Majoros Sándorra magánemberként is jellemző a játékos, mágikus szemlélet: két netes irodalmi orgánum, „párhuzamos világ”: a Regénytár és az Irodalmi Élet megalkotója-gondozója, hiszi, hogy a tárgyaknak lelkük van, és a legnagyobb meggyőződéssel beszél arról, hogy ő a tulajdonosa Mikszáth hőse, Tóth Mari puderes szelencéjének. Nagy gyereknek tűnik, aki képes varázsolni, aki körül csakugyan minden tárgy életre kel.
A délszláv háború és a besorozás elől menekült el Bácskából, erről és az áttelepüléséről szólt első regénye, a Meghalni Vukovárnál, ami ismertté tette. Híres, sokat idézett lett a mű első mondata is: „Harmincöt éves múltam, s még nem öltem embert.” Mágikus realista regény: még azt sem lehet kideríteni, hogy valóban megtörténik-e a cselekménye vagy csak egy haldokló katona lázálmait ismerjük meg.
Nyitókép: PKÜ/Onda Róbert
