Ránki Dezső hetvenéves

Zenét szerető családban született Budapesten. Kiskorában szenvedélye lett a zenehallgatás, különösen Beethoven Esz-dúr zongoraversenye volt rá nagy hatással, egy nyilatkozata szerint azzal kezdődött minden. A klasszikus zeneszerzők és műveik mellett a neves előadók is nagy hatással voltak rá, főként Szvjatoszlav Richter, akinek szólóestjeit az ötvenes évek végén már egészében közvetítette a rádió.

A tehetséges, kitűnő hallású és ritmusérzékű fiú Domokos
Kingától, majd Máthé Klárától tanult zongorázni, a gyakorlást természetesnek
vette. Háromszor nyerte meg a zenei szakiskolák országos versenyét, a
Zeneakadémiára 17 évesen rögtön a másodikosok közé került, így egy év alatt
érettségizett és vizsgázott a főiskolán két év anyagából. Diplomáját 1973-ban
Kadosa Pál és Rados Ferenc növendékeként szerezte meg.

1969-ben a legfiatalabb indulóként úgy nyerte meg a zwickaui Schumann Zongoraversenyt, hogy önálló műsort korábban csak kétszer adott; a külföldi lapokban „zongoristacsodaként”, „új Richterként” emlegették.

Az első hazai írás elsőéves korában jelent meg róla a neves zenekritikus, Pernye András tollából, amikor Szenthelyi Miklóssal és Berkes Kálmánnal Bartók Béla Kontrasztok című művét adta elő. Mindössze 19 évesen készített első hanglemezfelvételén Schumann zongoraversenyét játszotta, és ekkor tartotta első jelentősebb hazai koncertjét is.

A zenei életbe Kocsis Zoltánnal együtt robbantak be: egyszerre végeztek a főiskolán, mindketten ott kezdtek tanítani, egyszerre kaptak Liszt Ferenc-díjat (1973), Kossuth-díjat (1978), érdemes művészi címet (1984), Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjat (1988) és lettek kiváló művészek (1990). Több közös, ritkaságszámba menő lemezt készítettek, köztük Mozart összes négy kézre írt zongoraszonátáját, Mozart, Ravel és Brahms kétzongorás darabjait is eljátszották. Útjaik később szétváltak, de több évtized után újra közösen léptek pódiumra, Kocsis ekkor már új szerepben, a Nemzeti Filharmonikusok karmestereként.

Az inkább visszahúzódó alkatú Ránki Dezső a leghíresebb külföldi zenekarokkal, köztük a Berlini Filharmonikusokkal, a Londoni Filharmonikusokkal, az amszterdami Concertgebouw zenekarával, a párizsi Orchestre Nationallal, a Budapesti Fesztiválzenekarral és a legnevesebb karmesterekkel, köztük Solti Györggyel, Végh Sándorral, Lorin Maazellel, Zubin Mehtával és Fischer Ivánnal lépett fel.

Japánban egy időben annyira népszerű volt, hogy rajongói klubjai alakultak.

A szigetországban azzal a kiadóval dolgozhatott, amely elsőként alkalmazta a digitális technikát. Több tucat hazai és külföldi lemeze nyert díjat, széles repertoárja a bécsi klasszikusoktól Schubert, Schumann, Chopin, Liszt, Bartók művein át a kortárs zeneszerzőkig terjed. Előadásmódját virtuóz elegancia, elmélyültség, intellektuális és technikai felkészültség, érzelmi gazdagság jellemzi.

Négykezes és kétzongorás koncertjein partnere felesége, a Liszt Ferenc-díjas Klukon Edit, akivel a magyarországi hangversenyek mellett a világ számos fesztiválján léptek fel, repertoárjuk a zongoraduó-irodalom jelentős részét magában foglalja. Közösen mutatták be 1986-ban Liszt Ferenc Via crucis című ciklusának négykezes, 1990-ben a Faust-szimfónia eddig kiadatlan kétzongorás változatát, és néhány éve a Dante-szimfónia kétzongorás változata is műsorukon szerepel.

A házaspár kisebbik fiával, az 1995-ben született Fülöppel 2007 szilveszterén játszotta először Mozart F-dúr háromzongorás művét. A hármasversenyt azóta többször is előadták, közös fellépéseiken Bach hármasversenyeit és Dukay Barnabás háromzongorás kompozícióit is számos alkalommal játszották, többek között Franciaországban és Japánban. Mindemellett jótékonysági koncertet is gyakran adnak. Különleges esemény volt, amikor 2015-ben a Zeneakadémia előtti szabadtéri koncerten a házaspár és Junior Prima-díjas zongoraművész fiuk Liszt, Bach és Dukay Barnabás műveit játszotta egy, két és három zongorán.

Ránki Dezső nagy rajongója Szvjatoszlav Richter és Arturo Benedetti Michelangeli művészetének, 2010-ben ő válogatta a Richter Magyarországon című 14 CD-s kiadvány anyagát. A rádióban először Richter előadásában hallotta Liszt h-moll szonátáját, amelyet azóta száznál is többször játszott. Amikor a művet 1979-ben Arthur Rubinstein szűk baráti körében adta elő, az agg művészre való tekintettel többször megállt, de az mindig kérte a folytatást, majd így összegzett: csodás lett volna, ha nem áll meg annyiszor közben.

Ránki Dezsőt 2005-ben Prima Primissima díjjal tüntették ki,
2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal
kitüntetést, 2007-ben a Magyar Művészetért Díjat, 2008-ban újabb Kossuth-díjat
vehetett át. 2014-ben Budapest, 2017-ben Újbuda díszpolgára lett, 2018-ban a
Cziffra György Fesztivál életműdíját ítélték neki, 2020-ban a Nemzet Művésze
címben részesült.

Nyitókép: Ránki Dezső a Tiszadobi zongorafesztiválon (2006). Fotó: MTI/Oláh Tibor