Az UNESCO július elején Wellingtonban (Új-Zéland) megtartott ülésén jelentették be, hogy a Zajecártól 11 km-re keletre fekvő történelmi emlék "Gamzigrad - Romuliana, Galerius palotája" néven kerül fel a listára. Az évtizedekig tartó rossz gazdálkodás után a császári palota végre méltó helyére kerülhet Szerbia és a Balkán turisztikai térképén.
Gaius Valerius Galerius Maximianus (297-311) császár, aki Diocletianus császár veje volt, palotáját apósa Splitben (Horvátország) épített rezidenciája közelében emeltette. Galerius Dacia Aureliana római provinciában született, a palota pedig anyjáról, Romuláról kapta a nevét. A Romuliana 6,5 hektáron terül el, körben mintegy 20 toronyból álló védelmi rendszer szegélyezi. A falakon belül csarnokok, átriumok, fürdők, színes padlómozaikok, márványtáblák, bíborvörös gránitból és a Peloponnészoszi-félszigetről származó zöld porfírból készült szobrok maradványai találhatók.
Az építmény igazi szerepének megfejtése Dragoszlav Srejovics régész érdeme, aki az 1970-es évektől két évtizeden át próbálta meggyőzni a világot arról, hogy a Romuliana nem csupán egy "castrum" vagy katonai tábor, ahogy addig gondolták, hanem császári palota. Az áttörés 1984-ben következett be, amikor Srejovics egy feliratot talált a palota nevével: Felix Romuliana. 1993-ban pedig felfedeztek egy drága egyiptomi porfírból készült domborművet, amely a császár fejét ábrázolta. Srejovics egy évtizeddel ezelőtt meghalt, de munkáját a következő nemzedékekre hagyta.
Az UNESCO döntésével Szerbiának mostantól a történelmi emlékek védelmére, helyreállítására és megőrzésére vonatkozó nemzetközi szabályokat kell alkalmaznia a palotára. A Romuliana megőrzéséért és helyreállításáért felelős Branislava Stojkovic Pavelka szerint most az a legfontosabb feladat, hogy Zajecar lépéseket tegyen a terület biztosítása érdekében. Meg kell venni a palota körüli mintegy 10 hektáros területet, és meg kell óvni a helyszínt a kincsvadászok tevékenységétől.
A nemzetközi szervezet nem nyújt pénzügyi támogatást a listára felvett történelmi emlékek kezelői számára, de az a tény, hogy a palota felkerült a Világörökségi listára, felkeltheti a szponzorok érdeklődését. Az államnak és a helyi hatóságoknak most már nagyobb gonddal kell eljárniuk. "Az adományok pénzügyi és logisztikai szempontból támogathatják az államot a történelmi emlék megőrzésében" - mondta Marco Omcikus, az UNESCO nemzeti bizottságának tagja. Elsőként a frankfurti Régészeti Intézet alakított ki együttműködést a szerb intézményekkel a Romuliana megőrzése és későbbi kutatása érdekében.
Szerbia első világörökségi helyszíne remélhetőleg sokkal felvilágosultabb politikára ösztönzi majd a helyi hatóságokat a szerb kulturális örökség védelme és megőrzése tekintetében. Eddig ugyanis az ország nem tudott sok eredményt felmutatni ezen a téren. A korábbi gyakorlat az volt, hogy "a földből kiálló köveket jó építőanyagnak tekintették, vagy eladták az illegális kincsvadászoknak" - mondja Bora Dimitijevics, a zajecári múzeum igazgatója. A múzeumnak már sikerült némi eredményt elérnie: Romuliában lámpákat szereltek fel, a rendőrség odafigyel a helyre, és alkalmanként éjszakai őrséget is felállítanak. Ez azonban nem elég, bár jóval több, mint amit a többi kelet-szerbiai történelmi emlék kap.
Dusica Zivkovic, a knjazevacsi Megyei Múzeum igazgatója azt hangsúlyozta, hogy az új világörökségi helyszínnek állandó védelmet és módszeres gondoskodást kell biztosítani. A fosztogatók ugyanis minden további nélkül áruba bocsátják az értékes leleteket a gyűjtőknek, "mert nem kell félniük a jogi következményektől, amelyek többnyire csupán jelképesek". Remélhetőleg a kelet-szerbiai hatóságok nem hagyják, hogy a Felix Romuliana hasonló sorsra jusson, annál is inkább, mivel az UNESCO Romuliana kapuinál jelentette be azt az összeget, amellyel a világ hozzájárul ehhez a történelmi lelőhelyhez.
