II. Frigyes porosz király csapataival bevonul Szászországba, hogy megtörje az osztrák vezetéssel alakult poroszellenes szövetséget. A porosz invázióval kezdetét vette a hétéves háború. A hétéves háború kitörése mögött elsősorban gyarmati érdekek húzódtak meg. A politikai viszony Anglia és Franciaország, illetve Poroszország és Ausztria között kiéleződik. Az angolok az egész világra kiterjedő harcot folytatnak a franciákkal a kereskedelmi és politikai hegemóniáért. A hétéves háború kitörésének közvetlen oka az angol és francia telepesek között az Ohio-folyó völgyében kipattant ellentét volt. A telepesek eleinte saját maguk küzdöttek ügyükért, de 1756 tavaszán a hivatalos hadüzenettel az összecsapás Európára is átterjedt. Franciaország és Anglia egyaránt szövetségeseket keres. Ennek következtében új hatalmi csoportosulások jönnek létre: visszájára fordulnak az addigi szövetségi kapcsolatok, ami a háború tényleges kirobbanásához vezet. Amikor ugyanis II. Frigyes porosz király visszautasítja Franciaország felszólítását, hogy támadjon Hannoverre (mely perszonálunióban áll Angliával), erősen megromlik Párizs és Berlin addigi jó viszonya. Poroszország és Anglia 1756. január 16-án megköti a westminsteri egyezményt is, melyben Hannovert semlegesnek nyilvánítják. II. Frigyes ezzel a politikai pálfordulással Ausztria elszigetelését akarja elérni, valamint erősíteni kívánja Oroszország közeledését Anglia felé. Mivel azonban Franciaország szövetséget köt Ausztriával és Oroszország is Ausztriához közeledik, Frigyes politikai ügyeskedése inkább egy Poroszország elleni szövetség kialakulását gyorsítja meg. A westminsteri semlegességi egyezmény, mely eredetileg az összeütközést akarta megakadályozni, a háború kitörését eredményezi. Anglia saját érdekei védelmére vonul vissza. Ausztria szövetséges politikát folytat, nehogy elszigetelődjék. Egyik természetes szövetségese a többek között, eredményes huszárcsapatokat adó Magyarország.
