Több felállásban is bemutatkoztál az elmúlt években, ezek közül sok párhuzamosan fut. Hogy jött az ötlet, hogy belevágj egy újba épp a karanténhelyzet közepén?

Jogos a kérdés, mert utoljára, amikor öt különböző zenekarban voltam párhuzamosan, egyszerűen nem tudtam élvezni. Mára már azért eléggé kitanultam, hogy hogyan kell ennyi mindent egyszerre csinálni, mindegyiknek kialakult a saját kis medre, amiben anélkül folyik, hogy a másikat túlzottan zavarná. Ugyanakkor korábban sosem lett volna időm megcsinálni a szólóprojektem nagyzenekaros verzióját annyi koncert mellett, illetve azok a zenészek, akikkel elképzeltem, sosem értek volna rá. Így miután befejeztem tavaly a Lazarvs IV és az utolsó nagylemezem, a Book of Changes munkálatait, a menedzseremmel, Marosi Nikivel elérkezettnek éreztük az időt, hogy ebbe belevágjunk.

Miben ad újat vagy mást az Aron Andras & the Black Circle Orchestra ahhoz képest, amit korábban hallhattunk tőled?

Nagyon nehezen leírható, nagyon különleges része az életemnek az, hogy egyedül, egy színpadon sok ember előtt játszok számokat. Nagyon szeretem, mert én mesélek, és az emberek viszonzásul feltöltenek. De ugyanakkor a lemezeimen mindig én kreálok több hangszerből gyakorlatilag egy egész zenekart, így sok esetben hiányérzetem van a koncerteken. Ez nem azt jelenti, hogy többé nem lépek fel egyedül, de mindig is vágytam egy nagyzenekaros verzióra. Picit önismétlésnek érzem azt, hogy két-három évente kiadok egy új lemezt, és aztán felállok a színpadra egyedül.

A zenekar többi tagja – tőled eltérő módon – nem a metálszférából jön. Milyen együtt dolgozni velük, hogy néz ki az alkotói folyamat?

Szeretném rettentően kihangsúlyozni, hogy nagyon megtisztelve érzem magam, hogy olyan emberek alkotják az én kis zenekaromat, mint Boros Levente, aki már nagyon régóta rajta volt a doboslistámon, ismerjük egymást száz éve, de sosem játszottunk eddig együtt; vagy Hock Ernő, aki amúgy olyan szinten metálos, és néha olyan zenéket küld át, ami már nekem is túl sok − ami azért, valljuk be, elég döbbenetes. (nevet) Emellett a legkedvesebb ember a világon! Az alkotói folyamat alatt, ahol gyakorlatilag a tavaly megjelent Book of Changes lemezemet hangszereltük együtt újra, minden egyes próbán sokkoltak, hogy mennyire jó ötleteik, megoldásaik voltak mindenre. Amúgy Levi és Ernő a The Qualitonsban is játszanak.

Schoblocher Barbara és Áron Andris

Akkor Pénzes Máté a Blahalousianaból és Kiss Peti a The Pontiac zenekarból még rádobnak ötvenezer lapáttal gitáron és billentyűn − és hozzáteszem, ők szintén a világ legkedvesebb emberei. A februári lemezfelvétel alatt mindketten olyan teljesítményt nyújtottak zeneileg, hogy az első estén részegen kifakadtam nekik, hogy nem hiszem el, hogy itt vannak, és tényleg élvezik ezt az egészet velem együtt. És végül az egészet megkoronázza az, hogy Schoblocher Barbara, a társam, akit mindenkinél jobban szeretek, a legnagyobb méltósággal és alázattal áll mellém és énekel. Szóval, igen, pillangók repkednek a gyomromban, amikor arra gondolok, a Black Circle Orchestra az én saját kis zenekarom.

Eddig egy videótok debütált, az új albumodról ismert Border Blues zenekaros változata. A jövőben is a szólódalaiddal haladtok tovább, vagy terveztek saját számokat írni?

Erre most még nehéz lenne válaszolni, majd idővel eldől. Az elmúlt másfél év alatt írtam egy új lemezt, de azt még egy ideig pihentetem, másra szeretnék most koncentrálni.

Egy online koncerten hallhatjuk majd először az új felállást. Hogy készültök erre, és miért döntöttetek úgy, hogy fizetős lesz?

Nem szeretném, ha ezt bárki félreértené. Ez az egész az életem, és nagyon jól emlékszem arra, hogy több mint 15 évig én fizettem azért, hogy játszhassak. Azért dolgoztam egy kocsmában reggelig, hogy aztán megvehessem a pedált, a gitárt, a kábelt, és hétvégén azt csinálhassam, amit igazából akarok. A lemezfelvétel és a hozzá készült film anyagilag nekem nem kicsit volt megterhelő, pláne úgy, hogy lassan 15 hónapja nem tudok dolgozni és pénzt keresni. Ezért döntöttem úgy, hogy fél év intenzív munka után nem szeretném csak úgy feltölteni a YouTube-ra, szeretném, hogy valami értéket képviseljen. Így jelképesen tudtok rá jegyet vásárolni, ha szeretnétek. Tudom, hogy nyomorult helyzet a mostani, mert már mindenkinek a fülén folyik ki a sok internetes, laptopon nézhető koncertélmény − aminek sajnos semmi köze az igazihoz −, de legalább már láthatjátok, hogy miért vagyok annyira oda a Black Circle Orchestráért, és nem kell még hónapokat várnotok.

De ha minden jól megy, nyáron már élőben is láthatunk titeket. Mit terveztek a következő hónapokra?

Terv rengeteg van, hogy abból mi valósulhat meg, az sajnos továbbra sem tőlünk függ. Egyelőre készenlétben várunk, a debüt koncertünk még szervezés alatt áll.

Mi a helyzet a másik két zenekaroddal, a Lazarvssal és a Trillionnal? Készültök új megjelenéssel mostanság?

A Lazarvssal várjuk, hogy végre koncertezhessünk a tavaly megjelent IV lemezünkkel, amivel nemrég nyertük el a második Fonogram-díjunkat.

A Trillionnal áprilisban kezdtük el írni a harmadik nagylemezünket, nyáron ezen fogunk ügyködni, amikor időnk engedi. Nagyon izgatott vagyok ezzel kapcsolatban, mert már nagyon hiányoztak ők is. Nem mellesleg most lettünk tízévesek, ami azért nem kevés idő így visszatekintve. Amit eddig hallottam a harmadik nagylemezből a próbateremben, az nagyon erősnek tűnik, alig várom, hogy folytassuk az írást.

A fotókat Bodnár Dávid készítette.