A legtermészetesebb módon beszél költő voltáról és az alkotásról, mégis mintha volna benne némi elfogódottság. Mintha szabadkozni akarna, és így mentegetőzne: „Nincs ebben semmi különös, a költészet egyszerűen hozzám tartozik.” Ahogyan ezt a témát taglalja, mégis arról gondolkodtatja el az embert, milyen rejtélyes folyamat a költővé válás, és hogy valami sorsszerűnek mégiscsak lennie kell benne.

https://www.youtube.com/watch?v=RobU2Rsy6cQ&list=PLsAvT0Taexn120PmH8V1mF8zlYWC9u5BW&index=3
Bék Timur költő (1997, Komló)
Művei 2016 óta jelennek meg különböző folyóiratokban és antológiákban, azóta rendszeres résztvevője irodalmi rendezvényeknek, fesztiváloknak is. Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója.
Iskoláit Szászváron és Bonyhádon végezte, majd 2015-től a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának hallgatója média-, mozgókép- és kommunikációtanár–magyartanár osztatlan tanárképzési szakon. Jelenleg is Szegeden él.
Kötete: Aszterión (versek, 2019)
Díjai: Gérecz Attila-díj (2019), a Magyar PEN Club Khelidón-díja (2019), a Magyar Írószövetség Debüt-díja (2020).

Bék Timur új versei itt és itt olvashatók.

#a hét szerzője