Problémás emlékezés

Teltházas rendezvény volt Závada Péter legfrissebb verskönyvének, a MÉSZ bemutatója, melynek szeptember 17-én, a Jurányi Inkubátorház Színházterme adott otthont. A szerzőt és a kötet szerkesztőjét, Lapis József kritikust és irodalomtörténészt Balajthy Ágnes kérdezte.

Az esemény moderátora Závada korábbi kötetének, az Ahol megszakadnak a kritikai fogadtatását ragadta meg elsőként, amely - ahogy ő is elismerte - elég vegyes álláspontokat rajzolt ki, viszont mindent egybe vetve, nagy népszerűségre tett szert. A MÉSZ esetében pedig egy elég erős elmozdulást érzékelt a korábbi anyag poétikájához képest. A kérdésre, hogy mennyire volt ez tudatos, a szerző egyetértő választ adott: amikor az első könyv anyagát összeállította, elmondása szerint nem igazán volt tisztában a legújabb lírai áramlatokkal, egyedül az apja generációjának szerzőit ismerte, gyakorlatilag "a Holmi folyóirat holdudvarát". S az utóbbi három év számára arról szólt, hogy "eldobja ezt a mankót, járókeretet", melyet addigi olvasmányélményei, illetve a lírai forma zártsága jelentettek. A második kérdésére, melyben a Lapis Józseffel való szakmai kapcsolat létrejöttére volt kíváncsi, a kötet szerkesztője számolt be. "Amikor láttam, hogy valami nagyon mást kezd el csinálni, valami nagyon izgalmas dologgal készül a saját műhelyében, egyre jobban kezdett érdekelni" - mondta el.

A következő kérdés a kötet szövegeinek a dallamosságára és ritmikájára terelődött. Lapis meglátása szerint a MÉSZ verseiben mindez finoman érzékelhető azok ellenére, hogy kötetlen a formájuk. Závada a gondolatritmikát hozta fel ennek megerősítésére, amelyről úgy véli, a darabok hangzósságára is ráragadhat: ez révén lesz "egyfajta gondolati lüktetésük. E mellett a versmondatok hossza is meghatározó: hogy hogyan központozzuk azokat, milyen az ívük. Ennek a poétikának is van zeneisége" - tette hozzá.

Balajthy a játékosság, a szövegek hangzósságának kérdésköre kapcsán emelte ki a kötet címét, valamint a versekhez kapcsolódó "címkékkel" együtt a MÉSZ koncepciójára kérdezett rá. "Ezek a címkék nem szerves részei a szövegnek, bárki, aki olvassa a kötetet, dönthet úgy, hogy nem foglalkozik velük" -  emelte ki válaszában Lapis. Viszont - fogalmazta meg - az egyes szövegek között van olyan erős kapcsolódás, hogy hozzájárulhat az olvasók eligazításához, és a kötet dinamikáját is erősítheti. Závada ehhez kapcsolódóan azért is tartja fontosnak a címkéket, mert az olvasás vertikális, azaz függőleges dimenzióját is lehetővé teszi. Akár ágrajzokba is le lehetne képezni a MÉSZ szerkezetét meglátása szerint.

Majd Balajthy Ágnes a kötet egyik kulcsfogalmára, az emlékezésre tért ki. Több példát is beemelt a kötetből, melyek alapján az olvasható ki, hogy a MÉSZ szövegei az emlékezés problematikusságát helyezik fókuszpontjaikba. Závada is helyt adott ennek a lehetőségnek, hiszen "az emlékezés kudarca többször fölmerül a könyvben": ha sikerül leszámolnunk "a félelmünkkel a mésztől" attól, hogy hova mész, honnan jöttél, az emlékeink befalazástól, elkerítésétől", ezzel párhuzamosan megkezdődik a feldolgozás folyamata is. Balajthy részben ehhez a gondolatkörhöz csatlakozott, amikor az anya halála és az azt követő gyász motívumaival hozakodott elő, ami szintén hangsúlyos összetevője a MÉSZnek. Ezzel kapcsolatban arra is felhívta a figyelmet, hogy a kötetben gyakran "összecsúszik" az anya és a szeretett kedves alakja. A kérdésre, hogy ez tudatos kötetszervezési szempont volt-e, Závada igenlő válasszal szolgált: "egészen könnyen egymásba játszható a két alak" - állapította meg. Szó esett később a versekben megjelenő helyekről, és Lanzarote szigetéről is, melyet az egyik vers név szerint is megidéz.

Utolsó kérdésében Balajthy arra volt kíváncsi, hogy Závada Péter, akit ismerhetünk slammerként, az Akkezdet Phiai Újoncaként, költőként, színháztudományi tanulmányszerzőként is, hogyan tudja kezelni ezeket a szerepeket, illetve milyen a viszonyuk egymáshoz. Závada a szövegekkel való foglalkozásban és a szövegek megírásában lát kapcsolatot ezek között, hiszen ez mindegyik általa érintett területen fontos, és azok előadása pedig mindig kézenfekvő volt számára. "Nem szeretem, ha beskatulyáznak - foglalta össze mondandóját.  A befogadó mindig szereti skatulyában tudni az embert, mert egyszerűen könnyebb rendszereznie. De ez unalmas.

A MÉSZ bemutatója felolvasással zárult, melyet TBali zeneszerző, kísérleti zenész és Dányi Krisztina zenei formációi kísértek. A közönség elégedettsége is igazolni látszott Lapis József felvetését, hogy Závada legújabb verseinek van egy fajta dallamossága, ritmikája, hiszen jól együtt tud működni zenei alapokkal is.

Baranyi Gergely

Fotó: Jelenkor Kiadó / Németh Dániel