A gödöllői művésztelep alapítójára emlékeznek

Az Iparművészeti Múzeum szervezésében február óta tart a Szecessziós Akadémia című előadássorozat a Ráth György-villában. A gondolatébresztő előadások után kötetlen beszélgetés követi meghívott szakemberekkel. Május 30-án, csütörtökön 16:30-kor Nagy Sándor, a gödöllői művésztelep alapító mesterére születésének 150. évfordulóján emlékezik dr. Gellér Katalin művészettörténész.

Nagy Sándor a 20. század elejének egyik meghatározó művészegyénisége volt. Élete és művészete összekapcsolódik Körösfői-Kriesch Aladáréval: kettejük nevéhez fűződik a gödöllői művésztelep létrejötte és közel húszéves története.

Nagy Sándor művészi fejlődésében meghatározó szerepet játszott mestere, Székely Bertalan, akinek két évig volt tanítványa az Országos Mintarajziskolában. Huszonegy évesen került Rómába, itt ismerkedett meg Kriesch Aladárral. Művészetére a Rómában alkotó nazarénus festő, Szoldatics Ferenc volt nagy hatással. A római éveket párizsi tanulóévek követték, ahol találkozott az angol preraffaelitákkal. A párizsi tanulóéveknek az 1900. évi világkiállításra való előkészület vetett véget, amikor is hazahívták Nagy Sándort. A kiállítás nagy sikert hozott neki is, és az egész magyar művésztársadalomnak.

1901 után népművészeti gyűjtést végzett a Dunántúlon. Közben jelentős szerepet vállalt a magyarországi szecessziós művészet kialakításában, a világkiállítások megszervezésében. Az alkotó nevéhez köthető a veszprémi színház üvegablaka és sgraffitója, a szabadkai városháza dísztermének, a lipótmezei kápolnának, a marosvásárhelyi Kultúrpalotának és a temesvári papneveldének az üvegfestményei, amelyeket Róth Miksával együtt készített el.

Körösfői-Kriesch Aladár 1920. évi halála, a kor művészetpolitikai változásai Nagy Sándor életében is változást hoztak. A művésztelep szétszóródása után átvette a gödöllői szövőműhely vezetését. Az 1930-as években több jelentős egyházi megbízása volt.

Nagy Sándor élete végéig a barátja és művésztársa, Medgyaszay István által tervezett műteremházban élt. 1950. március 14-én, 81 éves korában halt meg, nagy szegénységben. A gödöllői temetőben temették el. Az ő munkásságát ismerhetjük meg jobban monográfusa, dr. Gellér Katalin szemüvegén keresztül.

További információ az Iparművészeti Múzeum honlapján.