Mostanában több nagyon pozitív hír is érkezett a Csiky Gergely Színház tájáról.
Két nagy öröm és komoly elismerés is érte a közelmúltban a színházunkat, ebből az egyik a Magyar Elektra című előadásunkhoz kapcsolódik. Kijuthatunk vele egy nemzetközi fesztiválra Szarajevóba. E mögött persze komoly munka áll, a próbaidőszak pedig különleges munka is volt, és a színészek örültek, hogy egészen más oldalukat mutathatják meg ebben a folyamatban. Egyben próbatétel is volt, hiszen nem egy szokványos műfajról van szó: Horváth Csaba rendező erőteljesen a mozgásszínházra helyezi a hangsúlyt. Az ő társulatából is szerepelnek jó néhányan az előadásban, és nekik természetesen már volt alkalmuk összeszokni, de meg kellett találni a közös nyelvet az itteni színházi társulat tagjaival is, ami szerintem nagyon jól sikerült. Nem véletlen, hogy eljutunk vele egy nemzetközi fesztiválra, sőt, meghívtak minket Budapestre is, a Városmajori Szabadtéri Szemlére. Ennek is nagyon örülök, hiszen tudomásul kell venni, hogy a budapesti jelenlét fontos egy vidéki színháznak. A másik örömteli hír pedig a Szigorúan ellenőrzött vonatok című előadásunk meghívása a POSzT-ra. Zsinórban harmadik alkalommal fogunk szerepelni a fesztiválon, és a dolog érdekessége, hogy mindhárom esetben Bérczes László rendezte a darabot. Egy meghívó a POSzT-ra mindig óriási rangot jelent bármelyik színháznak.
Ilyen POSzT-os múlttal akkor tulajdonképpen annyira nem is volt váratlan a meghívás?
Minden meghívás váratlan, hiszen semmit sem lehet készpénznek venni, most is nagy versenyfutás volt a válogatók között. Persze éreztük, hogy a Szigorúan ellenőrzött vonatok igazán különleges, szeretik a nézők, és nagyon hat is rájuk. Úgy gondolom, hogy kitűnő előadás és nagyszerű játéklehetőség minden színésznek. Nemrég három napig vendégszerepeltünk vele Dunaújvárosban, úgyhogy megindult az előadás országos fölfedezése is, ami szintén nagyon fontos.
Milyen aktuális hírek vannak az idei évaddal kapcsolatban? Milyen bemutatóra készülnek éppen?
A próbateremben is izgalmas percek zajlanak, a Vörös és fekete című musicalünk készül. Ősbemutató lesz, méghozzá azért, mert magyar színpadon musical változatban még soha nem játszották el. Tolcsvay László írta hozzá a zenét, Müller Péter Sziámi tollából egy teljesen új adaptáció született. Funtek Frigyes rendezi, aki korábban már olyan sikerdarabokat készített a színházban, mint A király beszéde, az Adáshiba vagy az Amint a mennyben. Közben játsszuk az Ajnácskát is, Kaposvár egyik büszkeségének, Fésűs Éva néninek a gyönyörű mesedarabját, amelyet nemrég mutattunk be. Az Augusztus Oklahomában szintén kiemelt produkciónk, mindenki fantasztikus alakítást nyújt benne, és az az Udvaros Dorottya a főszereplője, aki egyben az idei POSzT díszvendége, és egyébként először szerepel Kaposváron. Ezek voltak az idei évadunk bemutatói, illetve készülünk a már említett Vörös és feketére: igazán nagy produkció lesz, táncosokkal és énekesekkel.
Sokszor szóba került már a színház felújítása. Hogy állnak az ezzel kapcsolatos tervek?
Folyamatosan napirenden van a terv. Már amikor ide kerültem, évekkel ezelőtt is nyilatkoztam róla, és a felújítás egyre inkább halaszthatatlan. A színpad mögötti terület elavult, szűkös, nem tudjuk kényelmesen biztosítani azokat a kereteket, ami például egy nagy produkció létrehozásához szükséges. Ez azt jelenti, hogy nincs elég öltözőnk, ami van, abban nem lehet pihenni, a színészeknek folyamatosan egyik helyről a másikra kell vándorolnia, nem beszélve arról, ha még tánckar is szerepel az előadásban. Ugyanez a helyzet az irodai dolgozókkal, nekik, a tervezőknek, a rendezőknek szintén nincs külön szobája, úgyhogy ez is átalakításra szorul, mert nem férünk el. A valódi műemlék részen, a 103 éves épületen jól látható, hogy hány sebből vérzik, ezen kívül pedig a világítás, a színpad- és hangtechnika is javításra szorul. Rengeteg tennivaló lesz az épülettel, ha azt akarjuk, hogy megvalósuljon az álmunk, egy tényleg 21. századi színház. Itt toporog az összes terv megvalósításra várva, az építési engedélyeket is már sokadjára kell megújítanunk. Ennek ellenére nagyon bizakodó vagyok, és Szita Károly polgármester úr is azt mondta, hogy a következő ciklus során fel kell újítani a színházat, és ő is azon van, hogy minden követ megmozgasson ennek érdekében.
Mi volna a kitűzött cél? Mikorra valósuljon meg a terv?
Én már holnap el tudnám kezdeni az építkezést. Ez persze abszurdan hangzik, hiszen egy ilyen felújításra alaposan fel kell készülni, 3-4 hónapos előkészítést igényel. De a következő 2-3 év során muszáj elkezdenünk, mert ha tovább halogatjuk, akkor balesetveszélyes lesz.
A műsorstruktúrát illetően szeretne változtatni a második igazgatói ciklusában?
Úgy gondolom, elég jól látható az a műsorstruktúra, ami három éve elindult a színházban. Nem szeretnék változtatni rajta, hiszen most azt érzem, hogy az öt nagyszínpadi műben megvan mindaz a sokszínűség, ami egy vidéki színház esetében szükséges. Játszunk operettet, tragédiát és musicalt is, és természetesen a prózai színház is jelen van nálunk. Nem szeretem a népszínház kifejezést, inkább azt mondom, hogy népszerű színház. Nem véletlenül választottuk erre az évre a ?Családok és generációk? szlogent, a gyerekektől a nagyszülőkig az egész családot szeretnénk megszólítani.
Színházigazgató és színész is. Ez a kettő hogyan fér meg egymás mellett? Vagy már megszokta?
Amikor a színészek részéről érkezik valamilyen elvárás vagy érdekérvényesítő szándék, olyankor valóban egy tudathasadásos állapotban vagyok. Színész koromban én is hasonló jogokért és előnyökért próbáltam harcolni az éppen aktuális igazgatóval szemben, amit most visszakapok. Nehéz helyzet, hiszen teljesen átérzem, ugyanakkor figyelembe kell vennem, hogy a színházban rengetegen dolgoznak. Nekik mind megvannak a saját érdekeik, és a különböző háttérműhelyek érdekei nem mindig esnek egybe a színészek érdekeivel, sőt, sokszor még egymás érdekeivel sem. Van egy-két mester, akinek a jó tanácsaira hallgathat az ember, de egyébként nincs rá módszer, a gyakorlatban kell megtanulni, és az évek során kell kialakítani az egészséges egyensúlyt a különböző érdekek kereszttüzében.
Ki volt a mestere?
Sok tekintetben Schwajda György. Nagyon sajnálom, hogy már nincs köztünk, és nem tudom tőle megkérdezni, hogy mit tenne egyes helyzetekben. Követendő példa, ahogy ő a színházat szervezte, különböző intézményeket irányított és épített. Nagyon boldog lennék, ha színházépítőként is tudnám őt követni. Szerencsés vagyok, mert egy olyan színészi mag vesz körül, akikkel egyféle színházban gondolkodunk, és akiknek köszönöm, hogy ennyire kitartóak és alázatosak. Ez persze igaz az összes színházi dolgozóra, nélkülük nem tartanánk ott, ahol, és a meghívások visszaigazolják az eddigi tevékenységünket. Azt nem mondom, hogy most megállhatunk és hátradőlhetünk, mert ez nem igaz. A színházban pont az a különleges, hogy ami tegnap siker volt, holnap már nem biztos, hogy az lesz. Egy új produkcióval mindent előről kell kezdeni. Olyan, mintha egy hegyet újra és újra meg kellene mászni, de ettől szép, ez benne a kihívás.
Fotó: Papp Eszter
