Pécsi látkép vadászjelenettel

Friedrich Wilhelm von Wittinghoffról, a biedermeier kor színvonalas pécsi veduta festőjéről keveset tudunk. Lyka Károly A táblabíró világ művészete című könyvében két helyen is említést tesz Wittinghoff Károlyról, aki talán a pécsi látkép alkotójának édesapja lehetett: ?Kortársai műkedvelőnek tekintették a pozsonyi báró Wittinghoff Károlyt is, ez azonban felülemelkedett az átlagon rézkarcaival.

A feltehetően Pozsonyból érkező hadmérnök Friedrich Wilhelm von Wittinghoff (más levéltári irat szerint Viettinghoff) 1825-ben telepedett le Pécsett, előzőleg 9 évig a bellyei uradalomban dolgozott gabonafelügyelőként. Pécsi letelepedési kérelmében rajzművészetet, építészeti- és tájképrajzolást, valamint szépírást tanítana, de megemlíti, hogy elméleti matematikában és tánctanításban is jártas. A városházi bejegyzés alapján 1837-ben hagyta el a várost.

Hirtelen távozását talán a mohácsi Reder Károlynak való 20 ezüstforintos adóssága indokolja, kihasználva azt a 19. századi lehetőséget, hogy a kor kezdetleges személyi nyilvántartása és nehézkes bürokráciája miatt egy másik városba költözéssel a tartozás tulajdonképpen behajthatatlan volt.

Természetesen csak merész feltételezés, hogy a művész Pécset ábrázoló látképén vázlatosan maradt házak ennek a sebtében távozásnak nyomait őrzik. De így egy pikareszk történet lehetséges főhőseként: Friedrich Wilhelm von Wittinghoff festő- és rajztanár zsánerekkel, köztük egy vadászjelentettel díszített, gondos aprólékossággal festett pécsi városképének bizonyos részleteit befejezetlenül hagyva ? utazóládájában festőeszközeivel ? a hajnali postakocsival sietve elutazott. Eltűnését fájdalommal vette tudomásul néhány tanítványa, a mohácsi Reder Károly és most a művészetkedvelő utókor.

A rendezvényen a művészről és a festményről, vadászat és művészet lehetséges összefüggéseiről (?átlőtt? és ábrázolt tájakról), festett céltáblákról Nagy András esztéta, a Janus Pannonius Múzeum muzeológusa, míg a vadászat jelenkori gyakorlatáról, etikájáról és vadászélményeiről Ádám Szabolcs beszél.

Forrás és további információ: Janus Pannonius Múzeum