A termékeny alkotó
„Dargay Attila jelenléte meghatározó már a korai reklámfilmes munkái idején. Elképesztő munkabírása volt, ontotta a rajzokat, vázlatokat magából. Ő valóban a gyerekeknek, a közönségnek akart adni valamit a tehetségén keresztül. Főhősei emblematikus figurák lettek, olyan karaktereket vitt vászonra, akik a mai napig megállják helyüket a világunkban” – magyarázta Ballai András Dargay Attila szerepéről a magyar animáció történetében, majd hozzáfűzte: hihetetlen dramaturgiai érzéke volt. A Vuk forgatókönyvét, özvegye elmondása szerint, alig pár nap alatt, egy nyaralás után tette le az asztalra.
„Ennek említésével nem Fekete István érdemeit akarom elvitatni, de egy regényt átírni képekben, rövid rajzfilm formájában nem egyszerű feladat” – hangsúlyozta a rendező, aki szólt arról, hogy Magyarországon kívül mennyire meghatározó a rajzfilm rendező-tervező munkássága.
„Számtalan díjat nyertek filmjei külföldi fesztiválokon, Finnországtól kezdve a volt Jugoszlávián keresztül Franciaországig és bátran mondhatjuk: világszerte ismerték. Annak megítélése, hogy munkái mennyire gyakoroltak hatást más animációs szakemberekre, már a kritikusok, az elemzők dolga” – fogalmazott Ballai András, aki megjegyezte:
A figuratervező
Dargay Attila nem kizárólag rendezett, tervezett is. Mivel az animációs filmek szereplői nem színészek, a figurák tervezője alkotja a karaktereket. Dargay ember és állat szereplői karikatúrák. A Lúdas Matyi minden figuráját ő tervezte, azonban Jankovics Marcell-lel átdolgoztatták a pozitív szereplőket, mint magát Matyit, realisztikusabb karakterekké, ugyanakkor Döbrögi, az ispán, a hajdúk maradtak a rendező tervei szerint. Miképp a Vuk összes szereplője.
Alakjai sokszor emberi karikatúrák, utcáról ellesett arcok állatbőrbe bújtatva. Ha bárki visszaemlékszik Az erdő kapitányára vagy a Szaffi állatfiguráira, például Jónás lovára, esetleg a Vuk hőseire, mint a két részeg liba, a kibic varjú, akkor nem lehet nem észrevenni a végtelen humort, a karikírozást és a mérhetetlen szeretetet.
Már a Pajtás, később a Füles újságokban megjelent képregényei egyéni stílust hordoztak, és azonnal felismerhetők voltak kézjegyei – szólt a dokumentumfilm rendezője Dargay Attila ötvenes évek közepi grafikusi tevékenységéről, amelynek legismertebb alakja Kajla kutya. – Egy igazi szaktekintély, M. Tóth Géza hívta fel a figyelmemet arra, hogy például a kis Vuk figuráját valójában két alakból »gyúrta össze« a mester: hátulról egy letottyanós, pelenkás kis bébit látunk, miközben elölről már egy igazi legényke, feszes két kis mellső lábával.”
A Pannónia Filmstúdió aranykora
A Dargay Attila–Nepp József–Jankovics Marcell „munkaközösség” meghatározta a magyar animáció legnagyobb korszakát. Írtak, terveztek, rendeztek egymásnak. Számomra kérdés, hogyan férhetett meg három (persze több: Ternovszky Béla, Kovásznai György, Gémes József, Várnai György, Richly Zsolt, Reisenbüchler Sándor) dudás egy csárdában.
„A Pannónia még velünk élő alakjai szerint ők hárman nem pusztán munkatársak voltak, hanem barátok is, akik közösen sportoltak, utaztak, és jó szívvel voltak egymás iránt. Nemcsak hogy megfértek egy »csárdában«, de hárman valóban közös szobában dolgoztak évekig. Ráadásul remekül kiegészítették egymást, hiszen mindegyiküknek más és más volt az erőssége. Jó példa erre a Lúdas Matyi születése, ahol Nepp József és Dargay Attila hosszú időn át bábáskodtak az irodalmi mű átírásán – talán csak a kilencedik közös forgatókönyvüket fogadták el, majd az ötletgazda, Dargay hozzájárulásával végül Jankovics Marcell alkotta meg a végső figurákat, mert Dargay Attila sokszor groteszk alakjai itt nem igazán lettek volna alkalmasak. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a Pannóniában idillikus volt a helyzet, egész biztos, hogy alkalomadtán az ottani szobákban is felütötte fejét a féltékenység vagy az irigység, de nem olyan mértékben okozott ez problémát, mint napjainkban – mondta Ballai András, s kitért a pannóniás filmek máig ható titkára: – Abban az időben egy televízió, egy rajzfilmstúdió működött. Hihetetlen tehetség és alkotókedv összpontosult a Pannónia Filmstúdióban, miközben az esetleges pénztelenséget és a technológia hiányát kreativitással pótolták.”
A régi nagyokat és munkatársaikat hallgatva az is kirajzolódik, hogy egészen sajátos közösség és családias hangulat lengte be a műtermeket. Mindez hozzájárulhatott a sikerekhez.
Tisztelet a nagyoknak
Ballai András nem az első rajzfilmes portréfilmjét készíti. A Pityke őrmestert rendező, a Macskafogót tervező, majd az Asterixben, Herkulesben, Tarzanban dolgozó Maros Zoltánt és munkásságát már filmre vitte.
„Hálás vagyok a gyerekkori emlékekért, de ennél fontosabb, hogy generációk éltek át hasonló élményeket – gondoljunk csak a Szaffira vagy a Vukra. Filmünkkel igyekszünk leróni tiszteletünket munkásságuk előtt, egyben emléket állítva nekik, és talán abban is segítünk, hogy ne merüljön feledésbe nevük és munkásságuk” – árulta el a filmrendező, s azt is, kiket szólaltat meg készülő alkotásában.
Meghatározó része lesz Dargay Attila megidézésében természetesen Henrik Irénnek, aki nemcsak odaadó és áldozatkész felesége volt, hanem filmjeinek operatőre is,
és ahogy a visszaemlékezéséből kiderül, csaknem minden munkáját megvitatta vele. Mellette megszólalnak majd egykori kollégái, munkatársai, akik sajnos egyre kevesebben vannak, illetve animációtörténészeket szintén megkerestünk-megkeresünk. De maradjanak azért meglepetések is…
