Porcoshalakat találtak a paleontológusok Orfű mellett

A középső-miocén időszak badeni emeletében képződött (15,2–12,6 millió éves) tengeri üledékből nyert leletanyag az egész Kárpát-medencében egyedülállónak számít.

Az ősmaradványok vizsgálatával a tudomány közelebb került a Kárpát-medencében egykor élt mélytengeri gerincesek teljesebb megismeréséhez.

Magyarország nagy részét ebben a korban a Központi-Paratethys nevű beltenger foglalta el, így hazánkban számos badeni korú ősmaradvány-lelőhely ismert, például a Mecsekben, a Bakonyban és az Északi-középhegységben. Ezek között több lelőhely gazdag porcoshalak kövületeiben.

A kutatócsoport összesen 38 porcoshal taxonmaradványait azonosította a tekeresi leletanyagban, melyek közül 9 teljesen új volt a Központi-Paratethys badeni korú faunáira nézve. A tekeresi porcoshal-fauna legizgalmasabb tagjai az úgynevezett tömörfejűek.

A porcoshalak mindig is megkülönböztetett szereppel bírtak a tengeri gerincesek közt,

melynek hátterében sokféleségük, egzotikusságuk és sokszor veszélyességük áll. A mélytengeri porcoshalak viszont egészen mások, ezek nem emberevő szokásaikról híresek, inkább arról, hogy küllemük olyan, mintha egy tudományos-fantasztikus filmből szalajtották volna őket.

A munka néhány, Németh Tamás ősmaradványgyűjteményében levő fogmaradvánnyal kezdődött. Ezek az orfűi mesterséges tavak vidékéről, Tekeres mellől származtak. A kutatók felkeresték a fogkövületek lelőhelyét, ahol összesen több mint félezer porcoshal-maradványt találtak.

A ma élő tömörfejűek, másnéven kimérák kifejezetten mélytengeri állatok.

Ezek a kevéssé ismert porcoshalak a tengeraljzat közelében élnek, itt keresgélik főleg puhatestűekből és más gerinctelenekből álló táplálékukat. Farokúszójuk elvékonyodik, mellúszóik és szemük nagy, a hátúszó pedig egy nagy tövist visel.

„A porcoshalak közt egyedülálló módon rendelkeznek kopoltyúfedővel. A tekeresi kiméramaradványok állkapocselemek. Hazánkból, sőt a Kárpát-medencéből eddig nem ismertük ezeknek a különleges, primitív porcoshalaknak semmilyen maradványát. Hozzánk legközelebb az ausztriai Teiritzberg mellett kerültek elő kimérakövületek” – közölte Szabó Márton, a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának munkatársa, a kutatás vezetője. A tekeresi porcoshal-faunában más mélytengeri taxonok is megjelentek:

a leletanyagban a kutatók kimutattak tehéncápákat, tüskéscápákat, világítócápákat és kutyacápákat is, melyek ma élő leszármazottai is a mélytengeri élőhelyek lakói.

„Napjainkban a mélytengeri élőhelyek mind közül a legrejtélyesebbek és egyben a legnehezebben elérhetőek is. Ezeken a helyeken speciális nyomás- és fényviszonyok uralkodnak, a tápanyagellátottság korlátozott. Az itt élő állatfajok gyakorlatilag elszigetelve fejlődtek, teljesen egyedi életközösségeket kialakítva. A 19. századig általánosan elterjedt nézet volt, hogy ezeken az élőhelyeken csak alig van élet, ám hála a rohamosan fejlődő kutatási módszereknek, mára már tudjuk, hogy ez egyáltalán nincs így” – magyarázta Szabó Márton.

A leletanyagban egyebek mellett megjelennek még a homoki tigriscápák, a makócápák, a tigriscápák, a rókacápák, az óriáscápák, a macskacápák, a sasráják, a tüskésráják és a manták is.

A kutatók úgy vélik, hogy egy vízalatti csuszamlás sodorta egy helyre maradványokat.

A tanulmány a Papers in Palaeontology című tudományos folyóiratban jelent meg.

Nyitókép: ma élő kiméra (Chimaera monstrosa). Fotó: Shutterstock/Joern_k