Harminc éve, 1992. október 8-án halt meg Rátonyi Róbert, a múlt század második felének egyik legkedveltebb operettszínésze, táncos-komikusa.
Reisz Róbert néven született egy pesti polgárcsaládban 1923. február 18-án. Szülei a II. kerületi Érseki Katolikus Gimnáziumba íratták, az érettségi vizsga letétele után tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán folytatta, s hegedűtanári szakon végzett. Mivel egyre nagyobb érdeklődést tanúsított a színjátszás iránt, 1941-ben beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába.
Első komolyabb lehetőségét – melyet egy szerepegyeztetési zavarból fakadó véletlennek köszönhetett – már a következő évadban megkapta: ráosztották a főszerepet a Vígszínház Kata-Kiti-Katinka című operettjében. Az akkor tizenkilenc éves ifjú az ötvenes éveit taposó Kosáry Emmi partnerét alakította kiválóan. Ettől kezdve a színpad lett az élete: revüszínházakban, éjszakai zenés szórakozóhelyeken lépett fel.
A második világháború után a főváros csaknem minden magánszínházában játszott, majd a színházak államosítása után, 1949-ben az Operettszínházhoz szerződött táncos-komikusnak. A Rákosi-korszak kultúrpolitikusai többször is megpróbálták betiltani a giccsesnek és kispolgárinak minősített operettet, de aztán belátták, hogy a műfaj elpusztíthatatlan, ezért végül úgy döntöttek, „áramvonalasítva”, a szövegkönyveket leporolva mégis megmaradhat. Az Operettszínháznak azért néhány szovjet darabot is be kellett mutatnia, s megszületett az új operett, mint a munkáskörnyezetben játszódó Állami áruház, de műsoron maradtak a klasszikus Kálmán-, Lehár-, Kacsóh- és Ábrahám-darabok is.
Rátonyi a műfaj olyan legendás művészeivel játszhatott együtt, mint Honthy Hanna, Karády Katalin, Latabár Kálmán, Sárdy János és Feleki Kamill. Humoros, könnyed stílusával szívesen látott figura volt a színpadon, kiemelkedő alakítást nyújtott számos darabban. Az Állami áruház, a Luxemburg grófja és a Boci-boci tarka sikereit követően az igazi áttörést a Csárdáskirálynő hozta meg számára, melyben legtöbbször Bóni grófként, olykor Miska pincérként láthatta a nagyérdemű. Saját elmondása szerint 2172 alkalommal szerepelt a darabban, ezért nem csoda, hogy a híres „Jaj cica, eszem azt a csöpp kis szád” kezdetű dalt még ma is vele azonosítják. A Csárdáskirálynővel bejárta a világot, nagy sikereket aratva a Szovjetuniótól kezdve Görögországon, Jugoszlávián, Románián, Csehszlovákián át a New York-i Broadwayig.
Mozgása, gesztusai kiszámítottan eltúlzottak voltak, mintha megkérdőjelezné saját műfaját, jellegzetes stílusa miatt könnyen és sokat parodizálták.
Időközben megházasodott, megszületett a később zenei pályára lépő ifjabb Rátonyi Róbert, majd lánya, a szintén színészetet választó Rátonyi Hajni.
A művész 1971-ben a Nagymező utca túloldalára, a Thália Színházba szerződött, hogy prózai darabokban is kipróbálja magát, s itt is nagy sikert aratott. Szívesen vállalt feladatokat gyermekdarabokban, és konferansziéként is népszerű volt. Sokat szerepelt a televízióban, a rádiókabaréban és filmekben is, mint a Hattyúdal, A meztelen diplomata, a Jeles András rendezte Álombrigád. Sokat tudott a színházról, operettről írt könyve a műfaj egyik fontos összefoglalása. Élete utolsó éveiben rendezett is, előadás-sorozatokat tartott a rádióban és a televízióban a zenés műfajról. Rendszeresen publikált újságokban és hetilapokban, könyvei jelentek meg.
Bár életútja sokfelé kanyargott, emlékét leginkább a zenés színházi műfaj egyik meghatározó személyiségeként őrzi a köztudat. Mosolyára és kacsintására talán még az is emlékszik, aki csak egyszer láthatta.
Nyitókép: Rátonyi Róbert 1964-ben. Fotó: Fortepan/Hangosfilm
