Az aranytallérok kézzel fogható bizonyítékot jelentenek arra, hogy a hunoknak rengeteg pénzt fizettek első sorban a Kelet-Római Birodalom uralkodói, főképpen II. Theodosius, aki nagyon sokáig uralkodott ? mondta el a Kultúra.hu kamerája előtt Torbágyi Melinda, a Nemzeti Múzeum munkatársa, aki arról is mesélt, hogyan bukkantak a különleges kincs nyomára. 1963-ban Jozó egy Erzsébet nevű helyi gazdálkodó találta meg őket, aki éppen pulykákat legeltetett. Ahelyett azonban, hogy zsebre tette volna őket, rögtön jelentette, mit fedezett fel.
?A tárlat megmutatja, hogy mi az eredménye annak, ha egy becsületes megtaláló a kincseket az állam számára átadja? ? jegyezte meg L. Simon László kormánybiztos, az NKA alelnöke. Hozzátette: ma különösen nagy problémát okoz az illegális kincsgyűjtők tevékenysége, akik önmagukat amatőr régésznek nevezik, de valójában kincsvadászok.
Az 1439 darabból álló, darabonként 4?4,5 gramm, összesen 6446 gramm súlyú arany solidusból álló leletegyüttes zömét II. Theodosius (402?450) Konstantinápolyban kibocsátott veretei (1405 darab) jelentik. Kisebb részben előfordulnak III. Valentinianus (425?455) ravennai és római pénzei (32 darab), valamint Honorius (395?423) veretei (2 darab). A legkésőbb vert érme 445-ben készült, a többség a 429?430 utáni években. A leletek döntő többsége a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárában található, két darab a megtaláló, Józó Erzsébet tulajdonába került, öt darab II. Theodosius-érme pedig a Tornyai János Múzeum gyűjteményébe.
?A múzeumnak nem lett volna lehetősége, hogy egy megfelelő vitrint építessen, ezért pályáztunk az NKA-hoz. Ez garantálhatta annak a lehetőségét, hogy egy olyan ütésbiztos, az aranyak tárolására alkalmas vitrint építessünk, amely megfelel a Nemzeti Múzeum kívánalmainak is? ? jegyezte meg az intézmény igazgatója, dr. Nagy Imre.
Videóriportunk itt látható.
