PADAM - Edith Piaf sanzonest a MOM Kultban

Verses-zenés sanzonestet tartanak február 22-én a MOM Kulturális Központban a 100 éve született Edith Piaf emlékére, melyben közismert és közkedvelt Piaf-dalok és kevésbé ismert sanzonok elevenítik fel Párizs és a Montmartre hangulatát.

Kárász Eszter - ének

Pagonyi András - harmonika

Veér Csongor - hegedű

Lombos Pál - nagybőgő

?Egy nő kiáll a színpadra, egyszerű fekete ruhában, kicsi és törékeny. Megszólal a zene és a francia dal a lélekig hatol. Csak a nekrológokból és tanulmányokból tudhatjuk meg, hogy magáról énekelt. Ő volt Edith Piaf. Kárász Eszter pont arra tesz kísérletet, hogy bemutassa őt. De nem ő válik Piaffá, hanem Piaf üzeneteit keresi magában. Megrendítő előadás. Újra éled a sanzon. A zene, a francia nyelv és Kárász Eszter olyan egység, amelynek minden atomja igaz és ebben az olcsó szórakoztatással teli világban igazi lélek-felszabadítás mindenkinek, aki erre az órára nem sajnálja az időt.?
(részlet Tucker András kritikájából)

Forrás: MOM magazin

Mi a Piaf-est története? Mikor és hogyan született meg ez az előadás?
10 éves korom óta különös kapcsolat fűz Piafhoz, mióta először hallottam a dalait, kísérik az életemet. De sokáig úgy gondoltam, sosem fogom elénekelni, mert őutána minek. Aztán az élet úgy hozta, hogy 10 évvel ezelőtt mégis létrejött egy este, amikor a Merlin Színházban megidéztük Piaf dalait, versekkel és önéletrajzi részletekkel dúsítva. De nem akartam őt sosem utánozni, vagy lemásolni. Azt szerettem volna megmutatni, mit jelentenek nekem ezek a sanzonok, és magamon átszűrve továbbadni azt az örömöt, amit nekem okoztak.

Hogyan találtatok egymásra a téged kísérő zenekarral?
Az elmúlt 10 év során több zenekarral és többféle formációval is játszottunk. Az első előadást a csodás Canarro zenekar kísérte, később sokat játszottuk a Quartett Escualoval, akik nagyszerűen játszanak argentin tangót is, és mivel én is régóta táncolom ezt a táncot, így ismertük meg egymást. A mostani zenekar tagjai közül a harmonikás, Pagonyi András már az első előadásban is velem zenélt a Canarro tagjaként, és játékával új színeket és zenei világot hoz ezekbe a sanzonokba. Hegedűn Veér Csongor muzsikál, akivel a gyerekeknek szóló Eszter-lánc mesezenekarban már 3 éve játszunk együtt nagy összhangban, és szinte minden műfajban otthonosan mozog. Lombos Pál pedig nagyon karakteres nagybőgőjátékával igazi alapot nyújt.

Mi a közös benned és Piafban?
Az életünk olyan sok mindenben eltér egymástól. Az én életemben nagyon fontosak a gyerekeim, ami neki nem adatott meg, és az önpusztító életmódja is nagyon távol áll tőlem. Mégis van egy szint, amin borzasztó közel érzem magamhoz a személyiségét. Minden porcikámmal átérzem a szeretet-vágyát, a féktelenségét, és azt, hogy igazán a színpadon, éneklés közben tudott önmaga lenni. Értem és érzem azt a konokságot, ami akkor is felvitte őt a színpadra, amikor beteg volt, vagy tragédia történt a környezetében. És ahogy ő mindig 150 százalékig égette magát el a színpadon, én sem tudok semmit félig csinálni, félig beleadni magam valamibe.

Mi lehet Piaf varázsának titka?
Az utánozhatatlan és megismételhetetlen hangján, a perzselő tehetségén, a csodálatosan megírt zenéken és szívbemászó francia nyelven kívül? Talán az, hogy amiről énekel, mindenkiben ott van, csak talán sokan nem merik kimondani. A szerelem iránti vágy a szeretet adása és kapása az emberi lélek örök működtetője. És ő őszintén, kendőzetlenül és önazonosan vállalta fel mindenki előtt.

Mi az est üzenete? Mit vihet haza belőle a közönség?
A zenével, az ismert és kevésbé ismert sanzonokkal és az őszinte önvallomás-részletekkel, amik ugyan Piaf írásaiból vannak, de mindnyájan megéltük már ezeket az érzéseket, szóval az est egészével reméljük sikerül kicsit közelebb vinni minden nézőt önmagához, a vágyaihoz, álmaihoz.
És talán Piafról is árnyaltabb kép bontakozik ki, a nagyszerű és ünnepelt énekesnő mögött megcsillan az esendő, sokszor önmagában is kételkedő ember, és szeretetre vágyó nő.

A sokféle filmes, színházi és egyéb Piaf-idézésből melyiket/kiét érzed igazán hitelesnek?
Általában azokat a Piaf-feldolgozásokat szeretem, ahol nem utánozni akarják őt, hanem lényének lényegét mutatják meg saját magukon keresztül. A legmegrázóbb élményem a Beer-Sheva színház előadása volt az életéről, amit az Urániában láttam, Yonit Tobi főszereplésével. De szerettem a filmet is, és számtalan magyar előadó is nagy hatással volt rám.

Van még olyan életmű, aminek szívesen állítanál emléket egy hasonló est keretében?
Piaf életéhez, életművéhez eltéphetetlen kötődésem hozta létre ezt az estet. Nem terveztem előre, de annyira feszített, hogy nem lehetett nem-megcsinálni. Ha olyan élet-helyzetbe kerülök, amikor ennyire foglalkoztat valaki, amikor dolgom van vele, tanulok tőle-vele, akkor biztosan ugyanígy elmélyülök benne. Ezelőtt egy alak volt, akin keresztül kerestem a válaszokat életem kérdéseire, az Weöres Sándor Psychéje volt. Akkor és ott az ő életében kellett elmerülnöm, hogy a sajátomat továbbgördítsem. Most Piaf fogja a kezemet. Ha jönnie kell, jönni fog a következő nőalak is, akivel időn és téren át beszélgetni tudok.

2015-ben milyen produkciókban, milyen formációkban lehet veled találkozni?
Életem nagyon nagy részét teszi ki az Eszter-lánc mesezenekarral folyó munka. Kortárs költők verseit zenésítjük meg, és próbáljuk meg a gyerekekhez a muzsikán keresztül eljuttatni. Interaktív koncertjeinken önfeledten létezhetek a gyerekek között, és már régóta a gyerekek az a közeg, ahol a legjobban érzem magam. Márciusban az Óbudai Danubia Zenekaral készülünk a MüPában egy közös koncertre, ahol az iskolások lesznek a célközönség, és az új CD-nk előkészületei is lázasan folynak. De továbbra is rendszeresen dolgozom bohócdoktorként is a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítványnál, hogy a kórházban fekvő, beteg gyerekeknek is elvigyük a nevetés és a zene gyógyító erejét.