szocialista_revu
Jelenet az MTV 1963. szilveszteri műsorában sugározott, Slágermúzeum című revüfilmből.

A doktori értekezését ebben a témában írta, és könyvet is publikált a Rákosi korszak szórakoztatóiparával kapcsolatosan. Mi fogta meg ebben a témában?

Kilencévesen kezdtem varietéműsorokban dolgozni, aztán a munka mellett egyetemre jártam. Heltai Gyöngyi színháztörténész szemináriumán derült ki, hogy nem csak politikatörténetből lehet írni szakdolgozatot, így az 1950-es évek cirkusztörténetét választottam. A forráskutatás során sokkal több anyagra bukkantam a varietével kapcsolatban, ebből lett végül a disszertációm.

folies-bergere
Folie Berg?re

Melyek voltak a legfontosabb különbségek a magyar és a külföldi revük, varieték között ebben az időszakban?

Kutatásomban a párizsi, az akkor már majdnem száz éve működő Folies Berg?re 1952-es műsorát vetettem össze egy más szisztémában és gondolkodással készült pesti varietéével. Az egyikben az igazgató azt csinál, amit akar a törvényes keretek között, a másikban a párttitkár mondja meg, mit lehet, mit nem. Magyarországon végül arra jutottak, hogy a varietét nem tudják adaptálni, helyette a korszak elfogadott műfaját, operettet kell játszani.

OSZK_Voros_Csillagok_2

A keleti blokk más országaiban is ez történt?

Nem, csak Magyarországon. Varsóban például, annak ellenére, hogy a háború nagyon komoly pusztítást végzett, revüszínházakat is visszaépítettek, és a műsorokban folyamatosan visszautaltak a két világháború közötti show- és varietéhagyományokra. Ezt is a kultúra egyik elemének tartották. Az NDK-ban a műfaj reprezentatív állami színházat kapott, és fel sem merült, hogy valamilyen formában legitimálni kellene. Budapesttel ellentétben ott nem volt tiltva a két világháború közti műsorokra való utalás sem.

parisien-grill_1
Parisien Grill Revue Dancing Budapest, Margitsziget, 1930-as évek eleje.

Nálunk ?a múltat végképp eltörölni? elv érvényesült?

Egyértelműen. Új műfajt kívántak létrehozni a régi megtagadásával ? mintha nem is létezett volna mindaz, ami a háború előtt ezt a műfajt jellemezte.


Ha már a műfajnál tartunk, hogyan lehetne a revüt a legjobban meghatározni?

A revü volt a 40-es években ?a show?. Az a fajta szórakoztatóipari termék, ami ma már elsősorban a média közvetítésével jut el hozzánk; akkor azonban csak élőben létezett.


Egy helyen elmondta: a revük és varieték világában az 50-es években nem államosítás, hanem községesítés történik. Mit jelent ez?

A községesítés azt jelenti, hogy az adott dolog a település és nem az állam tulajdonába kerül Ezek a színházak fővárosi tulajdonba kerültek és a Fővárosi Tanács ellenőrizte őket, azt pedig a Népművelésügyi Minisztérium. Tehát nagyon érdekes, hogy amíg létrejönnek az elvileg egyenlő rangú, reprezentatív állami színházak, a varieték még papíron sem lettek azok. Teljesen más költségvetéssel dolgoztak: amikor egységes állami cirkuszvállalatot akartak létrehozni, a főváros nem akarta átengedni a Fővárosi Nagycirkuszt, mert komoly bevételforrást jelentett a számára.


Medveczky
Teréz körút 48. (Lenin körút 106.), Kamara Varieté (ma Játékszín) 1965-ben.
A Pesti álmok című előadásban Medveczky Ilona táncosnő és a tánckar

Az 50-es éveket tekintjük a varieté utolsó fénykorának. Miért nem tudott a műfaj tovább fejlődni?

Betiltani nem lehetett a revüt, tehát valamit kezdeni kellett vele. A nagyszínpadi show műsorokat azonban sikerült parkolópályára tenni. Viszont később, amikor már lazult a rendszer, és visszajöhettek volna, egy kicsit már idejétmúltnak számítottak. A hatvanas évektől megjelent a tévé, ami alapvetően változtatta meg a teljes szórakoztatóipart, és aminek a helyét már átvette az internet. Elemei azonban nem vesztek el, csak platformot váltottak.

szilveszteri_musor
Kazal László színművész az MTV 1963. szilveszteri műsorában sugározott, Slágermúzeum című revüfilmben

Ebben az időszakban több műfajnak megpróbálták létrehozni a szocialista változatát. Jellemző ez a revü- és varietéműfajra is?

Több kísérlet is történt a szocialista revü megalkotására, amely összeegyeztette volna a nagyvárosi műfajt a politikailag kijelölt irányokkal, vagyis a műsorokat telenyomták propagandával annak érdekében, hogy a revü is bekerüljön az elfogadott műfajok közé. A kiállításon igyekeztünk sok-sok műsorképpel bemutatni ezeket a műsorokat. A történetek mai füllel önmagukban nagyon humorosnak hatnak. Beemeltek a hagyományos szórakoztató városi helyszínek, így pl. a Városliget mellé olyan új, az ideológiához kötődő helyszíneket, mint a soroksári TSZCS vagy a Sztálin-híd. Úgy próbáltak balanszírozni, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon, vagyis a politikai irányítás és a nézők is lehetőleg elégedettek legyenek.

OSZK_Voros_Csillagok_3_r


A cenzúra mennyire szólt bele a darabokba?

Konkrét számok letiltására alig volt példa. Az öncenzúra működött inkább, a félelem légköre ezt erősítette. Mindenki tudta, miről lehet beszélni, és miről nem.


Ennek ellenére voltak olyan művészek ebben a műfajban is, akiket üldözött a hatalom?

Számolatlanul, és róluk is szól a kiállítás. Nagyon sokan elhagyták az országot a politikai helyzet miatt, az operett-sztárok, artisták közül is a Rákos-korszak előtt és alatt is, majd főleg 1956-ban.


OSZK_Voros_Csillagok

Melyek voltak a fő, revüket játszó helyek?

A két világháború között nagyon sok színházban lehetett ilyen műsorokat látni. Az államszocializmus alaptétele azonban az volt, hogy mindenből elég egy. Ezért a revükísérletek helye kizárólagosan a Fővárosi Varieté lett, amelyet 1951-ben Fővárosi Vígszínház névre kereszteltek át. Emellett voltak nyári show műsorok az Állatkerti és a Margitszigeti Szabadtéri Színpadokon. Vidéken operetteket játszottak, a revü jellemzően nagyvárosi műfaj.

Kis_Saletrom_utca_1._Revu_night_club.
Kis Salétrom utca 1., Revü night club. 1969
Forrás Fortepan

Honnan lehetett a kamara-kiállítás anyagát összegyűjteni?

Nyolc levéltárban és ugyanennyi nemzeti könyvtárban kutattam, 260 könyvet és memoárt idézek a könyvemben, és 19 magángyűjtemény anyagát is láttam.

 

Hogyan talált rá a magángyűjtőkre?

Csak az elsőhöz kellett szerencse, utána egymásnak ajánlottak. Karádi Béla emlékének dedikáltam a kiállítást, aki a Fővárosi Cirkusz- és Varieté Vállalat művészeti igazgatója volt. Vele három éven keresztül beszélgettem. Az utolsó pillanatban sikerült elérnem őket, sokan közülük már nem élnek.

1965._Erdody_Kalman_es_Buss_Gyula_
Erdődi Kálmán és Buss Gyula


A táncosnők mindig a korszak nőideálját testesítették meg. Igaz volt ez a szocializmus időszakában is?

Az 1930-as évek görlkultúrája nem volt összeegyeztethető az új társadalmi ideállal. A női tánckar mellé az egyenlősítés jegyében megjelentek a boyok, a férfitáncosok is. Arra a nőideálra viszont, amely ebben az időben a plakátokon is gyakran megjelenő traktorista lány típusa volt, nem jöttek be az emberek a varietébe. Hivatalosan lecserélődött ugyan a nőideál, de a gyakorlatban nem, a tánckarban mindig a szépet akarták látni.


A színházi szakma hogyan viszonyult ezekhez a lányokhoz?

A zaklatás a mindennapok része volt, és nem is nagyon merült fel, hogy ez ellen bármit lehetne tenni.

A kiállítás 2019. július 20-ig látható az Országos Széchényi Könyvtárban.

 

Rácz Anna