedig kevesebb, mint 20 perces játékidő alatt. A játék 2022-ben megnyerte a Golden Geek Awards díját legjobb egyszemélyes játék kategóriában, de valójában akár négyen is játszhatják. A Mensa idén még a Cryptid, illetve a Motívumok társasokat választotta be a hármas döntőbe.
A Mensa Társajátékdíját a tagok szavazatai alapján osztják ki, akik különböző szempontok szerint tesztelik és értékelik a játékokat. Idén a 2023. július 1. és 2024. június 30. között megjelent, 64 darab (előszelektált) társasjátékból választották ki a négy kategória három-három legjobbját és abból is a legeslegjobbakat.
