A 2002-ben alakult Nagyvárad Táncegyüttes a Kárpát-medencei táncművészet egyik legfiatalabb műhelye. A Nagyváradi Szigligeti Színház égisze alatt működő táncegyüttes a Partium első, s mind a mai napig egyetlen hivatásos magyar táncegyüttese. Az együttes elsődleges célja, hogy előadásaiban a magyar hagyományos tánc- és zenekultúrát időtálló társadalmi értékként mutassa be, emellett szívesen foglalkoznak más etnikumok néptáncos hagyományaival is. Autentikus folklórelőadásaik, táncjátékaik és gyermekprodukcióik színes palettájáról örömmel válogathatnak az érdeklődők.
A táncegyüttes mára Erdély-szerte és külföldön is népszerű folklórműsoraikkal és saját, egész estés produkcióikkal mindenütt sikert aratnak. Repertoárjukban szerepelnek táncjátékok (A só útja és Boszorkánytánc), táncos komédia (Városi komédia), adaptációk (Tamási Áron Rendes feltámadás és Bambuc ördög c. meséi, a Madách Imre műve nyomán feldolgozott Tragédia), táncműsorok (Marosmentiek, Angyali vigasság, Határtalan Partium, Bartók Amerikából, Fekete Sáfrán), táncos mesejátékok (Eltáncolt cipők, A csökmői sárkányhúzás), sőt misztériumjáték (Fényességes Csillag) is.
A közelmúltban nagy sikerrel szerepeltek a Hagyományok Házában a Bambuc ördög és a Fekete Sáfrán című Tamási Áron-adaptációkkal, és idén tavasszal a Művészetek Palotájában láthatta a közönség az ugyancsak népszerű Nagyvárosi bujdosók című darabjukat.
A Szerelemkert című előadás az emberi lélek és szellem mindent magába ölelő élményeivel gazdagítja a Kalotaszegről bennünk kialakult képet. A páratlan népi kultúrájával, festői tájaival, mozgalmas történelmével Kalotaszeg mindenkor bő ihletforrása volt íróknak, költőknek, festőknek, képzőművészeknek. A vidék virtuóz táncai, pompás viselete, gazdag hagyománya és tájba szerkesztett építészeti emlékeinek harmonikus összhatása mellett magunk sem mehetünk el szótlanul. A darab alcímében szereplő vigyázó látomás a Kalotaszeg délnyugati határán lévő Vlegyásza-hegy másik nevére, a Vigyázóra utal, amellyel a néphagyomány értékeinek minket éltető, gondoskodó és vigyázó erejének megőrzésére hívják fel a figyelmet az alkotók.
A villa című ?kortárs? néptáncelőadás Zsidó Ferenc azonos című novellájának adaptációja,
amely nem egy autentikus ? csak táncokat bemutatni akaró ? folklórelőadás, hanem egy ma is aktuális történet a néptánc nyelvén bemutatva. Amikor világunk majd minden hiedelmet és mítoszt száműz a mindennapjainkból, amikor nem hiszünk semmiben és mindent meg tudunk magyarázni tudományosan, egyszer csak rájövünk, hogy mennyire törékeny az emberi lélek. A tudatalattiban mégis ott munkál a kétely: lehet, hogy igaz mindaz, amit tévét nem látott vénasszonyok mesélnek? Meghal valaki, s a halállal a társadalom, az élők világa megremeg. Egy halotti tor és a Gyimesek táncos, zenés szokásvilága tárul elénk A villában.
Hogy mi a történet?
Egy temetési szertartás végén, amikor már csak a közvetlen családtagok maradnak a toron, bizonyos baljós jelek arra a következtetésre juttatják őket, hogy ha nyugodt lelkiismerettel meg akarnak szabadulni a halott szellemétől, akkor egy bizonyos rítust el kell végeznie valakinek a családból?
A történet további része az előadást megnézők privilégiuma, annyit azért elárulhatunk, hogy műfajként akár a néptánc-thrillert is megjelölhettük volna.
