Maurice Ravel francia zeneszerző a Bolérót tartotta az egyik legkevésbé fontos művének, de mégis ez lett a legnépszerűbb alkotása. Eredetileg balettnek szánta, manapság azonban sokkal gyakrabban hallható a koncerttermekben vagy akár a korcsolyapályákon.
Amikor 1928. november 20-án Ravel először vezényelte a Párizsi Operában, azonnal sikert aratott. A zeneszerző kilenc évvel később hunyt el. A darab ma már közkincs, szabadon felhasználható, korábban viszont a zeneszerző családja milliókat keresett a szerzői jog 2016-os megszűnéséig. (A szerzői jog általában a zeneszerző vagy szerző halála után hetven évig érvényes. Egyes európai országok pluszéveket, időhosszabbításokat adtak hozzá a hetven évhez, így pótolva a második világháború során elszenvedett veszteségeket.)
A 2018-ban indított per óta a híres orosz színpadi tervező, Alexandre Benois hat örököse azzal érvelt a bíróságon, hogy Benois-t fel kellett volna tüntetni társszerzőként a darabon, mivel ő dolgozott az eredeti előadás színpadi tervein, vett részt az előkészítésében. Ha a bíróság helyt adott volna a keresetnek, akkor a bevétel egy részét meg kellett volna osztani velük. Mivel a tervező csak 1960-ban hunyt el, ez a döntés magával vonta volna azt is, hogy a Boléro 2039-ig visszakerült volna a szerzői jog védelme alá.
A nanterre-i bíróság azonban elutasította azokat az állításokat, amelyek szerint a Boléro közös munka lett volna, és úgy ítélte meg, hogy a mű egyedüli szerzője Ravel, így az közkincs marad.
A cikk forrása itt olvasható.
