„Megfontolt előrehaladást kíván meg tőlem ez a pozíció” – nyilatkoztad első karmesteri kinevezésedkor az Opera Magazinnak. A tavalyi évadhoz képest egyrészt az előadások mennyisége nőtt, másrészt a zeneszerzők listája bővült: Wagner, Mascagni és Donizetti is felkerült az operaházi repertoárodra. Milyen szisztéma szerint építkezel? Melyek azok a darabok, operák, amiket a pályád egy későbbi szakaszában szeretnél elvezényelni, és miért?
Nincs szisztémám. Tapasztalat és intuíció útján próbálok meg ráérezni, hogy melyek azok a művek, amelyeket közel engedhetek magamhoz, és melyek azok, amelyek előadásával érdemes volna még várnom. Felmérem a darab szellemi, zenei és technikai követelményeit, melléveszem az ambíciómat, és hozok egy döntést, hogy belevágok-e vagy sem. Annak örülök, hogy egyre jobban kezdem látni, mely kompozíciók azok, amelyek elvezénylését még korainak érzem, akármennyire is szeretem őket mint zeneműveket.
A korodból fakadó friss látásmód kifejezetten előnyös lehet egy olyan mű esetében, mint például A denevér, amit 1895-ös operaházi bemutatója óta szinte minden évben játszik és turnéra is elvitt az intézmény. Mennyire kell és mennyire érdemes kimozdítani a rutinból a zenekart és a szólistákat?
Ha a kérdés az interpretáció frissességéről szól, akkor feltétlenül kell és érdemes minden alkalommal újraolvasni a partitúrát, egyrészt mert sok részletét képes az ember elfelejteni, másrészt bizonyos zenei problémákra sokkal érvényesebb megoldást találhatunk, ha újra áttanulmányozzuk a művet. Azonban az opera többek között abban is különbözik a szimfonikus zenekari működéstől, hogy nagyon fontos szerepet kapnak a tradicionális zenei megoldások, amelyeket belátással és megfelelő mértékletességgel persze meg lehet változtatni, feltéve, ha annak valós és hiteles alapja van.
Egy előadás frissessége azonban nem múlik a már bevett szokások mennyiségén, sőt olykor felszabadítóan hat az együttesre az ezekből fakadó biztonságérzet, amely megfelelő inspirációval párosítva ihletett estét tud eredményezni.
A felújított Operaház sokkal jobb akusztikával és szélesebb technikai palettával rendelkezik, mint a rekonstrukció előtt: többek között szabályozható a zenekari árok magassága, és a nézőtér alatti nyomótérre állítható zengőajtók nyílnak. Hogyan használod ezeket a lehetőségeket?
Különböző korszakok különböző árokmagasságot igényelhetnek. Nagy, késő romantikus operák esetében sok lehetőség nincs az árok szintjének megváltoztatásra, hiszen az előszínpad alatti rész a zenekari árokban nem emelhető hidraulikusan, amely területre ezen operák esetében szükség van. A Don Giovannit emelt zenekari árokkal tudtuk játszani, ami sokkal tisztább, áttetszőbb hangzást eredményezett az auditóriumban. A zengőajtókkal való kísérletezésre eddig nem volt alkalmam és időm a produkcióim alatt, sokkal inkább javítgattam az utolsó pillanatig a zenekari szólamkottákat, vagy kértem még egy megbeszélést az énekes kollégáimtól.
A technikai nüanszoknak nagy szerepük lehet, ezek közé tartozik a karmesterpálca kérdése is. Számodra mi a legfontosabb egy pálca esetében? Használsz az Opera Zenekar egykori trombitaművésze, a negyven éve pálcakészítéssel foglalkozó, Préda László készítette darabot?
A legfontosabb, hogy ne zavarjon, és ne fájjon a kezem, ha hosszú órákon keresztül használom. Egy időben csak Préda-pálcát használtam, de az övéi többnyire fából készülnek, ebből kifolyólag havi szinten törtem el őket véletlenül munka közben, és ezt egy idő után meguntam. Azóta elsősorban üvegszálból készült pálcákat használok.
A tavaszi Don Giovanni-premier egy kész, több jeles operaházban is bemutatott produkció. A világhírű rendező, Claus Guth mennyire szabta a budapesti társulatra a 2008-as rendezését? Volt olyan változtatás, amit közösen gondoltatok ki?
Claus Guth csak a főpróbahétre érkezett Budapestre, hogy az utolsó simításokat elvégezze, inspiráló gondolatait az addig bepróbált előadáshoz átadta. A lényegi munkát a rendező instrukciói nyomán négy héten keresztül Caroline Staunton, a berlini Staatsoper játékmestere végezte, akivel nagyon megszerettük egymást, és nagy öröm volt vele együtt dolgozni. Az ő munkáját segítette még Harangi Mária főjátékmester. Caroline számtalan operaházban vitte már színre Claus rendezését, elmondása szerint minden alkalom kicsit más, egyrészt a színház, másrészt a szereposztás saját adottságaiból kifolyólag is.
2025 júliusában a Tiroli Ünnepi Játékokon ismét együtt dolgoztok majd Bartók A kékszakállú herceg vára és Poulenc La Vox humaine című operáin. Claus Guth – aki még nem rendezte Bartók művét – milyen mértékben támaszkodik arra, hogy magyar dirigensként otthon vagy Bartók zenéjében, és a Győri Filharmonikus Zenekar élén már vezényelted a darabot?
Nyilvánvalóan magyarságom volt az egyik oka annak, hogy felkért erre a közös produkcióra. Ebben a konkrét esetben ez nagy szerencse, ha viszont azt az általános, nagy tendenciát nézzük, hogy vezető nemzetközi házakban olasz operákra leginkább olasz, német operára elsősorban német, cseh operára mindenekelőtt cseh karmestert hívnak, hosszú távon nem túl kecsegtető kelet-európai csekélységem számára. A megtiszteltetés ebben az esetben azonban óriási, Claus nagyon nagy bizalmat szavazott nekem, miután látta, hogyan dolgozom a Don Giovanni-rendezésében. Ráadásul pont ettől az évadtól veszi át a Tiroli Ünnepi Játékok vezetését Jonas Kaufmann, ebből kifolyólag nagy eseménynek ígérkezik a jövő nyári fesztivál.
Milyen fontos események várnak még rád az előttünk álló évadban az Operán kívül?
A Tiroli Ünnepi Játékok mellett több örömteli bemutatkozásom is lesz az évadban. Novemberben, a Luxemburgi Filharmonikus Zenekarral való közös koncertjeim után a Londoni Filharmonikus Zenekart vezényelhetem, ami óriási mérföldkő az életemben. Télen visszatérek a Nemzeti Filharmonikusokhoz és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarához. A Rádió művészeti együtteseivel többek között a Cantata Profanát adjuk elő. Visszautalva az interjú elejére, ez például egy olyan feladat, amellyel magamtól még vártam volna, de úgy éreztem, a mű iránt régóta tartó csodálatommal és szeretetemmel mégis megpróbálhatom. A Győri Filharmonikusokkal nagyszerű programokat fogunk játszani Richard Strausstól Poulencig, és első olaszországi felkérésemnek is eleget teszek májusban: a Teatro La Fenice zenekarát vezénylem három alkalommal Velencében. Az operabeli munkáimmal együtt ez mind szép, izgalmas és számomra jelentős feladat.
