Az első háborús fotós nevét a múlt áthatolhatatlan homálya fedi, az ismeretlen amerikai művész 1847-ben a mexikói-amerikai háború során készítette híres dagerrotípiáit. Az első ismert hadszíntereken dolgozó fényképész Carol Popp de Szathmári volt, aki a krími háború alatt az olténiai és silistrai hadszíntereken készített képeket. Ez idő alatt körülbelül kétszáz fotót csinált, amelyet 1855-ben személyesen ajánlott fel III. Napóleon francia és Ferenc József osztrák császárnak, valamint Viktória királynőnek ? ezekből a képekből azonban csak kilenc maradt fenn az utókorra.
Szathmáry Papp Károlyt sokan az első háborús fotósnak tartják, aki a krími háború előtt amatőr festőként és fotográfusként dolgozott bukaresti otthonában. Kezdetben az Oroszország és Törökország között kitört háború hadműveleteit fotózta, ami később a várva várt hírnevet is elhozta számára. Amikor a törökök elfoglalták Bukarestet, Szathmáry engedélyt kapott a török Omar pasa lefényképezésére, továbbá megörökíthette a tisztviselők és a táborok mindennapjait is, majd a Duna-medence háborús hadszíntereit fotózta végig. Szathmáry 1854-ben ment a Krímbe azzal a céllal, hogy megörökítse a konfliktust, a következő évben pedig már Párizsban állították ki a kétszáz darabból álló kollekcióját. A kortárs leírások szívesen hasonlították Fentonéhoz Szathmáry munkásságát.
Habár a krími háborút képeivel egyértelműen Roger Fenton dominálta, a francia művész csak egy fotográfus volt a sok közül. A már említett Szathmáry Papp Károlyon kívül a francia Charles Langlois, George Shaw Lefevre, Léon-Eugene Mehedin, Pierre Lassimonne, Jean-Baptiste Durand-Brager, a német Friedrich Martens és brit James Robertson is gazdagította felvételével a fotótörténetet, sőt, állítólag maga Tolsztoj is készített képeket Szevasztopol ostromáról.
Roger Fenton Párizsban még festőként kereste a kenyerét, de egy a londoni Hyde Parkban rendezett fotókiállítás az ő életét is gyökeresen felforgatta. Miután visszatért a francia fővárosba, az akkori forradalmi technikai újdonság, a sokszorosíthatóságot biztosító negatív-pozitív eljárás, a kalotípia (más néven talbotípia) módszerét kezdte kitanulni.
A kiadó Thomas Agnew (Thomas Agnew & Sons) oldalán Fenton 1855-ben kerekedett fel, hogy aztán a forróság, a bordatörések és a kolera dacára is elkészítse a krími háborúról szóló 350 képét, amelyből 312-t hamarosan a londoni közönség csodálhat meg. A fotográfus munkáját a LIFE magazin is nagyra értékelte, ugyanis a lap Fentonnak a krími háborúról szóló munkáit is beválasztotta a 2003-as "100 fotó, amely megváltoztatta a világot" című kiadványába.
A fotós Albert herceg unszolására érkezett a forrongó térségbe azzal a nem titkolt céllal, hogy megpróbálja népszerűsíteni a britek körében addig népszerűtlen háborút, s képeivel ellensúlyozza a The Times által szított háborúellenes propagandát. Fenton ezért tudatosan nem fényképezett halottakat, sérülteket és megcsonkított embereket sem. Szathmáryhoz hasonlóan ő is hatalmas felszereléssel érkezett, egy borkereskedőtől vett kocsiból pedig kialakította a sötét szobát is.
A londoni kormány patronálta misszió nehézségeit egy segítő felbérelésével próbálta enyhíteni, de Feltont óriási felszerelése korlátozta munkájában, ráadásul a kor akkori technikai színvonala nem tette lehetővé a mozgó tárgyak lencsevégre kapását. A fotográfus ezért rendszerint brit katonák tábori életét fotózta, továbbá rengeteg tájképet is készített. Fenton Szevasztopol elestéről már csak az újságokból értesülhetett, a 349 napi ostrom után 1855. szeptember 8-án kapituláló várost pedig már James Robertson örökítette meg.
Források:
Mitchel P. Roth: Historical dictionary of war journalism
John Hannavy: Encyclopedia of nineteenth-century photography
