Pimaszul tehetséges

Hogyan éli meg a vizsgaelőadásukkal történt fellépést a POSzT-on?

Nagyon jó lehetőségnek tartom, hogy látótérbe kerüljünk egy olyan fesztiválon, ahol összegyűlik a szakma. Egyébként az osztály nem először lép fel Pécsen, hiszen tavaly ? szintén az OFF-programok keretében ? a Katonákat adtuk elő, nagy sikerrel.

Mit jelent önöknek az ittlét: munkát, pihenést, szórakozást?

Úgy érzem ezt mind, de azért nyilván van fontossági sorrend köztük. Jó itt játszani, de mivel ez fesztivál, az előadást, a munkánkat nagyon is komolyan kell venni. A szabadidőben pedig rengeteg hasonlóan gondolkodó emberrel találkozhatunk. Amikor este összefutunk velük, valóban élvezetes a társaságukban tölteni az időt. Ez már a szórakozás része, de talán a pályámon később profitálni is tudok ezekből a fesztelen együttlétekből.

Harmadévesen már szerepeket kap Kecskeméten. Hogyan került oda?

Szintén egy fesztiválfellépésünk után keresett meg Cseke Péter igazgató, és hívott magához. Ősztől két szerepben fogok játszani. Szente Vajk rendezésében Iluskát alakítom a János vitézben, illetve Cseke Péter rendez Öcsi szerepében az Öcsi naplója című előadásban. Mindkettő komoly szerep, és igyekszem majd megszolgálni a belém vetett bizalmat. Még két évem van az egyetemen, konkrét kilátásaim egyelőre nincsenek azzal kapcsolatban, hogyan lesz tovább. De ez alatt a két év alatt előtérbe kell kerülnünk, meg kell ismertetnünk magunkat a színész szakma vezetőivel, az idősebb kollégákkal.

Személyiségére hogyan hatott a színészi pálya?

Olyan szakma ez, amelyben mindig kérdéseket teszünk fel magunknak, de az erre önmagunknak adott válaszokban soha nem lehetünk biztosak. Ebben a tépelődésben olyan saját lelki helyekre is eljuthatunk, ahová egy ?civil? talán soha nem fog. Ez a dolog lehet építő a személyiség szempontjából, de vigyáznunk kell arra is, hogy az önkritikával se essünk túlzásokba.

Mivel a színpadon bátornak kell lennünk, ez a bátorságom kihat a civil életemre is, sokkal magabiztosabbnak érzem magam, és ez mindenképpen jót tett az énem szempontjából.

Tölgyesi Tibor

Fotó: Puszt Zsófia