Az Iztapalapa nevű mexikóvárosi negyed közelében talált gúla alapja 150 méter hosszú, magassága 18 méter. Az évszázadok során olyan sok föld rakódott rá, hogy egy kisebb hegy lett belőle, ezért is maradt ilyen sokáig rejtve.
A mexikói Antropológiai Intézet szakértői szerint az építményt i.sz. 800-ig használták építői, a Teotihuacán-kultúra tagjai. A templom tehát körülbelül 300 évig szolgálta a Föld, a Szél és az Eső isteneit, mielőtt a civilizáció összeomlott. Az értékes leletet azonban nem fogják egészen feltárni, mert azon a dombon áll, ahol közel 200 éve Krisztus keresztre feszítését idéző szertartást tartanak minden húsvétkor, milliós tömeg részvételével. "A prehispán idők emléke és a Szent Hét szertartásai egyaránt részei a mai kultúránknak, meg kell hát találnunk a módját, hogy mindkét értéket megvédjük" - közölte Jesus Sanchez, a kutatási program vezetője az Associated Press-nek adott interjúban.
A helyi lakosság különleges megérzésének nevezhető, hogy 1833-ban éppen ott lakó elődeik szakrális helyszínét jelölte ki keresztény búcsújáróhelynek. A korabeli hívők ezzel fejezték ki hálájukat az isteni gondviselésért, amely megvédte őket a kolera járvány idején.
Mexikóban számos hasonló "ráépítkezést" regisztráltak már. A 16.századi spanyol hódítók minden eszközzel igyekeztek kiszorítani a még élő vallásokat, így kis túlzással szinte biztosra vehető, hogy a katolikus templomok alatt valamelyik korai mexikói kultúra nyomai rejlenek. Sanchez szerint a mostani felfedezés kivételesen nem ennek a tudatosságnak a példája; a helyszínválasztás vagy a kitűnő földrajzi adottságnak köszönhető, vagy csupán az a praktikus tény, hogy a hely tökéletesen védett az áradásoktól.
