Pünkösd napján Istenből hatalmas szeretet árad ki – Interjú Reviczky Gáborral

Példaképeink imái alcímmel megjelent a Teremts bennünk csendet! című gyűjtemény folytatása, amelyben Széchenyi István gróf imáját és Szép Ernő Imádság című költeményét adja elő. Korábban azt mondta, fontosnak tartja, hogy a vers az öné legyen, emiatt nem szereti az olyan típusú versmondást, mint amilyen a Vers mindenkinek című műsorra volt jellemző.

A régi Vers mindenkinek műsorban, ami az M1-en ment, ők választották ki, hogy melyik verset mondjuk. Ezzel szemben az új verzióban, ami az M5-ön fut, maradt a szint, csak a koncepció változott meg. Itt azokat a verseket mondhattam el, amelyeket előre kiválogattam, és már teljesen magaménak éreztem.

Ezek az imák hogyan lettek az Önéi?

Többször elolvastam őket, és megpróbáltam megérteni, hogy az író mire gondolt, milyen ember volt, mi volt a szándéka. Majd arra törekedtem, hogy a lehető legtermészetesebb módon adjam elő a verseiket. Úgy, hogy a nézőnek az legyen az érzése: ez az én versem.

Ezek az imák a hazaszeretetről szólnak, amely az Ön számára is fontos.

Az egyik legfeltűnőbb gróf Széchenyi Istváné, aki azt kéri Istentől, ne engedje meg neki, hogy bárkire megharagudjon. Az ima által fény derül az elképesztő személyiségére és arra, hogy gyönyörűen használja a magyar nyelvet, pedig csak 14 éves korában tanulta meg.

Egyébként szerintem e versek közül Szép Ernőé a legszebb, hisz ő azt foglalta versbe, hogy a magyarság megmentését kéri Istentől.

Szokott imádkozni?

Hogyne, minden este. Olyankor két-három lélegzetvétellel, majd szünettel a legnagyobb szeretet árad ki belőlem a Teremtő és Jézus Krisztus felé. A kezem, mint egy kisgyermeké, a fejem mellett van kitárva, a tenyeremet pedig az ég felé tartom, és egy idő után simogatáshoz hasonló érzést érzek rajta. Pünkösd napján Istenből és Jézus Krisztusból hatalmas szeretet árad ki.

Gyerekkora óta imádkozik?

Persze, római katolikus vagyok. Amikor gyermek voltam, Tatabányán és Tatán rendszeresen jártam templomba az unokatestvéremmel. Viszont nem nagyon figyeltünk a misére. Más dolgunk volt: fölváltva pumpáltuk a levegőt az orgonába.

Ministrált is?

Nem, a gyermekeim viszont igen. Itt, Ráckevén.

Nem kerülték el a tragédiák és a betegségek: még gyermek volt, amikor az édesanyja meghalt, Önnek pedig kétszer volt szívrohama, és egy időben tbc-vel küszködött. A hite mennyire tudta átsegíteni a holtpontokon?

Ezt általánosítanám. Nem kell feltétlenül vallásosnak lenni, mert a hit önmagában is mindig segít átlendülni a nehézségeken. A legfontosabb az, hogy valamiben higgyen az ember, mert az erősíti az önrezgését. A pandémia alatt az emberiséget elárasztotta a félelem, ami a legveszélyesebb dolog.

Ebben az állapotban az ember önrezgése öt hertz, a boldog emberé ötven hertz.

Tudományos kutatások nem mutatják ki, de nekem meggyőződésem, hogy az emberek azért kapják el a koronavírust, mert a félelem miatt alacsony az önrezgésük. Pedig a „betolakodónak” húsz hertz fölött már esélye sem lenne.

Ön nem fertőződött meg?

Nem. Tavaly március 11-én, amikor a kormány kihirdette a veszélyhelyzetet, az első dolgom az volt, hogy a feszületet kitettem az ajtómra, és ezáltal meghívtam Jézust az otthonomba. Megígértem neki, hogy itt mindig szeretet fogja várni. Megkértem, hogy védje meg a családomat. És bizony azóta sem fertőződött meg a családban senki.

Önt beoltották?

Igen, a kínai vakcinával. A hagyományos eljárásban bízom. Az orosz Szputnyik V-t szerettem volna megkapni, de akkor nem volt olyan. A Pfizert is felvehettem volna, ha elmegyek a dél-pesti kórházba, de nagyon tartottam az emberek felelőtlenségétől: hogy majd hosszú, kígyózó sorokban fognak várakozni. Így aztán Ráckevén oltottak be a kínai Sinopharmmal. A gyanúm beigazolódott, ugyanis később kiderült, hogy egy nálam idősebb barátom ugyanazon a napon elment a dél-pestibe, és a Pfizer mellett a Covidot is megkapta. Szegénykém alig élte túl. Eszerint én is veszélynek lettem volna kitéve – vagy mégsem, mert az önrezgésem magas, ezért nem valószínű, hogy elkapom a vírust.

A pandémia alatt mit tudott bepótolni, amire korábban nem jutott ideje?

Nagyon szeretnék horgászni, de kevés időm van, mert rengeteget dolgozom. Forog A mi kis falunk című sorozat, péntekenként pedig a Reviczkyvel az erdőben felvételei zajlanak. Szerencsére olyan telefonom van, amivel stúdióminőségű hangfelvételeket tudok készíteni, így itthonról narrálok rövidfilmeket, és filmalámondásokat veszek fel. Ez olyan sok időmet leköti, hogy a színházba már időm se lenne bemenni. Természetesen önkéntesen vállaltam a bezártságot, a kezdeti időkben mégis nagyon nehéz volt, mert hirtelen „nyugdíjasérzés” öntött el. Előfordult, hogy az udvarból sem akartam kimenni. Most viszont mindennap dolgozom.

A Krisztus inge című film próbafelvételén is jártam, amelyet a készítők az idei budapesti eucharisztikus kongresszusra szánnak. Az alkotás az ötvenes évek azon időszakát idézi fel, amikor az ÁVH brutális támadást indított a hazai szerzetesrendek, egyházi közösségek, a kereszténység ellen. Nagyon jó szerepet játszottam volna benne, de sajnos nem tudtam igent mondani a felkérésre, mert olyan sok munkám van.

Egyszer azt mondta, hogy nem hiányozna önnek a színpad, és ha megtehetné, akár egy-két évig nem is játszana. A film más kategória?

Filmezni jobban szeretek. A színház arra való, hogy a színész ne veszítse el azt a készségét, hogy úgy tudjon koncentrálni, hogy közben önmaga legyen a színpadon. Azért rossz nem játszani, mert ezt a készséget el lehet veszíteni.

Szeret horgászni. Az Erdei utakon című sorozatban tudnak még önnek újat mutatni a horgászatról?

Már nem nagyon, de ott riporter vagyok. Az adásokat laikusok nézik, ezért úgy döntöttem, hogy civilként teszem fel a kérdéseimet, vagyis az ő szemszögükből kérdezek. A civil lakosság jelentős része egyébként az erdészeket erdőpusztítónak, a vadászokat pedig gyilkosnak képzeli, de ez nincs így. Ha mondjuk három évig nem gyérítenék a vaddisznó-, az őz- és a szarvasállományt, akkor nem lenne gyümölcs, mert ezek az állatok kedvelik a gyümölcsfák kérgét. A vadászok a munkájukkal az emberek életét mentik meg, hiszen nekik köszönhetően van mit ennünk. A sertéspestis miatt már meg sem vizsgálják a kilőtt vaddisznókat, hanem csak elássák őket. Nemrégiben voltam egy vadászaton, amelyen 39 vaddisznót ejtettek el, és az összeset elásták.

Ön vadászik?

Még nem, de tervezem, hogy ne érje szó a ház elejét. Korábban már ki volt tűzve számomra egy ötnapos kurzus, de aztán elmaradt. Olyan ember ismertetett volna meg a vadászat titkaival, akinek négyszáz oldalas jegyzete van. Az ő módszerével bárki átmenne a vizsgán.

Fiatalkorában verseket írt, de nem szerette, ha elolvasták őket, abba is hagyta. Egy interjúban azt mondta, hogy a magyar művészeti akadémiai székfoglalóját úgy írja majd meg, mint egy verset, rímbe szedve. Ez így is történt?

Igen. Azért csináltam így, hogy olvasás közben ne tudják abbahagyni, a rímes dolgozat ugyanis végig fenntartja az érdeklődést. Ha pedig így mondom el, elérem, hogy csak rám figyeljenek.

Ez a terve is teljesült?

Igen, ilyen hatást váltott ki.

Mennyi idő alatt született meg a rímes dolgozat?

Elég sokáig írtam, mert az más, mint a színészet. Ha írásban akarok alkotni, ahhoz át kell alakulnom. Akkoriban kerültem a Nemzeti Színházhoz, az összes darabban benne voltam, rengeteget próbáltam, ezért nem volt időm átalakulni. Vidnyánszky Attila igazgató segített: megkérte Fekete Györgyöt, az MMA akkori elnökét (aki 2020-ban elhunyt – a szerk.), hogy adjanak még nekem egy kis időt, mert tényleg nagyon el vagyok foglalva.

Ami a színházat illeti: ha jól tudom, az előadások estéin mindig háromnegyed hatkor issza meg a kávéját. Mi történik, ha nem pontban ekkor ejti meg ezt a rituálét?

Ha később iszom meg, akkor az első öt percben mindig dekoncentráltabb vagyok a színpadon.

Elfelejti a szöveget?

Nem, hanem bizonytalan leszek. Például betekeredik a nyelvem.

Hogyan és mennyi idő alatt kísérletezte ki ezt a módszert?

Még nagyon régen. A pályám elején összesen négy alkalommal fordult elő, hogy későbbre tolódott a kávézás, azóta azonban mindig háromnegyed hat előtt érkezem meg a színházba, pont ezért a kávéért.

Kaposváron vagy Debrecenben volt ez?

Egyik helyen sem, hanem a Vígszínházban. Egyrészt vidéken sajnáltam rá a pénzt, mert ott kevesebbet kerestem. Másrészt a repertoárszínházat meg kellett szokni. A vidéki en suite színházakban zsinórban mentek a darabok mindaddig, amíg volt néző.

A közeljövőben mikor láthatjuk színpadon?

Fogalmam sincs, egyelőre egyik színház sem értesített ez ügyben. De lehet, hogy már hamarosan.

Nyitókép: MTI/Rosta Tibor