A portugál születésű Alfonso Cruz író és képzőművész különleges atmoszférával és nyelvi leleménnyel megírt könyvei komoly érdeklődésre tartanak számot Magyarországon. A Kokoschka babája és a Virágok megjelenése után most itt a harmadik, valóság és fikció közt lavírozó, a Typotex Kiadó gondozásában napvilágot látott könyv, a Festő a mosogató alatt. Október 12-én a Margó Fesztivál szervezésében a Várkert Bazárban faggatta a szerzőt Bánki Éva író és Urbán Bálint költő, műfordító tolmácsolásában.

Alfonso Cruz, Urbán Bálint és Bánki Éva

A végig gördülékeny, jó hangulatban telt beszélgetés elején megtudtuk: a regény alapját a szerző nagyszüleinek története adta, ahhoz azonban, hogy azokból használható, regényként megálló szöveg keletkezzen, az írói fantázia és szabad képzelőerő támasztéka kellett. „Nekünk, portugáloknak fontos Közép-Európa tapasztalata” – mondta. Úgy véli, a huszadik század legszélsőségesebb élményei Közép-Európához köthetők.

Az írás kapcsán elmondta, rengeteg verset olvas, amikor valamilyen regényen dolgozik, prózát viszont nem.

Fontos a költészet

A regény mellett a szerző a költészethez való viszonyáról is beszélt. „A kritikai távolságtartás nem az erősségem, ezért a verseimnél képtelen vagyok eldönteni, hogy milyen minőséget képviselnek” – jegyezte meg. Kitért rá, hogy az egyetlen könyv eddig, amit verses formában írt meg, egy másfél órás utazás alatt született, méghozzá úgy, hogy felmondta a telefonjára a gyerekeknek szánt könyve szövegét. Hamarosan megjelenik Portugáliában a verseskötete, amiről annyit árult el, hogy korábban kétszer visszavonta a megjelenését. „Azok számára is fontos a költészet, akik prózát írnak” – mondta.

Bánki Éva kérdezi a portugál írót

„A képzeletünk általában képekhez kötődik, rajz és szöveg egyszerre vibrál olvasás közben.”

A szövegből képzeteket, képeket gyártunk magunknak, egyszóval megjelenítjük a szöveget” – magyarázta az illusztrációkról, majd hozzátette, hogy eleinte minden könyvét illusztrációval látta el, mostanában azonban csökkent ez a tendencia.

Megemlítette, hogy egyik könyvét Portugáliában felnőtt könyvként, Brazíliában viszont ifjúsági könyvként adták ki, ami mögött talán az az előítélet húzódik, hogy egy felnőtteknek szóló könyvben nem szerepelhetnek képek.

A regényíráshoz visszatérve úgy látta, minden írót megkísért a félelem, hogy a saját szövegében egy-egy dolog ne váljon túl direktté, finomítson rajta, és ez néha annyira „jól” sikerül, hogy az olvasónak valamilyen részlet dekódolhatatlan lesz.

„A Kokoschka babáját nem találtam bonyolult, nehezen befogadható könyvnek, számomra minden evidens volt, azonban a kritikusok és az olvasók másképp látták, labirintusszerűnek értékelték a szöveget” – fejtegette.

Bánki Éva a szerzőt a portugál irodalomban meghatározó jelenségként értelmezhető név és személy közti kapcsolatról firtatta, majd rövidesen a nagy elődre, Fernando Pessoára terelődött a beszélgetés. „Az iskolában még úgy tanultam, hogy Pessoának négy alakmása van. Azóta ezt többen megcáfolták, és legalább háromszáz mellett érvelnek. Pessoa a kubisták módszerét alkalmazta, tehát több perspektívából közelíti meg a dolgokat” – vélekedett.  

Fotók: Kultúra.hu/ Török Dániel