A film igyekszik mindenre kitérni, ami a történész–levéltáros végzettségű, gyerekként régésznek készült (és egy régész alaposságával alkotó) íróra jellemző. Így aztán térben és időben egyaránt sokat kalandozik: pedáns feliratokkal ellátott és datált családi fényképek múlt idejétől Andalúziáig, sőt Tibetig, zsidó hagyományokról és romakérdésről írt tanulmányokig repít el, hogy közelebb vigyen az életút és az azzal összefonódó életmű megértéséhez. Szóba kerül a Száraz György Kossuth-díjas írót, esszéistát bemutató aparegény, és szembesülünk a tényirodalommal, de általában mindenféle történetmeséléssel kapcsolatban gyakran előbukkanó kérdéssel: hogyan viszonyulnak egymáshoz az író munkájában a tények és a fikció. Száraz Miklós György így oldja meg a problémát:

„Az írónak egészen biztosan nem dolga sem az, hogy objektív legyen, sem az, hogy direkt ne legyen szubjektív. Az írónak az a dolga, hogy jót írjon.”

Száraz Miklós György frissen megjelent novellája itt olvasható.

#a hét szerzője

Nyitókép: PKÜ KMPI/Onda Péter