Vonatperformansz és utazó laboratórium az idei Placcc Fesztiválon

A fesztivál augusztus utolsó hétvégéjén az idén ötéves Svung Kutatócsoport háromnapos születésnapi eseménysorozatával indul Nagymaroson. Pénteken délután a Journeying – The weight we carry című vonatperformansszal érkezhetünk meg a helyszínre, a kollektíva jelenleg zajló kutatásának work-in-progress bemutatóját pedig szülinapi buli követi.

A szombati nap egy művészeti nevelési szakmai programmal indul, délután pedig Tájtalálkozások Svung gyakorlatok mentén címen a kollektíva meghatározó projektjeinek testélményalapú gyakorlataiból kínál válogatást, tudásmegosztó workshopot és találkozást a tájjal, amely befogadja az érdeklődőket a hétvége során.

A Placcc immár 2021 óta szervezi meg a környezeti kérdésekre reflektáló Sensing the City programot Bubla Éva vizuális művész és aktivista kurátori közreműködésével. Idén ismét nyílt pályázati felhívás útján választottak ki olyan kis formátumú projekteket, amelyek köztereken – vagy közös tereken – megjelenve, a városi élet résztvevőit bevonva, különböző érzékszerveikre hatva segítik a városi szövethez és ökoszisztémához való (újra)kapcsolódást. A programsorozat keretében látható lesz Patonay Anita és Bori Viktor (Káva Kulturális Műhely) disztópikus részvételi színházi játéka a vízhiányról, Békefi Róbert, Hódi Csilla és Lutz Boglárka performatív sétája a mikrobákkal való városi együttélésről, Freund Évának a Duna vízminőségére fókuszáló workshopja, valamint Kovács Boglárkának az elépítésekre, Mangel Violának pedig a nem-helyekre reflektáló köztéri installációja.

Bubla Éva alkotóként is közreműködik az idei fesztiválon: Microbial Future Labs / A jövő gyógyszerei című installációja egy utazó laboratórium, a jövő gyógyszereinek, kezeléseinek folyamatosan bővülő gyűjteménye, melynek középpontjában emberi és nem emberi létezők kölcsönös jóléte áll.

A 2022-es fesztiválon már mutatták be ukrán és fehérorosz művészek projektjeit. A szervezők fontosnak érzik, hogy folytassák velük az együttműködést, e törekvésünknek megfelelően az idei fesztivál csatlakozik a harkivi Jermilov Központ által kezdeményezett Bridges of Solidarity / A szolidaritás hídjai elnevezésű hálózathoz, amely számos európai kulturális szervezet és művész online és offline eseményein keresztül fejezi ki szolidaritását az ukrajnai háború által érintettekkel.

A program keretében felkérték Bogdana Kosmina ukrán képzőművész-építészt egy rezidenciaalapú helyspecifikus alkotás elkészítésére, valamint meghívták Igor Sugalejev és Szergej Sabohin belorusz művészek Ich heiße Frau Troffea című előadását.

A fesztivál külföldi fellépőinek sorát folytatja a holland Rita Hoofwijk, aki Finisterre című előadásának budapesti adaptációjával az ókori rómaiak által a világ végének tartott horizontra kalauzolja a nézőket.

A Placcc 2023-ban indította el Művész mint Kurátor kezdeményezését, aminek célja, hogy – a programválogatás horizontálisabbá tételének jegyében – minden évben szerepeljen a fesztiválon egy olyan projekt, amelyet egy, a Placcc-cal rendszeresen együttműködő művész javasol. Tavaly a Ziggurat Project társulat hívta meg a Superfusion Menetrend szerint című előadását, idén pedig a Svung Kutatócsoport és a Femini duó tagja, Trömböczky Napsugár ajánlására kérték fel a Scenescape Drama Groupot a közreműködésre.

A drámacsoport elsősorban bevándorló hátterű résztvevőknek nyújt lehetőséget a szabad művészi önkifejezésre, Every Brilliant Thing elnevezésű sorozatuk pedig Duncan Macmillan azonos című monológját dolgozza fel lakásszínházi formában. Az egyiptomi, jordániai, perui, mongol és francia előadók saját otthonukban látják vendégül a nézőket.

A Femini A víz viszi tovább című sétaelőadása az ember és a víz közös tulajdonságait és helyzeteit, illetve a vizet mint az emberi és természeti történelem archívumát vizsgálja egy Duna-parti helyszínen. Az alkotók a produkció létrehozásában nyugdíjas korú résztvevőkkel dolgoznak együtt, az alkotófolyamatot összegző bemutatóra pedig a Népszigeten kerül sor. 

A Placcc 2024 Fesztivált Grecsó Zoltán és Móser Ádám duójának köztéri előadása zárja: a táncos és zenész megközelítését egyaránt a város inspirálja, a város szövetében rejlő ellentétek, a szakadékok és árkok, amelyek egyre mélyebbé válnak.